Nap: 2018. november 5.

A közelmúltban felújított tanterem egy kiemelkedő érdemeket szerzett magyar altisztről kapta a nevét. A 32. császári és királyi gyalogezred katonája arany vitézségi érmet kapott. Az 1915. októberi harcok idején kötelességének teljesítése közben orosz fogságba esett, majd két év után megszökött. 1918 júniusában ment ki ismét az olasz harctérre, ahonnan már nem tért vissza.

A következőképpen emlékezett rá volt ezredparancsnoka:

„1915. június 5­én Buchovica ellen intézett támadásnál Gerzsabek Károly őrmester a több oldali erős ellenséges tűz ellenére robbantó osztagával oly közel nyomult előre az ellenséges állásokhoz, hogy szétrombolhatta azokat s ezáltal annak megszállását lehetővé tette. Ez alkalommal az ellenséges állások előtt fekvő sebesülteket életének kockáztatásával biztonságba helyezte. A következő napok egyikén egy tizenöt főnyi erős ellenséges járőrt saját elhatározásából egyes egyedül kézigránátokkal megtámadott és súlyos veszteséget okozva nekik, megfutamított. Rá egy hétre, mint egy erős felderítőjárőr parancsnokát Gora­Granicától keletre húzódó ellenséges állások felderítésére küldték ki. Gerzsabek az élénk ellenséges tűzben egészen az orosz drótakadályokig nyomult előre kikutatta az ellenséges állások erősségét és erejét, azután ügyes vezetéssel veszteség nélkül hozta vissza járőrét. A 32. közös gyalogezred kegyelettel őrzi dicső emlékét e derék harcosának.” – olvasható az 1921-es A magyar nemzet aranykönyvében.

A teremnévadó ünnepségen beszédet mondott Baráth Ernő dandártábornok, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár (MH BHD) dandárparancsnoka. Ezt követően egy Gerzsabek őrmesterről készült portrét leplezett le Baráth dandártábornok és Balázs Tibor törzszászlós, az MH BHD vezénylő zászlósa. A képet Nagyné Vései Viktória főtörzsőrmester, az MH BHD Szállító Zászlóalj ügykezelő-gépíró altisztje alkotta. Zárásként Tósoki Anikó előadásában hangzottak el Ady Endre: Mag hó alatt és az Akik helyén éltem című versei.

Fotók: A szerző felvételei

Tósoki Anikó előadóművész, a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár könyvtárosának köszönhetően november első hétfőjén Pilinszky János költészete elevenedett meg az érdeklődők számára. A zenés-verses produkció ajánlója, egyben záróakkordja a Végkifejlet című vers volt. A Stefánia Irodalmi Kör című rendezvénysorozat keretein belül tartott drámajátékon Ács Enikő és Dr. Bujdos Iván Ákos hadnagy által megzenésített verseket adtak elő. A négy fiatal művész énekkel és gitárjátékkal színesítette Pilinszky verseit.

„A korábbi munkákat követően egyre jobban összecsiszolódtunk, már összeszokott társaságként dolgozunk együtt. Igyekszünk minél kreatívabban nyúlni az adott anyaghoz. Szeretnénk, ha az idősebb és a fiatalabb korosztály is vinne haza valamit Pilinszky mondanivalójából, gondolataiból.” – mondta Gárdonyi Fanni, az est egyik előadója, aki Szőke Károly főhadnagy és Tósoki Anikó mellett verseket szavalt.

A következő Stefánia Irodalmi Körre az adventhez kapcsolódóan december 3-án kerül sor.

Fotók: A szerző felvételei

Az MH Gábor Áron Bélyeggyűjtő Kör kiállításának megnyitó ünnepségén Gulácsi Attila nyugállományú ezredes és Pintye János nyugállományú ezredes mellett Bánás Artúr, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének elnökségi tagja mondott beszédet. A kiállítás tiszteletbeli fővédnöke Szabó István honvédelmi államtitkár volt, aki levélben köszöntötte a rendezvény résztvevőit. Elhangzott: „Az évszámok párhuzamában érdekes megállapítás, hogy a Gábor Áron Bélyeggyűjtő Kör megalakulása előtt 110 évvel, azaz 1848-ban a szabadságharc ideje alatt a Kossuth-kormány megbízásából Than Mór festőművész elkészítette az első magyar bélyeg tervét. Ennek tükrében talán 1848, mint történelmi kezdet, 1958, mint a megalakulás éve és 2018, mint kerek évforduló, mérföldkőként vannak jelen a Magyar Honvédség Gábor Áron Bélyeggyűjtő Kör életében és munkásságában.”

A zenés ünnepi műsorban a Kaffka Margit Általános Iskola diákjai működtek közre, zárásként pedig a kiállítás eredményeinek ismertetésére, majd elismerések átadására került sor.

Az eseményen megemlékeztek a 170 éves Magyar Honvédségről, a 100 éves Hadtörténeti Intézet és Múzeumról, a 70 éves Honvédség Házáról és a 60 éves bélyeggyűjtő körről. A bemutatott anyagokon megjelent – többek között – az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, a Magyar Honvédség története, a világháborúk, a magyar katona bélyegeken és képeslapokon, valamint Puskás Ferenc. A Magyar Posta a bélyegkiállítás tiszteletére – idén első alkalommal – az eseményre vonatkozó emlékbélyegzőt használt, illetve tematikus személyes bélyeget bocsátott forgalomba a megnyitó napján. A bélyegen a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében szereplő kép látható, melyen I. világháborús gyalogsági egyenruhák tekinthetők meg.

A kiállítás a Stefánia Galériában 2018. november 7-ig tekinthető meg.

Fotók: A szerző felvételei

A megemlékezésen Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára felidézte az 1956-os eseményeket: a Nagy Imre vezette kormány október 28-tól már a fegyverszünetről és a békés, demokratikus újrakezdésről tárgyalhatott. „Nem rajtuk – a tüntető diákokon, a harcoló munkásokon, a soroksári és pesterzsébeti felkelőkön – múlott, hogy a forradalmat a szovjetek november 4-től hatalmas túlerejükkel felszámolták” –mondta. Hozzátette: a jórészt légvédelmi, ám földi célpontokra is használhatóvá alakított lövegekből Budapest köré védőgyűrű települt. „Ezek egyike, de bátran kijelenthetjük leghíresebb álláspontja itt az egykori Juta-dombokra támaszkodva épült ki” – mondta. A helyettes államtitkár szavai szerint az összecsapás, amely a forradalom és a szabadságharc egyetlen, ám számunkra győztes reguláris alakulatok közötti harca volt, november 4-én reggel kezdődött, rövid ideig tartott, ám hatása annál nagyobb volt.

 „A Magyar Néphadsereg állományából 1956 és 1962. között összesen 519 főt ítéltek el a forradalomban játszott szerepük miatt” – részletezte Erdélyi Lajos, aki a beszéde végén a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium nevében köszönetét fejezte ki a soroksári és pesterzsébeti lakosoknak, hogy a katonák tetteit nem felejtik és évről évre megemlékeznek róluk.

A megemlékezésen elhangzott: a forradalmat követő megtorlás során huszonnégy magyar katonát végeztek ki. A Juta-dombnál harcoló honvédek közül tizenegyet ítéltek halálra, közülük nyolcat végeztek ki 1958. november 15-én.

A beszéd után a résztvevők megkoszorúzták a Helsinki út 105. szám alatt lévő emlékművet. Az 1956. november 4-én vívott juta-dombi összecsapást követően kivégzett magyar honvédekre emlékezve a kegyelet koszorúját helyezte el – mások mellett – a Honvédelmi Minisztérium nevében Erdélyi Lajos és dr. Papp Ferenc ezredes, a HM Társadalmi Kapcsolatokat Koordináló Főosztály vezetője, a Magyar Honvédség nevében pedig Baráth Ernő dandártábornok, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka és Balázs Tibor törzszászlós, a dandár vezénylőzászlósa.

A fekete kőből kifaragott obeliszken egy Kossuth Lajostól származó idézet olvasható: „Nem győztünk, de harcoltunk. Nem törtük meg a zsarnokságot, de feltartóztattuk. Nem mentettük meg a hazánkat, de védelmeztük.”

Fotó: Tóth László