„Mesék a csendben” címmel nyílt természetfotó kiállítás a Petőfi laktanya könyvtárában április 25-én, kedden. Lövei Tamás őrvezető kiállítását Kiss Ferenc ezredes, az alakulat törzsfőnöke nyitotta meg.
„Fontos, hogy néha megálljunk szolgálati feladataink közben és nézzük meg azokat a tevékenységi irányokat, amelyeket bajtársaink hajtanak végre szabadidejükben. Környezetünkben folyamatosan keressük azokat a katonákat, akik a katonai szolgálaton túlmutató tevékenységeket is folytatnak, amitől a világ több lesz” – fogalmazott Kiss Ferenc ezredes. Hozzátette, a természetfotózás olyan terület, amely odaadást, türelmet és szakértelmet igényel. A fotósnak el kell érnie, hogy az ember a képet nézve, az állaton kívül egyéb jelentést is találjon, és elgondolkodjon felbukkanó érzelmeiről.
Lövei Tamás őrvezető, a 32. Testőrezred Gyalogos Testőrség palotaőre kalandos utat járt be, fiatal korában még nem gondolta, hogy a honvédségben fog szolgálni és szabadidejét a természetfotózás fogja kitölteni.
Életéről, a kiállított képekről az őrvezetővel Tósoki Anikó könyvtáros beszélgetett. Megtudtuk, hogy a palotaőri szolgálat előtt Lövei Tamás artista volt, de a folyton változó vándor életből elege lett.
Egy lelkes toborzó katonának köszönhető, hogy most palotaőrként szolgál, ugyanis néhány éve önkéntes szolgálatra jelentkező édesapját elkísérte egy toborzóirodába. A lelkes toborzótiszt nemcsak az édesapja szerződésével törődött, hanem rákérdezett az őrvezető foglalkozására, majd közösen arra jutottak, hogy ilyen képesítéssel akár palotaőr is lehetne. Néhány héttel ezután már az alapkiképzést teljesítette, 2021 óta pedig palotaőri szolgálatot teljesít.
„Az artistaéletben és a természetfotózásban sok közös pont van, hiszen mindkettő megköveteli a szabályszerűséget” – vélekedett Tósoki Anikó. Lövei őrvezető válaszul elmondta: „egyik kedvenc képemet édesapám tanyájától nem messze fotóztam. Gyakorlatilag heteket töltöttem ezzel a fotóval, hiszen a lényeg az volt, hogy az őzet a domb tetején, napkeltekor tudjam lefotózni.”
Amellett, hogy a képeken csak vadállatok szerepelnek, mindegyik fotónak megvan a maga háttértörténete. Sokszor azt gondolhatja a néző, csupán a szerencsén múlik egy-egy remek pillanat megörökítése, de valójában hosszú előkészület és képzés előzi meg a helyszíni munkát. Az őrvezető azt is elmondta: a helyismeret, a vadállatok szokásai, az álcázás, mind szükséges ahhoz, hogy valaki jó természetfotóssá váljon.
Dandárunk a magyar katonazene napja alkalmából rendezett koszorúzást, állománygyűlést, valamint szakmai szimpóziumot a Petőfi Sándor laktanyában és a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központban április 24-én, hétfőn.
A laktanya szoborparkjában tartott koszorúzáson Gömöri Balázs őrnagy, az MH Kinizsi Pál 30. Páncélozott Gyalogdandár Hódmezővásárhely Helyőrség Zenekar karmestere elmondta: „az 1848/49-es szabadságharcban fontos és aktív feladatot töltöttek be a katonazenekarok, a harcoló katonákat az irányítás mellett bátorították, a polgároknak reményt adtak. A katonazene egyik legfontosabb éve az 1896-os esztendő volt, amikor felállították a gyalogezred zenekarokat.”
„1920-ban Fricsay Richárd alezredes lett a Magyar Királyi Honvédség zeneügyi igazgatója, munkásságának köszönhető, hogy a tizennégy katonazenekar élére csak diplomás karmesterek kerülhettek, ezzel növelték a zenekarok színvonalát. A katonazenekarok rádióban zenéltek, muzsikájukat hanglemezek őrzik. Sajnos, a második világháború megtörte a katonazene virágkorát, csak az 1960-as években alakult meg újra a fegyvernem” – tette hozzá Gömöri Balázs őrnagy.
Fricsay Richárd alezredes szobrának megkoszorúzását követően a katonazenekarok fegyvernemi napja a Stefánia-palotában folytatódott.
Csizmadia Zsolt ezredes, a Magyar Honvédség főkarmestere ünnepi beszédében elmondta: az elmúlt esztendő a pandémiában vállalt feladatok után újra szakmai kihívásokban bővelkedett, de a kihívások mellett a fejlődésre is jutott erő. Az önkéntes tartalékos rendszer keretében sok egyetemista, vagy tanulmányait befejező pályakezdő kapott lehetőséget a honvédségnél, és így a katonazenei pályával is megismerkedhetett.
„A katonazenész fegyvernem tagjai bár nem fegyverrel, hanem hangszereikkel felvértezve teljesítik szolgálatukat, egy sajátos, nélkülözhetetlen része a modern haderőnek. A katonazenekarok megjelenésükkel, jelenlétükkel a legmegfelelőbb népszerűsítő és reklámtevékenységet ellátó szegmensei a mai kor haderejének” – hangsúlyozta az ezredes.
Az ünnepségen – mások mellett – elismeréseket adott át Bozó Tibor vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója, majd a közönség Szabó Ferenc karmester, a Széchenyi István Egyetem Művészeti Kar tanárának szimpóziumát hallgatta meg. Az ünnepség az MH Központi Zenekar hangversenyével zárult.
Dandárunk a magyar katonazene napja alkalmából rendezett koszorúzást, állománygyűlést, valamint szakmai szimpóziumot a Petőfi Sándor laktanyában és a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központban április 24-én, hétfőn.
videó: HM Zrínyi Nonprofit Kft. Katonai Filmstúdió
Április 24-én, Szent György napján, a Budai Várnegyedben a gróf Nádasdy Ferenc Huszárosztály katonái emlékeztek meg Szent György, a lovasság védőszentjéről.
A Huszárosztály állományát képviselve Sándor Zsolt alezredes előbb a Budai Várnegyedben, a Dísz téren található Öreg huszár szobornál, majd a Halászbástyához közel, a Szent György szobornál helyezett el koszorút.
A programra előzetes regisztrációval érkezők a Petőfi Sándor laktanyában kezdték meg a túrát, ahol Vastagh László nyugállományú alezredes szakértő vezetésével ismerkedhettek meg a laktanya múltjával, jelenével.
Ezt követően, a hegycsúcsra vezető túra hadi ösvényeken folytatódott, ahol nem csak a Sas-hegy természeti értékeit, hanem a korábbi katonai használat nyomait is megfigyelhették a résztvevők. A túra ezen részének látnivalóit Vatai Anna, a Sas-hegy Természetvédelmi Terület és Látogatóközpont vezetője ismertette a résztvevőkkel.
A Sas-hegy és környezetének katonai vonatkozású emlékeit is bemutató túrának nagy sikere volt, így idén biztosan lesz folytatása: az ősz folyamán újabb alkalommal fogjuk megrendezni ezt a kirándulós, helyismereti programot.
Pályaorientációs látogatás keretében iskolás csoportokat fogadtunk a Petőfi Sándor laktanyában. A diákok díszelgő feladatokat ellátó katonák segítségével és iránymutatásával alaki feladatokat végezhettek, gépjárműparkunkkal ismerkedhettek meg testközelből és akadálypályán, ügyességi feladatokban is kipróbálhatták magukat.
Az ilyen jellegű programok által társadalmi kapcsolatainkat erősítjük, illetve a katonai hivatás iránt érdeklődést mutató fiataloknak mutatjuk meg honvédeink mindennapi életét.
Kresz Fruzsina főhadnagy
„Fontos, hogy néha megálljunk szolgálati feladataink közben és nézzük meg azokat a tevékenységi irányokat, amelyeket bajtársaink hajtanak végre szabadidejükben. Környezetünkben folyamatosan keressük azokat a katonákat, akik a katonai szolgálaton túlmutató tevékenységeket is folytatnak, amitől a világ több lesz” – fogalmazott Kiss Ferenc ezredes. Hozzátette, a természetfotózás olyan terület, amely odaadást, türelmet és szakértelmet igényel. A fotósnak el kell érnie, hogy az ember a képet nézve, az állaton kívül egyéb jelentést is találjon, és elgondolkodjon felbukkanó érzelmeiről.
Egy lelkes toborzó katonának köszönhető, hogy most palotaőrként szolgál, ugyanis néhány éve önkéntes szolgálatra jelentkező édesapját elkísérte egy toborzóirodába. A lelkes toborzótiszt nemcsak az édesapja szerződésével törődött, hanem rákérdezett az őrvezető foglalkozására, majd közösen arra jutottak, hogy ilyen képesítéssel akár palotaőr is lehetne. Néhány héttel ezután már az alapkiképzést teljesítette, 2021 óta pedig palotaőri szolgálatot teljesít.
