„A legnagyobb sikernek azt tartom, hogy sikerült átformálni az emlékezés gyakorlatát. Halott kultuszból eleven kultuszt teremtettünk. Ma azt látják a gyerekek, hogy nemcsak meghaltak, hanem haza is jöttek hőseink a háborúból” – mondta Jásdi Balázs hagyományőrző főhadnagy, a Magyar Tüzér Egyesület elnöke, főszervező a Doni Hősök Emléktúra záróünnepségén február 16-án, Bajna főterén.
Készítette a Katonai Filmstúdió.
Az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár és a Szív Bajnokai Alapítvány tagjai sem gondolták volna, hogy őszi plüssállatgyűjtésük során annyi adomány érkezik majd a beteg gyerekek javára, hogy azt csak többszöri látogatás során sikerül kiosztani közöttük. Így a katonák október elején a Műtüdő Programban kezelt fiatalokat lepték meg, november 17-én, a koraszülöttek világnapján pedig a Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai intézetébe látogattak el. A családos eseményen játékok, zenés foglalkozás és Horváth Mária hárfaművész előadása bűvölte el a kicsiket, mielőtt kézhez kapták a katonák és az alapítvány ajándékait.
„Katonaként, s egyben sokunk szülőként, fontosnak tartjuk, hogy törődjünk a gyerekekkel, segítsünk nekik, hogy kicsit is jobban érezzék magukat” – fogalmazott Kiss Ferenc ezredes, a dandár törzsfőnöke.
„Nekünk mindig szívügyünk is volt, hogy a rászorulóknak és a beteg gyermekeknek adományokat gyűjtsünk és segítsünk” – fűzte hozzá Kresz Fruzsina főhadnagy, az alakulat kommunikációs tisztje.
Beck Monika, a Szív Bajnokai Alapítvány megálmodója, aki a katonákkal karöltve adta át a gyerekeknek a színes plüsskosarat, külön köszönetet mondott. „Nagyon hálás vagyok a katonáknak. Egyrészt korábban a laktanyában mutatták be a gyerekeknek a katonaélet mindennapjait, most pedig több mint ezer plüssállatot gyűjtöttek nekik egy hónap alatt. Idén még egyszer találkozunk velük karácsonykor” – fogalmazott Magyarország Szív Nagykövete.
Szöveg: Burillák Marcell | Fotó: Horváth Sztaniszláv
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének emléknapján a zászlófelvonást az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Testőrezred katonái végezték. A ceremónián közreműködött a gróf Nádasdy Ferenc Huszárosztály és a Nemzeti Lovas Díszegység is.
Az 1956. október 23-án kitört szabadságharc végét a szovjet csapatok november 4-i inváziója jelentette. A fegyveres beavatkozás katonai megszállássá vált, s bár az utcai harcok még több napig tartottak, egy hét alatt mindenhol felszámolták a magyar ellenállást. A kormány 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá november 4-ét.
A kegyelet kifejezéseként Magyarország lobogója egész nap félárbócon marad a nemzeti gyásznapon.
Szöveg: Snoj Péter | Fotó: Kertész László
„Itt egymás mellett nyugszanak többek között törökök, bolgárok, lengyelek, olaszok, románok és magyarok” – hangzott el a budapesti Új Köztemetőben a HM Katonai Örökség Főosztály által, halottak napja alkalmából szervezett kegyeleti koszorúzáson, mellyel a magyar földön elesett magyar és külföldi katonákra emlékeztek november 2-án.
forrás: https://honvedelem.hu/hirek/koszoruzas-a-magyar-foldon-elesett-katonak-emlekere.html
Visszafogadó ünnepséget rendeztünk az ENSZ Libanoni Békefenntartó Misszió (United Nations Interim Force in Lebanon – UNIFIL) első váltásának a Mária Terézia-laktanyában, október 19-én.
A magyar kontingens márciusban, két ütemben Libanonba érkezett tizenhat katonája az At-Tiri melletti, valamint az izraeli határ menti bázison teljesített fél évig szolgálatot egy többnemzetiségű ír–lengyel zászlóalj részeként.
Vadászi Norbert ezredes, az MH BHD dandárparancsnok-helyettese köszöntötte a Bejrútból, előző hónapban hazaérkező katonákat, akik a laktanya névadójáról elnevezett teremben sorakoztak fel. Vadászi ezredes emlékeztetett arra, hogy a Honvéd Vezérkar az előző év júliusában szabta feladatul az alakulatnak, hogy az ENSZ Libanoni Békefenntartó Missziója (UNIFIL) váltásának felkészítését és megalakítását 2025-ig hat havi rotációban hajtsa végre.
„Hiszem és vallom, hogy ezek a műveletek előnyére váltak mindenkinek. Önök rengeteg olyan tapasztalattal gazdagodtak, amit az itthoni szolgálat során nem szerezhettek volna meg. Együttműködhettek más nemzetek katonáival, más nemzetek irányítása alatt. Még egyszer köszönjük önöknek, hogy becsülettel végezték feladataikat, tisztességgel helyt álltak” – fogalmazott a dandárparancsnok-helyettes, aki köszöntőjében felidézte: a közel-keleti misszió nagy kihívás, mert az egykor virágzó, a közelmúltban azonban államcsődöt jelentett Libanon a negyedik arab-izraeli háború 1973-as lezárását követően tizenötéves polgárháborút élt át, később pedig a Hezbollah síita szervezet nyert teret az országban.
A visszafogadó ünnepség személyi parancsok ismertetésével, majd állófogadással zárult. Jelenleg a második kontingens – tizenhat magyar katona – teljesít szolgálatot az izraeli–libanoni határszakasznál.
Szöveg: Navarrai Mészáros Márton
Fotó: Szabó Lajos
Annak érdekében, hogy a népszerű erőpróba továbbra is életszerű kihívás elé állítsa a katonákat, időnként változtatni kell, így idén a három versenyszámot (futás, lövészet, kézigránát dobás) már nem különálló elemként kellett teljesíteni, hanem egy ezer méteres körpályán, ahol négyszáz méter futást követően lövészet, majd újabb négyszáz méter után kézigránát dobás következett. Aki pedig elvétette a célt, vagy elrontotta a dobást, kénytelen volt minden hibája után újabb ötven métert futni.
„Két éve merült fel az az igény, hogy átalakítsuk a megmérettetést és a katonai elvárásoknak még jobban megfelelve próbáljuk átformálni. Három próbaversenyt tartottunk korábban és most azok mintájára rendeztük meg a bajnokságot” – mondta a verseny egyik főszervezője, Szabó Szilvia százados, a győri alakulat testnevelő tisztje.
A százados hozzátette: a résztvevők háromféle testhelyzetben lőnek – fekve, térdelve és állva – az ötven méterre lévő kongató célokra, majd innen futnak tovább a kézigránát célba dobásához. Kiemelte: ezek a feladatok jól példázzák, hogy a háromtusa egy igazán összetett verseny, ahol csak az nyerhet, aki a legmagasabb szinten rendelkezik az alapvető katonai képességekkel.
Szöveg: Petróczy Levente | Fotó: Rácz Tünde
