A jelenlévők minden év novemberében leróják tiszteletüket mindazok előtt, akik hozzájárultak a Váci utcai barokk palota felépítéséhez, és ezzel lehetővé tették azt, hogy az Országos Tiszti Tudományos és Kaszinó Egyesület tagjai itt művelődjenek, társadalmi értékeket közvetítsenek, és kulturált körülmények között töltsék szabadidejüket.Ahogy az elmúlt években mindig, Kis Lajos alezredes, a Helyőrségi Tiszti Kaszinó elnöke felidézte és összegezte az elmúlt száz év történetét. Beszédéből megtudhattuk, hogy a ház a civil lakosságtól elzártan működött, rendezvényeit és szórakozóhelyeit csak a hivatásos katonák és családtagjaik látogathatták. Programkínálata, a művelődést, kulturálódást és ismeretgyarapítást egyaránt szolgáló színháztermi előadásai, a felnőttképzést szolgáló iskolarendszerű képzési formái, könyvtára, ismeretgyarapító tanfolyamai, művészeti kisközösségei az adott korszak átlagos színvonalát meghaladó szinten működtek. Az alezredes kihangsúlyozta: „Tagjaink között nem véletlen, hogy a legnépszerűbbek, és a fő helyen most is a tájékoztató jellegű előadások, a közösségi szórakoztató rendezvények, valamint a bajtársi vacsorával egybekötött beszélgetések szerepelnek.”
A beszédet, valamint Simon Andrea előadásában elhangzó Ady Endre: A tűz csiholója című versét követően az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár, a Helyőrségi Tiszti Kaszinó Egyesület, illetve az MBH Bank Nyrt. koszorúja került a falra. A megemlékezés végén a Szózat dallamait és a Magyar Takarodót hallhatták a résztvevők és a járókelők.
Szerző és fotók: Kresz Fruzsina fhdgy.
