A legnagyobb dicsőségre emlékeztek

Az esztergomi rondellánál katonai tiszteletadással, ünnepélyes zászlófelvonással és hagyományőrzők tisztelgő ágyúlövéseivel kezdődött a megemlékezés a Budai Várnegyedben. A HM Katonai Örökség Főosztály által szervezett ünnepi esemény résztvevői a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum épülete és az országzászló árboca mellől vonultak át a Dísz térre, ahol az 1849-ben Budavárat elfoglaló szabadságharcosok tiszteletére állított emlékhely, a Honvéd-szobor előtt folytatódott az ünnepség.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratának legjobban sikerült katonai manővereként 1849. május 4-én kezdődött Buda ostroma, a Görgei Artúr, Kmetty György és Knézich Károly parancsnoksága alatt álló magyar erők május 21-én vették vissza a várat. Diadalukat 1992 óta hivatalosan is a magyar honvédelem napjaként ünnepeljük, a központi megemlékezéseken az 1893. május 21-én leleplezett, Zala György szobrász által megálmodott Honvéd-szobor előtt hajtanak fejet az ostrom alatt elesett hősök emléke előtt.

„Buda bevételével a magyar honvédség nem csak az ország fővárosát tette szabaddá, hanem biztosította az ország egyik legfontosabb szárazföldi és vízi közlekedési csomópontját is. Az ostrom rövid volt: mindössze 17 napig tartott. Budavár visszavétele megkoronázta az 1849-es áprilisi tavaszi hadjárat sikereit – ez volt a Magyar Hadsereg dicsőségének »zenitje«” – fogalmazott Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes ünnepi beszédében.

Az államtitkár a történelmi előzményeket részletezve hozzátette: „A tizenkét pont fejlécén olvasható kérdésre – »Mit kíván a magyar nemzet?« – a márciusi ifjak első válasza ez volt: »Legyen béke, szabadság és egyetértés!« Rövidesen azonban mindenkinek tudomásul kellett vennie, hogy a béke ideje elmúlt, a szabadságot meg is kell védeni, és ehhez mindenki egyetértésére szükség van. 1848 előtt Magyarországnak nem volt önálló hadserege, ezért a ’48 áprilisában hatalomra kerülő Batthyány-kormány egyik legfontosabb feladata az volt, hogy saját fegyveres erőt hozzon létre.”

Vargha Tamás felidézte: a Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke vezette kabinet határozott egy tízezer főből álló, önkéntes őrsereg felállításáról. Ez az elnevezés az első tíz honvéd zászlóaljat, az önálló magyar reguláris hadsereg alakulatait takarta. „A tíz honvéd zászlóalj megszervezése érdekében a kormány 1848. május 16-án toborzást hirdetett, és azóta ez a nap tekinthető a modern magyar honvédség születésnapjának. És a honvédhadsereg megszervezése azért is kiemelkedő teljesítmény, mert 1848–49-ben Magyarország volt az egyetlen olyan ország, amely előzmények nélkül meg tudta szervezni saját önvédelmét és egy olyan hadsereget volt képes létrehozni, amely meghátrálásra kényszerítette Európa egyik legjobb hadseregét” – húzta alá.

A honvédelmi miniszterhelyettes beszédében úgy fogalmazott, hogy a kor színvonalán álló, a reguláris hadseregekkel – elsősorban a Habsburg Birodalom fejlett haderejével – a versenyt sikerrel felvenni képes 1848–49-es honvédsereg győzelmei közül „méreteit, eredményét és jelentőségét tekintve is egyértelműen kiemelkedik” a 19. században már korszerűtlennek számító, de elszánt védők által megszállt budai vár visszavétele, amely mellett fontos katonai-politikai érvek szóltak.

A megemlékezés a kegyeleti imák elhangzásával folytatódott, amiket Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök, Jákob János dandártábonok, protestáns tábori püspök és Köves Slomó vezető tábori főrabbi mondott el.

A Budavár visszafoglalására emlékező ünnepség koszorúzással, majd a Rákosmenti Katonai Hagyományőrző Egyesület égisze alá tartozó Hagyományőrző Pesti Első Honvédzászlóalj kézzel festett lobogójának zászlószentelési-avatási eljárásával folytatódott. Az esemény – amelyen mások mellett dr. Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke is részt vett – koszorúzással és díszmenettel, majd a Szózat és a Magyar Takarodó felcsendülésével zárult.