Az esztergomi rondellánál katonai tiszteletadással, ünnepélyes zászlófelvonással és hagyományőrzők tisztelgő ágyúlövéseivel kezdődött a megemlékezés a Budai Várnegyedben. A HM Katonai Örökség Főosztály által szervezett ünnepi esemény résztvevői a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum épülete és az országzászló árboca mellől vonultak át a Dísz térre, ahol az 1849-ben Budavárat elfoglaló szabadságharcosok tiszteletére állított emlékhely, a Honvéd-szobor előtt folytatódott az ünnepség.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratának legjobban sikerült katonai manővereként 1849. május 4-én kezdődött Buda ostroma, a Görgei Artúr, Kmetty György és Knézich Károly parancsnoksága alatt álló magyar erők május 21-én vették vissza a várat. Diadalukat 1992 óta hivatalosan is a magyar honvédelem napjaként ünnepeljük, a központi megemlékezéseken az 1893. május 21-én leleplezett, Zala György szobrász által megálmodott Honvéd-szobor előtt hajtanak fejet az ostrom alatt elesett hősök emléke előtt.

„Buda bevételével a magyar honvédség nem csak az ország fővárosát tette szabaddá, hanem biztosította az ország egyik legfontosabb szárazföldi és vízi közlekedési csomópontját is. Az ostrom rövid volt: mindössze 17 napig tartott. Budavár visszavétele megkoronázta az 1849-es áprilisi tavaszi hadjárat sikereit – ez volt a Magyar Hadsereg dicsőségének »zenitje«” – fogalmazott Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes ünnepi beszédében.

Az államtitkár a történelmi előzményeket részletezve hozzátette: „A tizenkét pont fejlécén olvasható kérdésre – »Mit kíván a magyar nemzet?« – a márciusi ifjak első válasza ez volt: »Legyen béke, szabadság és egyetértés!« Rövidesen azonban mindenkinek tudomásul kellett vennie, hogy a béke ideje elmúlt, a szabadságot meg is kell védeni, és ehhez mindenki egyetértésére szükség van. 1848 előtt Magyarországnak nem volt önálló hadserege, ezért a ’48 áprilisában hatalomra kerülő Batthyány-kormány egyik legfontosabb feladata az volt, hogy saját fegyveres erőt hozzon létre.”

Vargha Tamás felidézte: a Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke vezette kabinet határozott egy tízezer főből álló, önkéntes őrsereg felállításáról. Ez az elnevezés az első tíz honvéd zászlóaljat, az önálló magyar reguláris hadsereg alakulatait takarta. „A tíz honvéd zászlóalj megszervezése érdekében a kormány 1848. május 16-án toborzást hirdetett, és azóta ez a nap tekinthető a modern magyar honvédség születésnapjának. És a honvédhadsereg megszervezése azért is kiemelkedő teljesítmény, mert 1848–49-ben Magyarország volt az egyetlen olyan ország, amely előzmények nélkül meg tudta szervezni saját önvédelmét és egy olyan hadsereget volt képes létrehozni, amely meghátrálásra kényszerítette Európa egyik legjobb hadseregét” – húzta alá.

A honvédelmi miniszterhelyettes beszédében úgy fogalmazott, hogy a kor színvonalán álló, a reguláris hadseregekkel – elsősorban a Habsburg Birodalom fejlett haderejével – a versenyt sikerrel felvenni képes 1848–49-es honvédsereg győzelmei közül „méreteit, eredményét és jelentőségét tekintve is egyértelműen kiemelkedik” a 19. században már korszerűtlennek számító, de elszánt védők által megszállt budai vár visszavétele, amely mellett fontos katonai-politikai érvek szóltak.

A megemlékezés a kegyeleti imák elhangzásával folytatódott, amiket Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök, Jákob János dandártábonok, protestáns tábori püspök és Köves Slomó vezető tábori főrabbi mondott el.

A Budavár visszafoglalására emlékező ünnepség koszorúzással, majd a Rákosmenti Katonai Hagyományőrző Egyesület égisze alá tartozó Hagyományőrző Pesti Első Honvédzászlóalj kézzel festett lobogójának zászlószentelési-avatási eljárásával folytatódott. Az esemény – amelyen mások mellett dr. Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke is részt vett – koszorúzással és díszmenettel, majd a Szózat és a Magyar Takarodó felcsendülésével zárult.

Este hét órára megtelt emberekkel – a Szent István Bazilika impozáns főbejáratához vezető lépcsősor és a főtemplom előtti tér. Nem véletlenül gyűltek össze több százan a belváros szívében: a Magyar Honvédség hat katonazenekara adott közös koncertet, illetve látványos szakalaki bemutatók is színesítették a könnyűzenei programot.

Először az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Központi Zenekara, majd az MH Kiss József 86. Helikopterdandár Szolnok Légierő Zenekar, az MH Bocskai István 11. Páncélozott Hajdúdandár Debrecen Helyőrségi Zenekar, az MH Klapka György 1. Páncélosdandár Tata Helyőrségi Zenekara, az MH Szentendre Helyőrségtámogató Parancsnokság Szentendre Helyőrségi Zenekar és végül az MH Kinizsi Pál 30. Páncélozott Gyalogdandár Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekar vonult be a díszkutakkal szegélyezett területre. A magyar honvédelem napja alkalmából rendezett bemutató zenei köszöntőjeként Otto M. Schwarz kortárs osztrák zeneszerző Glory Fanfare című munkája csendült fel, a darabot Csizmadia Zsolt ezredes, a Magyar Honvédség főkarmestere vezényelte.

„Örülök, hogy ennyien érdeklődnek a katonazene iránt. Még a Jóisten is gondol ránk, mert ilyen szép környezetben hajthatjuk végre ezt az összevont koncertet” – ezt már Bozó Tibor altábornagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója mondta a kortárs zeneművet követő ünnepi beszédében. Az altábornagy arról is megemlékezett, hogy a hódmezővásárhelyi helyőrségi zenekar 1991-es újjászervezésében jelentős szerepet vállalt. „Nézzék el azt nekem, hogy Hódmezővásárhely esetében különös büszkeség tölt el, mert én voltam a második zenekar alapítója” – fogalmazott, hozzátéve: a Magyar Honvédségnek tíz katonazenekara van, amelyeket tehetséges művészek alkotnak, akik az elmúlt években tényleges katonai feladatokban is kivették részüket.

A megnyitóbeszédet követően egyéni koreográfiára készült, látványos szakalaki bemutatókkal – úgynevezett gyepshow-val – folytatódott a fesztivál. Pál István őrnagy, zenekarvezető debreceni együttesének produkciója a Debreceni Honvéd Táncegyüttes férfitagjainak népi előadásával egészült ki. A legnagyobb érdeklődést és lelkesedést mégis a szolnoki zenészek váltották kik, akik – Molnár János őrnagy dirigálása alatt – játékos, humort és táncelemeket sem nélkülöző előadással készültek, amelynek végén nem csak a közönség véletlenszerűen kiválasztott tagjait táncoltatták meg, hanem valamennyi belvárosi érdeklődővel kánkánt is járattak. Az MH Központi Zenekara, amelyet Szabó Imre alezredes vezényelt, a műfaj könnyedebb arca után hagyományos értékeket felvonultató produkcióval kápráztatta el a közönséget.

Az est fináléjának szánt összevont nagyzenekari hangverseny előtt különleges műsorszámot láthatott az eddigre már ezres létszámúra duzzadt közönség: az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Testőrezred Honvéd Díszzászlóaljának Különleges Díszelgő Csoportja látványban gazdag műsorszámot adott elő Iggy Azalea világhírű ausztrál rapper Team című 2016-os electro-hop dalára.

Igaz, a katonazenekari fesztivál záróeseményének kezdete, a zenekarok bevonulása is sokakat ámulatba ejtett, Erkel Ferenc Dózsa György című, 1867-ben bemutatott operájának úgynevezett „fegyvertáncát” tucatnyian videózták és fotózták az időközben besötétedett, csupán köztéri lámpákkal megvilágított téren. Ezt követően a néhai francia zeneszerző, Jacques Devogel Katona bolerója idő- és műfajbeli ugrást is jelentett, és már csak azért is érdekesnek számított, mert Devogel 19 esztendős korától az 1995-ben bekövetkezett haláláig a francia légierő kötelékében szolgált.

A Vastag Tamás énekes előadásában felcsendült Sinatra-klasszikus, a Paul Anka amerikai dalszerző-előadó által jegyzett My Way és a Grease című 1978-as zenés-táncos film betétdala már azoknak a turistáknak a figyelmét is felkeltette, akik csak átvonulni készültek a neoreneszánsz székesegyház előtt. Kinyíltak a környező lakóházak ablakai, a kávézók vendégei felállva tapsolták a sztárfellépőt és a katonazenekarokat.

A kétórás zenei program a zenekarok látványos, zenével kísért kivonulásával fejeződött be.