Németh Szilárd beszédében úgy fogalmazott: „Egy olyan emberről emlékezhetünk itt meg, aki példa mindenki számára. Szurmay Sándor személyiségében egyszerre van jelen az ész, a szív, a test és a lélek ereje.” Hozzátette, hogy a vezérezredes méltán érdemelte ki az utókor figyelmét, háláját. „Kitartása, katonái iránti elkötelezettsége, hazája iránti hűsége nem csak a mai honvédek, de minden magyar ember számára példaértékű” – hangsúlyozta beszédében.
A rendezvényen – amelyen jelen volt Kovács Balázs, a néhai vezérezredes leszármazottja, valamint Baráth Ernő dandártábornok, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka is – Németh Szilárd kiemelte, hogy az utókornak nem csak lehetősége, de kötelessége is a történelmi nagyjainkra való emlékezés, és feladata továbbítani azokat a hőstetteket az utókornak, amelyek méltán tesznek büszkévé egy közösséget. „Köszönöm Boksánbánya magyar közösségének, hogy szívükön viselik Szurmay Sándor emlékének ápolását, és hogy több évtizeddel a halála után sem engedik feledésbe merülni ennek a kivételes politikusnak, katonának és hazafinak tetteit és életútját.”
A helyi magyar közösség református templomának falán elhelyezett emléktábla leleplezését megelőzően M. Tóth György, a vezérezredesről szóló A katonabáró című könyv írója is felelevenítette Szurmay Sándor élettörténetét. Ezt követően az istentisztelettel egybekötött megemlékezésen résztvevők kilátogattak Szurmay Sándor édesapjának és édesanyjának közös sírjához, ahol a minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes egy koszorút helyezett el.
Vitéz báró uzsoki Szurmay Sándor vezérezredes a ma Romániában található Boksánbányán (akkori nevén Németboksánon) született 1860. december 19-én. Elemi iskolai tanulmányait követően Szegeden elvégezte a főreáliskolát, majd 1883-84-ben a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia tisztképző tanfolyamát. Az első világháború kitöréséig számos csapat- és honvédelmi minisztériumi beosztást látott el. A nagy háború hajnalán katonai államtitkárrá nevezték ki, az első csapatmozgósításokat és frontra vezényléseket, valamint a szükséges ember- és anyagutánpótlásokat innen vezényelte le.
Államtitkári beosztásáról lemondva frontszolgálatra kérette magát. Katonai esküjéhez hűen kész volt valóban akár élete árán is megvédeni a hazáját. Jelen volt olyan neves ütközetekben, mint például a limanovai csata. 1915 tavaszán az Uzsoki-hágónál hadseregcsoportja védte meg a magyar határt az orosz betöréstől, e hőstettével érdemelte ki a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét, a bárói címet és az uzsoki előnevet. 1917 februárjáig számos módon nyerte el katonái őszinte tiszteletét. Február 19-én azonban Szurmay Sándort honvédelmi miniszterré nevezték ki, amely beosztásban – immáron gyalogsági tábornokként – egészen a háború végéig szolgált. A háborúban elért és addig ünnepelt érdemei negatívummá váltak, amelyek okán a Tanácsköztársaság ideje alatt börtönben volt. A két háború között íróként, katonai szakíróként alkotott, majd 1941-ben vezérezredesi rendfokozatot kapott. A halál 1945. március 26-án érte Budapesten. Nyughelye a Fiumei úti sírkertben található.
Fotó: Rácz Tünde
