Történelminek nevezhető, hogy az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár önálló missziós szerepvállalásba kezdett idén év elején. Egy új koncepciónak megfelelően az ENSZ libanoni Békefenntartó Missziót (UNIFIL) a jövőben váltásról-váltásra a fővárosi alakulat fogja biztosítani a Magyar Honvédség részéről. A felkészüléstől a kibocsátó ünnepségig tartó időszak részleteiről Mudra József ezredessel, a dandár parancsnokával beszélgettünk.
Mikor és egészen pontosan milyen szerepvállalás indult el az első önálló missziós feladatszabásával?
A feladatot dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke határozta meg még tavaly júliusban. Korábban e misszió váltásait (egy lövészszakaszt és egy törzstisztet) három különböző katonai szervezet állományából állították össze. Immáron – 2025-ig minden váltás esetében – mind a felkészítés, mind pedig a teljes missziós állomány biztosítása a mi feladatunk.
Mennyire tűnt mindez kihívásnak a kezdetek kezdetén?
Új feladatként jelentkezett, hogy most először kellett ilyen formában összefognunk egy missziós állomány kijelölését, felkészítését, az előkészületek teljes szervezését, illetve számos külföldi (lengyel és lettországi) felkészítés kiutazásainak szervezését. Gyakorlatot kell szereznünk abban is, hogy összeállítsuk a váltásban résztvevő személyi állományt.
Egészen pontosan milyen folyamatot tud a háta mögött az immár külszolgálatát teljesítő váltás?
A kijelölt állomány már 2022 júliusában elkezdte a felkészítést Szolnokon, az MH Béketámogató Kiképző Központban, az egyhetes missziós célfelkészítéssel. Augusztus végén már a dandár szakfelkészítése folyt, amit a püspökszilágyi kiképzőbázison és lőtéren hajtottak végre a katonák. Nem sokkal később Lengyelországban találták magukat, ahol részt vettek a Silver Arrow 2022, majd a Lettországban megrendezett Urban Training gyakorlatokon. A közel egy hónapos távollétüket tábori elhelyezésben, nehéz terepszakaszon, túlnyomóan kedvezőtlen időjárási viszonyok között töltötték, miközben ők voltak az elsők a dandár részéről, akik ilyen jellegű lövész feladatokban részt vettek. Ezt követően az ENSZ elvárásoknak megfelelő SERE „B” tanfolyam, a nyolc napos túlélés, ellenség elkerülés, ellenállás és kiemelés tárgyköröket magába foglaló kurzus következett, amely minden kéksisakos katona számára kötelező ismeretanyag.
A libanoni misszió megkezdése előtt tavaly novemberben még egyszer Lengyelországba utazott a csapat, hogy egy húsz napos felkészítésen – a kinti külszolgálatot közösen végrehajtó lengyel katonákkal – zárógyakorlaton adjanak tanúbizonyságot felkészültségükről. Ezt követően mondhatni „már csak” a szükséges oltások és a missziós ellátmány felvétele volt hátra, valamint a beosztásba kerülést megelőző személyi beszélgetések.
Összefoglalva: elmondható, hogy hosszú és nehéz felkészítésen estek át a katonáink, de a felkészülési időszak alatt végig kimagaslóan, nem egyszer erőn felül teljesítettek.
E sokrétű felkészítés milyen célt szolgált?Milyen feladatot látnak el Libanonban?
A magyar váltás egy ír-lengyel zászlóalj lengyel századának lengyel-magyar szakaszában hajt végre járőrözési, ellenőrzési és megfigyelési feladatokat Libanon déli részén, az ország Izraellel közös határszakaszán található tűzszüneti vonalnál.
A helyzet nem nyugodt, de az állomány tagjai kellőképpen fel lettek készítve. Hiszem, hogy tisztességgel végre fogják hajtani a feladatukat és bízom benne, hogy épségben, egészségben térnek majd haza.
Az első váltást terheli még az a kötelesség is, hogy a tapasztalataikat alaposan feldolgozva segítsék az őket követő váltások tagjait azzal, hogy naprakész missziós ismeretekkel erősítsék a felkészülésüket.
Így van. Nyilván a már javában felkészülő második váltás tagjait ez még kevéssé érinti, de az első váltás hazaérkezte után kezdődő harmadik csoport felkészítéséhez már nagyban hozzá fog járulni az elsők tapasztalata. Amikor a kibocsátó ünnepségen elköszöntem tőlük, felhívtam a figyelmüket, hogy hazaérkeztük után tapasztalat-feldolgozás és a harmadik váltás részére egy tájékoztató várja őket annak érdekében, hogy a következő váltások már az ő tudásukat felhasználva mehessen ki Libanonba.
Természetesen a hazai és a nemzetközi felkészítés megadja az alapot arra, hogy misszióba kimehessenek, de az, hogy ők ott, éles helyzetben voltak és idézőjelben a bőrükön érezték, tapasztalták a kinti körülményeket, eseményeket, nagyon fontos adalékot fog jelenteni az utánuk indulóknak.
Milyen szempontok alapján válogatták össze az első kontingens tagjait?
A missziós beosztásoknak van egy szakmai és rendfokozati követelményrendszere. Missziók esetében a rendfokozati előírás rugalmasabban kezelhető, így van mozgástér abban az esetben, ha egy-egy önként jelentkező katona nem a beosztásnak megfelelő rendfokozattal rendelkezik. A a végrehajtandó feladatok jellegéből fakadóan – ahogy minden külszolgálatnál – a libanoni ENSZ misszió esetében is fontos szempont a kiváló fizikai felkészültség és egészségügyi állapot. A minimális lemorzsolódást már a kiképzés során pótoltuk.
Parancsnokként milyen érzés egy ilyen történelminek is nevezhető missziót útjára indítani, mint ami február 28-án történt?
Egyrészt nagyon büszke vagyok mindazokra, akik ezt a majdnem féléves időszakot megszervezték, foglalkoztak a személyi állománnyal, de természetesen minden kiutazóra is, akik sikeresen teljesítették a követelményeket és felkészültek. A libanoni misszió természetesen kihívást és kockázatot is jelent, de a kint szolgáló katonáink a régió és ezen keresztül hazánk biztonságát szavatolják. Természetesen féltem az embereimet, de nagyon bízom abban, hogy az előírások és a szabályzatok betartásával, valamint a katonás helytállással félév múlva épségben fognak hazatérni szeretteikhez és a dandárhoz.
Szerző: Snoj Péter
Fotó: Horváth Sztaniszláv
