Nap: 2018. július 3.

M. Tóth György, a Zrínyi-gyűrűvel is elismert katonai újságíró – az Első Világháború centenáriumán – a Monarchia legismertebb magyar hadvezérének, vitéz Szurmay Sándornak és hős katonáinak állított emléket „A katonabáró” című könyvével.

2018. június 19-től két hétig volt látható a budapesti Petőfi Sándor laktanyában az a kiállítás, amelyet a kötethez készített. A tárlat népszerűségét az adja, hogy az alkotó fontosnak tartja: célközönsége – a civilek mellett – katonákból áll.

A vándorkiállítás ezután a közeljövőben a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központba költözik. Az időpontról honlapunkon adunk tájékoztatást.

Fotó: A szerző felvételei

Ismerősként köszöntötte a társaságot a szomszédos juhnyáj, az álmatlanságban szenvedő kakasok, a szokásosnál hűvösebb idő ellenére előmerészkedő szúnyogok, és persze a Tisza felső folyásának kanyarulatai, meg a kis Túr bedőlt fái. A 23 fős csapat nagy része már rutinból kapta kézbe az evezőlapátot, és pattant a kenukba, hogy lehúzza a napi 15-20 kilométeres távokat.

Gond így sem akadt, csupán az időjárás tréfálta meg a társaságot. A hűvösebb, gyakran esős időben kevesebben ugrottak lelkesen a vízbe a Tisza- és Túr-parti pihenőpontokon, a Túristvándi-Tiszabecs kerékpáros túra vége pedig elég hajtósra sikerült a közeledő vihar miatt – aminek a heves szele természetesen szemből fújt. A nagy elázást szerencsére sikerült elkerülni.

Idén valamivel kevesebb pingpongozás, de annál több közösségi játék – és persze a foci-vb meccsei – színesítették a kempingbeli életet az evezések után. Az MH BHD-s csoporttal párhuzamosan a kempingben tartott néptánctábor napjában tucatszor – kora reggel és késő este is – felharsanó hívószignálját is tekinthetjük az ottlétet színesítő tényezőnek, bár erről megoszlanak a vélemények.

Az öt nap gyorsan, de tartalmasan telt, jövőre reméljük, nyáriasabb idővel vár a szatmári táj.

Fotók: Gémes Ildikó őrnagy