Bálint Mihály Gábor százados, katolikus tábori lelkész tartott reggeli misét a Mária Terézia-laktanya imatermében.
Alakulatunk tábori lelkésze tavaly decemberben kezdte meg szolgálatát a dandárnál, a hívők, illetve érdeklődők számára az év folyamán minden héten fog misét celebrálni, amelyek gondolatisága, a felolvasások, a liturgia üzenete minden alkalommal más és más lesz, így szolgálva a közösséget és a lelki élet megélését.
Fotó: Bankó József
Bálint Mihály Gábor százados, katolikus tábori lelkész tartott reggeli misét a Mária Terézia-laktanya imatermében.
Fotó: Bankó József
November 1., mindenszentek
Mindenszentek ünnepe a megdicsőült Egyház jeles napja. A keresztény hit szerint az élő és elhunyt hívek egymásért könyörögve és helytállva titokzatos közösséget alkotnak a szentek egyességében (latinul: communio sanctorum), ami egy természetfölötti szeretet-közösség, s amelyet a Jézus Krisztusban való hit és az isteni kegyelem hoz létre. Ennek alapján beszélünk a földön élő hívők közösségéről, a küzdő Egyházról (Ecclesia militans), a meghalt, de még a tisztítóhelyen szenvedő lelkekről, a szenvedő Egyházról (Ecclesia patiens), és a már mennyekbe jutott üdvözült hívekről, a diadalmas Egyházról (Ecclesia triumphans).
Mindenszentekkor azokat a megdicsőülteket ünnepeljük, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt az egyházi kalendárium név szerint nem emlékezhet meg: az életszentség hírében meghaltakról, s akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyek országába.
A szentek keresztény tisztelete már a 2. században megkezdődött a vértanúk sírjánál. Keleten 380 körül, a Pünkösd utáni első vasárnapon az összes vértanúról egy napon emlékeztek meg. A nyugati egyházban attól kezdve ünnepelték Mindenszentek napját, amikor Szent IV. Bonifác pápa (608-615) 609. május 13-án a Boldogságos Szűz Mária és az összes vértanúk tiszteletére fölszentelte Rómában a Pantheont. III. Gergely pápa idején (731-741) az ünnep május 31-re került – ekkor „a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapja lett – majd IV. Gergely pápa (827-44) november 1-re helyezte át. Jámbor Lajos császár 835-ben az egész birodalomban elrendelte. Terjedésében nagy szerepe volt a franciaországi Cluny bencéseinek.
Mindenszentek napjának alapgondolata, hogy az emberben vágyódás ébred a szentek boldogságának elgondolására, mely arra tud ösztönözni, hogy kövessük példájukat. Gyarló emberek voltak ők is, de az isteni kegyelem által küzdelmeikkel legyőzték a kísértéseket, mellyel megmutatták az örök boldogság felé vezető utat. Az emberi ideák és valódi példaképek hiánya meg tudja nyomorítani az embert, ezért érdemesnek mutatkozik visszatalálni Mindenszentek ünnepének igazi tartalmához: a révbe jutottak segítenek minket utunkon Isten felé.
November 2., halottak napja
Az Egyház kezdetektől fogva imádkozott a hívek üdvösségéért, megemlékezett az elhunytakról, majd később egy külön napot is a halottak emlékének szentelt, melyet halottak napjának hívunk. A konkrét napot – november 2-át – először Szent Odiló (961/62-1049) a franciaországi Cluny 4. apátja írta elő a 10. században. Ezen a napon a tisztítótűzben szenvedő lelkekről emlékezik meg az Egyház ünnepélyes szentmisék bemutatásával. Az elhunytakért végzett szentmise bemutatás visszanyúlik az őskeresztény korba. Aranyszájú Szent János (344-347k.–407) szerint maguk az apostolok rendelték el, hogy a halottakról megemlékezzünk, amikor az Eucharisztiát ünnepeljük, mert tudták, hogy az elhunytaknak ebből nagy hasznuk származik. Ezért mutattak be szentmisét az elhunyt hívőkért haláluk/temetésük napján és azok évfordulóin is.
A hívők kezdettől fogva átérezték, hogy Jézus Krisztus utolsó vacsorájának és az azt megújító szentmisének (az Eucharisztiának) az örökkévalóságba nyíló távlata van, mert úgy gondolták, hogy amikor Jézus a bűnök bocsánatára testét és vérét a tanítványokért és sokakért oda adta az utolsó vacsorán, akkor ezzel áttörte az idő korlátait, hiszen a földi idő szerint ekkor még nem halt meg, ekkor még nem ontották ki a vérét. Mégis ezt az áldozati vért, a szövetség vérét adta tanítványainak. Jézus a saját halálát áldozatnak fogta fel, s az Eucharisztiában ezt tette jelenvalóvá. Azért végeztek szentmisét, Eucharisztiát a halottakért a korai keresztények, azért említették meg a szentmisékben a szentek nevét, azért kezdtek el Eucharisztiát végezni a vértanúk sírja fölött, mert az eucharisztikus lakoma már itt, a földön megjeleníti azt a királyi menyegzőt, amiről Jézus beszélt. Az Isten országa asztalánál ott ülnek a szentek, s oda hivatalos minden hívő, mi és kedves halottaink is, akikért imádkozunk.
Az Egyház hite szerint, ha elhunyt halottaink a mi imáink és jócselekedeteink által is támogatva eljutnak az üdvösségre, közbenjáróinkká válnak Isten előtt, így irgalmát és kegyelmét kérik számunkra. A régebbi időkben a halottak napjához számtalan népszokás kapcsolódott, melyekből a koszorúk, virágok és mécsesek sírokra helyezése maradt fönn mai korban.
Halottak napja nem csupán az emlékezésről szól, hanem a találkozásról. Hitünk szerint elhunyt szeretteinkhez legközelebb a szentmisén vagyunk, ott ér össze a már célba értek és a még úton lévők istendicsérete, imája. Amikor kimegyünk szeretteink sírjaihoz, oda is találkozni megyünk, mert hisszük, hogy élnek, s Krisztuson keresztül ma is szólnak hozzánk, közbenjárnak értünk, mi pedig értük. Hisszük, hogy továbbra is összetartozunk, közbenjárunk egymásért, s hogy találkozunk még, mert a szeretet erősebb a halálnál.
Szöveg: HM Katolikus Tábori Püspökség – Katonai Ordinariátus | Fotó: archív
A béke építésére kérte a világ vezetőit Ferenc pápa a budapesti Kossuth Lajos téren április 30-án, vasárnap bemutatott szentmise végén, egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőért fohászkodva. A katolikus egyházfő szertartásán – mások mellett – részt vett Novák Katalin köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter is.
Ferenc pápa Szűz Máriára, a Magyarok Nagyasszonyára bízott minden magyart, az európai kontinens hitét és jövőjét és a béke ügyét. A szentmise végén, a Regina caeli ima előtt azért fohászkodott Szűz Máriához, hogy tekintsen a sokat szenvedő népekre, különösen a „szomszédos, meggyötört ukrán és az orosz népre, neked szentelt népeidre”.
Arra kérte a „béke királynőjét”, öntse az „emberek és a népek vezetőinek szívébe a vágyat, hogy a békét építsék, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsák, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt, egy testvérekkel és nem falakkal teli világot”.
Azért is imádkozott a Szűzanyához, hogy az egyház Európában újra megtalálja az imádság erejét, újra felfedezze Mária alázatát és engedelmességét, a tanúságtétel lelkesedését és az igehirdetés szépségét.
Ferenc pápa köszönetet mondott az egész magyar népnek azért a fogadtatásért és szeretetért, amit magyarországi látogatása során megtapasztalt. „Hálás vagyok nektek ezekért a napokért, a szívemben hordozlak benneteket, és kérlek, hogy imádkozzatok értem” – mondta, beszédét magyarul zárva: „Isten, áldd meg a magyart!”
Beszédét a hívek tapssal fogadták.
A szentmisén az Eucharisztia liturgiáját Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek vezette. Erdő Péter a szentmise végén megköszönte Ferenc pápának, hogy eljött „hozzánk, egy olyan néphez, akinek a nyelvéhez még hasonlót is nehéz találni az egész világon”. Egy olyan néphez, amely ezer éve szeretettel ragaszkodik a nyugati kereszténységhez, amelyről sokszor úgy érezte, hogy megfeledkezett róla.
A bíboros köszönetet mondott az egyházfőnek, hogy eljött meglátogatni a szegényeket és a menekülteket, akik a szomszédból, Ukrajnából érkeztek. „Köszönjük, hogy meglátogatta a szegényeket, a beteg gyermekeket és a fiatalokat, akik a legnagyobb kihívást és a legnagyobb lehetőséget jelentik egyházunk számára” – mondta.
Erdő Péter kitért arra: a Duna mentén élő népek megtanulták, hogy a nagy folyó nemcsak határ, hanem „ha bölcs hozzáértéssel hidakat építünk, akkor össze is köti a népeket”". Ennek példájaként említette Szent István királyt, akit ma a katolikus és az ortodox egyház egyaránt szentként tisztel, hiszen olyan időben hirdette Krisztust, amikor még teljes volt az egység Kelet és Nyugat egyházai között.
„Köszönjük, Szentatya, hogy elhozta hozzánk a dialógus és a béke üzenetét, amely ma különösen is időszerű” – zárta szavait a bíboros, Isten áldását kérve Ferenc pápára és szolgálatára, és a szentatya apostoli áldását kérve a jelenlévőkre. A bíboros Szent István szobrát ajándékozta Ferenc pápának.
Ferenc pápa magyarországi apostoli útjának utolsó napján celebrált szentmisén – mások mellett – részt vett Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, Vargha Tamás, a HM parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes, Sándor Zsolt altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese, Bozó Tibor vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója, Mudra József ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka, illetve a Magyar Honvédség ötven katonája. A katolikus egyházfő szertartásán Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök is szolgált.
Fotó: Rácz Tünde, Koszticsák Szilárd / MTI
Szöveg: honvedelem.hu, MTI
forrás: https://honvedelem.hu/hirek/ferenc-papa-beke-kell-bolcsokkel-es-nem-sirokkal-teli-jovo.html
