Az állománygyűlésen Zsolnai Tamás ezredes, a 32. Testőrezred parancsnoka a fontosabb eseményeket kiemelve értékelte az elmúlt évet. Elmondta, hogy a szervezeti változások tükrében a tavalyi év nehéznek bizonyult, mind a feladatvégrehajtás, mind a vezetés szempontjából. Ugyanakkor hozzátette, a megnövekedett szolgálati feladatok száma és a jelentős létszámhiány ellenére nagyon szép teljesítményt nyújtott az állomány. A jövőre vonatkozóan kiemelte, cél a beosztások mielőbbi feltöltése és az alaprendeltetésből adódó feladatokon túlmenően a katonák és az alegységek harci képességeinek és a fizikai erőnlétének fejlesztése. Ezen kívül hangsúlyozta továbbra is kiemelkedő hatékonyságot és gyors reagálóképességet vár el a beosztottaktól.

A rendezvényen részt vett Kiss Ferenc ezredes, az MH BHD törzsfőnöke is, aki korábban a 32. Testőrezred jogelődjénél, a 32. Nemzeti Honvéd Díszegységnél szolgált parancsnokhelyettesi beosztásban, így jól ismeri a speciális szolgálati feladatokat. Beszédében kiemelte: „Önök a Magyar Honvédség arcai, nem engedhetik meg maguknak, hogy egy pillanatra is elveszítsék a fókuszt! Elvárom, hogy a jövőben is történelmi múltjukhoz méltó módon, kiemelkedő alakisággal, precizitással és töretlen lelkesedéssel lássák el a feladataikat.”

Szerző: Kresz Fruzsina
Fotó: Pete Balázs

Idén 175 éves a Magyar Honvédség, amely a jeles évforduló alkalmából izgalmas kihívást hívott életre mindazok számára, akik április 7-éig – Mészáros Lázár hadügyminiszterré kinevezésének évfordulójáig – vállalják, hogy egyénileg vagy csapatban lefutnak 175 kilométert. E kihívás alkalmából állt rajthoz Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, dr. Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár és dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke március 7-én, a margitszigeti futókör kezdőpontján.

A közös futást megelőző sajtótájékoztatón Magyarország honvédelmi minisztere rámutatott, hogy katonai hagyományaink már a 175 éve létrejött Magyar Honvédség születése előtt is igen gazdagok voltak, s a magyar katona évszázadokon keresztül mindig megállta a helyét.

„Az elmúlt 175 év során különböző korszakokban a haderőt formálók kicsit mindig a saját képükre és az adott korszak stílusára alakították legszebb nemzeti kincsünket, a Magyar Honvédséget. Most ennek a generációnak is megadatott, hogy egy kicsit a maga képére, a maga formájára alakítsa a haderőt” – jelentette ki a tárcavezető. Hozzátette, hogy az elindított haderőfejlesztés eszközállományáról sok szó esik, de még fontosabbak az emberek, azok a magyar fiatalok, akik katonának állnak.

„Ehhez hívtuk szövetségbe a magyar fiatalokat, elindítottunk egy párbeszédet arról, hogy miért jó ma Magyarországon katonának lenni, és milyen az a honvédség, amit mi, a mostani generáció látni szeretnénk. Egy olyan high-tech csúcstechnológiát alkalmazó, a mai digitális világba illeszkedő haderőt, amely ugyanakkor épít a 175 év katonai erényeire, a múltra és a magyar bátorságra is” – fogalmazott Szalay-Bobrovniczky Kristóf.

A tárcavezető leszögezte, hogy a mai Magyar Honvédség fiatalos, hazafias, tiszta gondolkodású, erős közösség.

A honvédelmi miniszter a múlt előtt tisztelgő futásra utalva azt mondta, hogy a sport már szervezetileg is a honvédelemhez tartozik, de ennél is fontosabb, hogy „aki sportoló, az kicsit katona is”.

Dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy tájékoztatójában úgy fogalmazott, hogy hisz a magyar katonában.

„Sőt, nemcsak hiszek a magyar katonában, hanem büszke is vagyok rá. Teljesen mindegy, hogy ma szolgál, vagy évekkel, évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt szolgált” – mondta. A sport és a katona kapcsolatát méltatva hozzáfűzte, hogy inkább a kiképzésen hulljon millió verítékcsepp, mint akár egy csepp is háborúban. Mindez egyaránt igaz a katonákra és a sportolókra is.

„Meggyőződésem, hogy egy sokkal nagyobb közösséget tudunk így alkotni, és remélem, hogy még többen fognak majd hozzánk csatlakozni” – közölte a Honvéd Vezérkar főnöke. Az altábornagy beszélt a mindennapi testnevelés, az erőnlét fontosságáról is, ami szerinte olyan tényező, ami a katona mindennapjait befolyásolja.

A futás kezdetét az Ádám Barnabás ezredes, a Gróf Nádasdy Ferenc Huszárosztály parancsnoka által elsütött startpisztoly jelezte. A futók között voltak mások mellett a februárban elindított toborzó programsorozat kampány arcai, Pálinkás Szilveszter főhadnagy és Rozs Gergely közkatona is. Az 5,5 kilométeres táv megtétele után a célban huszárok lóháton fogadták és vezették fel a beérkezőket.

Dr. Schmidt Ádám egyedül vállalta a 175 kilométeres táv teljesítését. Mellette a Honvédelmi Minisztérium sportért felelős államtitkársága külön csapattal teljesíti a kihívást, amelynek tagja többek között Märcz Tamás olimpiai bajnok vízilabdázó, Sors Tamás, többszörös paralimpiai világ-és Európa-bajnok úszó és dr. Baji Balázs, világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnoki ezüstérmes gátfutó.

Az egyre népszerűbbé váló kihívást többen rendhagyó módon kívánják teljesíteni. Az Egri Vízilabda Klub sportolói vízben teszik meg a teljes távot. Győrött, a légvédelmi ezred katonái a Győri Atlétikai Club által szervezett evezős versenyen, ergométeres evezéssel küzdötték le a 175 kilométert, míg a gróf Nádasdy Ferenc Huszárosztály huszárjai azt vállalták, hogy lóháton teszik meg a távot. A felhíváshoz a Honvéd Kadét Programban résztvevő gimnáziumok is csatlakoztak, mint ahogy a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Magyar Ifjúsági Atlanti Tanács jelentkezői is a kezdeményezés résztvevőivel együtt futnak. Ugyancsak csatlakozott a kihíváshoz Magyarország történetének eddigi legnagyobb sporteseménye, a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság szervezőbizottsága is.

A kokárda a francia coq ’kakas’, a cocarde ’kakastaréj’ szóból ered, ami eredetileg politikai, illetve katonai jelkép volt – tudtuk meg a történésztől. Kialakulása a 18. századhoz, a francia forradalomhoz köthető. „A királypártiak és a forradalmárok is viseltek kokárdához hasonló jelképet. Az előbbiek fehér színt, míg az utóbbiak a kék-fehér-piros trikolort használták. A francia forradalmi hadsereg 1792-től kezdve nem csak honvédő, hanem hódító háborúkat is folytatott, így a jelkép egész Európában elterjedt” – ismertette a történész.

Kezdetben nem mellre, hanem a kalap karéjára vagy a ruha oldalára tűzték. A kokárda magyarországi elterjedése azonban az 1848-49-es forradalom és szabadságharchoz köthető. Petőfi Sándor, költő, a forradalom egyik meghatározó alakja rajongott a francia kultúráért. Lakása falán több, a francia forradalommal kapcsolatos rézmetszet lógott, amelyeken látszódott a jelkép is. Hermann Róbert azt valószínűsíti, hogy a kokárda hazánkba részint francia részint pedig olasz közvetítéssel jutott el.

„Magyarországon a tényleges, tömeges elterjedése 1848. március 15-hez köthető. Mivel az olasz színek azonosak a magyar trikolorral csak eltérő sorrendben, így ezt kezdetben ezt olasz rokonszenvnek tekintették. Emlegetnek egyfajta heraldikai pontatlanságot is, hogy a magyar kokárda helytelen sorrendben van, ez is fent említett szimpátiára utalhat.” Ha heraldikai szempontból helyesen viselnénk a kokárdát, akkor kívül kellene lennie a zöldnek és belül a pirosnak – tudtuk meg. Azonban a fennmaradt kokárdák – mind az 1848-49-es szabadságharc és forradalom idejéből, mind pedig az 1867. utáni időkből – rendre kívül piros, belül zöld színűek.

A kokárda a magyar nemzeti mozgalommal való azonosságot szimbolizálta. Amikor a 1848 decemberétől, illetve 1849 januárjától a császári csapatok bevonultak a különböző magyar városokba azonnal betiltották a magyar nemzeti jelképeket, így a kokárdát is.

Petőfi Sándor naplójából megtudhatjuk, hogy míg március 13-án a költő megírta a Nemzeti dalt, felesége, Szendrey Júlia nemzeti színű fejkötőt varrt magának. Források szerint ezen az estén készülhetett a rózsába fűzött kokárda is. Március 15-én este a Bánk bán előadása előtt Jókai Mór így beszélt e kokárda értelméről a közönségnek, amelyet „Az a nő, aki együtt jön velem” című írásában olvashatunk: (…) „Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! (…)”.

Szerző: Takács Vivien

A szakmai napot Mudra József ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár dandárparancsnoka előadása nyitotta meg, melyből a látogatók megismerhették a Dandár szervezeti felépítését és szerteágazó feladatrendszerét. Ezt követően statikus bemutatón tekintették meg a Dandár által használt páncélozott járműveket, valamint a díszelgő ruházatot és fegyvereket.

A nap második felében a Nemzeti Lovardában lehetőségük nyílt a gróf Nádasdy Ferenc Huszárosztály elhelyezési körülményeit megtekinteni, és egy lovas bemutatón kerülhettek közelebb a huszár hagyomány szépségéhez.

Fotó: Bankó József