Franciaország nemzeti ünnepe alkalmából a hét folyamán Párizsban vendégeskedik a Magyar Honvédség Központi Zenekara
A francia fővárosban a július 14-i, Champs-Elysées-en megrendezendő hagyományos katonai parádéra készülnek, amelyen részt vesznek majd az MH Központi Zenekar katonazenészei is, több más nemzet katonáival közösen, egy zenekart alkotva.
1789-ben ezen a napon tört ki a francia forradalom, amikor a feldühödött párizsiak elfoglalták a Bastille börtönét. A forradalom évfordulóját többek között katonai parádéval ünneplik meg Párizsban.
A pénteki eseményre a világ számos politikai vezetőjét és államfőjét is várják. A Párizs egyik jelképének számító sugárúton megrendezett felvonuláson zenekarok, lovas alakulatok, haditechnikai eszközök vesznek részt. A végrehajtó állomány létszáma 10.000 főre tehető.
Ebben az évben a NATO tagországok zenészeiből közel 100 fős zenekart állítanak össze a szervezők. A Magyar Honvédséget az MH Központi Zenekar állományából hatan képviselik: Orth Gábor törzszászlós, Kiss István főtörzsőrmester, Sápi Viktor főtörzsőrmester, Ferenczi János törzsőrmester, Furka Előd törzsőrmester és Szaller István törzsőrmester.
„A katonazene a zene művészetén belül igen különlegesnek számít, hiszen művelői a haza védelmére felesküdött katonák, ugyanakkor előadóművészek is egyben. Elkötelezettségük, bátorságuk, a haza iránti lojalitásuk töretlen. A katonazene egyszerre lelkesít, támogat, szórakoztat és üzen” – fogalmazott ünnepi beszédében dr. Gulyás Attila ezredes, a Honvéd Vezérkar Híradó és Informatikai Csoportfőnökség csoportfőnöke.
Hozzátette: ezek a zenekarok nem egyszerű rézfúvós együttesek, hiszen diplomáciai, protokoll és katonai kulturális kapcsolatok szerves részei. A katonazene az egyik legjobb kapcsolódási pont a Magyar Honvédség és a társadalom között, ezért is nagy öröm, hogy első alkalommal rendezhetnek Győr városában katonazenei fesztivált.
A Dunakapu téren először a Magyar Állami Táncegyüttes „Táncra, magyar!” című műsorát láthatta a közönség. A verbunkos dalok meghozták a jó hangulatot, amelyet a zenekarok szakalaki bemutatói csak tovább fokoztak. Ebben a kötetlenebb formában az ismert klasszikus és könnyűzenei művek mellett különleges táncmozdulatokkal és show elemekkel szórakoztatták a hallgatóságot.
A szakalaki bemutatók után a négy helyőrségi zenekar együtt zenélt, majd az est fénypontjaként az MH Központi Zenekar önálló koncertet adott. A katonazenekari fesztiválon a jól ismert klasszikusok mellett filmzenék és musical részletek is színesítették a repertoárt.
Csütörtök délután van, amikor becsöngetünk abba az óbudai társasházba, ahol Sturm Áron lakik. Riportalanyunk nemrégiben ünnepelte tizedik születésnapját, és minden bizonnyal olyan az élete, mint a korosztályából a legtöbbeknek: az általános iskola mellett különórákra jár, amelyek közül a zeneóra a legkedvesebb tanításon kívüli elfoglaltsága és ha teheti, családjával, barátaival tölti a szabadidejét. Egy valamiben azonban biztosan különbözik az átlagos kamaszkorba lépőktől: rajong a katonazenéért.
„Két és fél éves voltam, amikor anyáék kivittek a Kossuth térre, október 23-án, és utána már mindig kértem, hogy menjünk ki, mert nagyon tetszett, amit ott láttam” – mondja Áron, mialatt édesanyja, Sturm-Czintula Krisztina kényelmesen odatelepszik fia mellé a világos nappali kanapéjára. „Nem volt semmi tudatosság benne” – jelenti ki az édesanya arról, hogy férjével együtt miért vitték el a kisfiút a Parlament elé. „Igazából csak egy ünnepet szerettünk volna megnézni. Gyerekkoromban mi is rengeteget jártunk ki, akkor ez sok családnak program volt. Talán még most is az” – folytatja.
„Hát, annyira nem emlékszem már rá, de szerintem jó volt, mert különben akkor nem járnánk még mindig katonazenekari rendezvényekre” – veszi vissza a szót az Aquincum Angol-Magyar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola diákja, akit a katonazene műfajjal kapcsolatos legkorábbi élményeiről kérdezünk. Habozik, amikor arról érdeklődünk, hogy miként épültek fel azok a szintek, amelyek a kezdeti fázistól a jelenlegi állapothoz vezettek, hogyan alakult ki benne a rajongás a menetdalok, a katonanóták iránt. „Március tizenötödikén megkértem anyáékat, hogy akkor is menjünk ki, mert nagyon tetszett a parlamenti ünnepség. Elvittek, az is nagyon fantasztikus volt!” – sorolja. „Talán még volt egy-két alkalom, aztán megtudtuk, hogy a zászlófelvonások után másnap ugyanúgy van zászlólevonás, ami szintén ünnepélyes, így aztán oda is elkezdtünk járni.”
Áron udvariasan és őszintén válaszol a kérdéseinkre. Megnyilatkozásai többnyire rövidek, érződik rajtuk a szándék a pontosságra. Az eddigi élete majdnem felét úgy élte le, hogy már több nyilvános rendezvényen szerepelt katonazenekarral együtt: 2019-ben a Szolnoki Regionális Katonazenekari Fesztivál záróprodukciójában beszállhatott a vezénylésbe, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Központi Zenekara pedig korábban születésnapi szerenádot adott neki az Óbudai Mesevilág Óvodában, de a katonai sajtó idén is beszámolt arról, hogy több különböző ünnepélyes zászlófel- és levonáson is jelen volt. „Mostanában a legnagyobb élményt az jelentette, hogy nemrég az egyik szombaton kint voltunk a Bazilikánál, ahol a Magyar Honvédség katonazenekari fesztivál tartott, másnap pedig a Városligetben jártunk, ahol szintén hallhattam a katonazenészeket, akik a honvédelem napja alkalmából felléptek” – meséli.
Nem tudjuk magunkban tartani a kérdést, hogy mit szerethet igazán a katonazenében egy harmadikos, aki valóban számtalan bemutatón, szabad- és zártéri előadáson, hangversenyen figyeli-hallgatja-élvezi a katonamuzsikusok produkcióját. Áron századmásodpercnyi töprengés után azt mondja, hogy emlékei szerint a szakalaki bemutatók – az úgynevezett „gyep-showk” – mindig lenyűgözték.
„A Szent István-bazilika előtt például nagyon jó volt a mostani alaki bemutató, azt mindig szeretem, de szerintem aznap a szolnokiaké volt a legjobb produkció, mert ott volt egy kis történet is. Egyszer elmentünk Szolnokra, a RepTárba, az ottani repülőmúzeumba és pont akkor volt náluk fesztivál. Megismerkedhettünk az egyik zenésszel, azóta már nagyon sokszor beállhattam közéjük, kicsit karmester lehettem. Barátság is kialakult köztünk, amit nagyon sokra tartok, de ettől függetlenül is azt mondom: az övék volt a legjobb fellépés. Egyébként csak ők kaptak ujjongást a végén, a kiemelésnél” – értékeli a honvédelem napi katonazenekari fesztiválon szerzett benyomásait a katonazenekarok legnagyobb és egyben legkisebb rajongója, akinek Rixer Krisztián, az MH Szentendre Helyőrség Katonazenekar vezetője még a tamburbotját is odaajándékozta.
Miért éppen katonazene, fordulunk Áron felé, akinek szemmel láthatóan tényleg a honvédség dalai körül foroghatnak a gondolatai, mert a szobájába, ahova az imént vezetett be, nem csak a katonás rend, hanem a vonatkozó relikviák nagy száma is meglep. „Eleve szeretem a zenét” – közli velem. Áron kipakolja a katonasapkáit, hangszereit, kottáit, tamburbotját és okleveleit. „A zenét annyira szeretem, hogy most is zongorára járok. A katonazenében pedig a fegyelmet szeretem a legjobban. Azt, hogy együtt lépnek, és nagyon összeszokott társaság amellett, hogy a zene önmagában milyen jó. Az biztos, hogy zenével szeretnék foglalkozni. Az is lehet, hogy zongorista, esetleg katonazenész vagy karmester leszek” – magyarázza a kitűnő tanuló.
A mostani találkozás soha vissza nem térő alkalom, hogy magától a katonazene-rajongótól tudjuk meg: van-e legkedvesebb katonazenéje? „Nincsen, mert az összes daluk nagyon tetszik! Annak persze nagyon örültem, hogy a hatodik születésnapomra anya elintézte, hogy az oviba kijöjjön a helyőrségi zenekar és ott eljátszották nekem a Happy Birthday-t. Az ovis társaimnak is tetszett, de én azt láttam rajtuk, hogy meglepődtek. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szerették, de nem annyira fanatikusak, mint én” – teszi hozzá Áron az utóbbi kitételt a korrektség jegyében. Elmondja azt is, hogy a legnagyobb álma egyébként a tizedik születésnapján teljesült: a szülei elvitték Londonba, ahol a brit királyi család elsőszámú rezidenciája, a Buckingham-palota előtt megnézhetett egy őrségváltást.
Dandárunk a magyar katonazene napja alkalmából rendezett koszorúzást, állománygyűlést, valamint szakmai szimpóziumot a Petőfi Sándor laktanyában és a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központban április 24-én, hétfőn.
A laktanya szoborparkjában tartott koszorúzáson Gömöri Balázs őrnagy, az MH Kinizsi Pál 30. Páncélozott Gyalogdandár Hódmezővásárhely Helyőrség Zenekar karmestere elmondta: „az 1848/49-es szabadságharcban fontos és aktív feladatot töltöttek be a katonazenekarok, a harcoló katonákat az irányítás mellett bátorították, a polgároknak reményt adtak. A katonazene egyik legfontosabb éve az 1896-os esztendő volt, amikor felállították a gyalogezred zenekarokat.”
„1920-ban Fricsay Richárd alezredes lett a Magyar Királyi Honvédség zeneügyi igazgatója, munkásságának köszönhető, hogy a tizennégy katonazenekar élére csak diplomás karmesterek kerülhettek, ezzel növelték a zenekarok színvonalát. A katonazenekarok rádióban zenéltek, muzsikájukat hanglemezek őrzik. Sajnos, a második világháború megtörte a katonazene virágkorát, csak az 1960-as években alakult meg újra a fegyvernem” – tette hozzá Gömöri Balázs őrnagy.
Fricsay Richárd alezredes szobrának megkoszorúzását követően a katonazenekarok fegyvernemi napja a Stefánia-palotában folytatódott.
Csizmadia Zsolt ezredes, a Magyar Honvédség főkarmestere ünnepi beszédében elmondta: az elmúlt esztendő a pandémiában vállalt feladatok után újra szakmai kihívásokban bővelkedett, de a kihívások mellett a fejlődésre is jutott erő. Az önkéntes tartalékos rendszer keretében sok egyetemista, vagy tanulmányait befejező pályakezdő kapott lehetőséget a honvédségnél, és így a katonazenei pályával is megismerkedhetett.
„A katonazenész fegyvernem tagjai bár nem fegyverrel, hanem hangszereikkel felvértezve teljesítik szolgálatukat, egy sajátos, nélkülözhetetlen része a modern haderőnek. A katonazenekarok megjelenésükkel, jelenlétükkel a legmegfelelőbb népszerűsítő és reklámtevékenységet ellátó szegmensei a mai kor haderejének” – hangsúlyozta az ezredes.
Az ünnepségen – mások mellett – elismeréseket adott át Bozó Tibor vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója, majd a közönség Szabó Ferenc karmester, a Széchenyi István Egyetem Művészeti Kar tanárának szimpóziumát hallgatta meg. Az ünnepség az MH Központi Zenekar hangversenyével zárult.
Dandárunk a magyar katonazene napja alkalmából rendezett koszorúzást, állománygyűlést, valamint szakmai szimpóziumot a Petőfi Sándor laktanyában és a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központban április 24-én, hétfőn.
videó: HM Zrínyi Nonprofit Kft. Katonai Filmstúdió
