A Honvéd Díszzászlóalj tárgyalójában beszélgetünk. A falat teljes felületén egy magyar zászló borítja. Ugyanekkora lobogót vonnak fel a Kossuth téren is?
Az Országház előtt még egy ennél is nagyobb, 28 négyzetméteres lobogó látható a zászlórúdon.
Ahogy a koronaőröknél, palotaőröknél a nevük elárulja a díszelgés helyszínét, a díszzászlóalj esetében első hallásra ez nem annyira egyértelmű. Hol láthatja garantáltan önöket az utca embere?
Magyarország lobogójának protokolláris díszőrsége a turisták szemében a legismertebb feladatunk a Kossuth téren az év 365 napján. A nemzeti ünnepeken a díszzászlóalj feladata a lobogó fel-, és levonása. Minden órában történik őrségváltás. Jellemzően egy óra díszőrséget három óra pihenőidő követ. Ez utóbbit természetesen már nem látja az utca embere.
Számon tartják, hány lobogófelvonáson vannak túl?
Már nem számoljuk…
A Kossuth térit leszámítva is vannak díszelgési helyszínek és feladatok?
A Magyar Honvédség halottjainak katonai tiszteletadással való búcsúztatása, a Hősök terén végrehajtott koszorúzások, valamint a magasabb rangú állami és katonai vezetők fogadása a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren ugyanúgy a feladataink közé tartozik, mint például az emléktábla avatások.
Apropó repülőtér, mi volt személy szerint a legemlékezetesebb díszelgése a Liszt Ferenc repülőtéren?
Angela Merkel, és Vladimir Putyin látogatásakor történő díszelgések szinte filmszerű élményt nyújtottak.
Ha nem protokolláris, hanem egyéb rendezvényekről van szó, akkor hogyan kell elképzelni a díszelgési kérelmek logisztikáját?
Befut egy kérelem a Magyar Honvédség Parancsnokságára, és ha úgy ítélik meg, hogy az esemény profiljába illeszkedik a Különleges Díszelgő Csoport tevékenysége – és ezt a feladatot az egyéb szolgálati tevékenységünk mellett el tudják látni -, akkor részt veszünk rajta. Hiszen lényeges szempont a társadalommal való kapcsolattartás, emellett pedig mi, „díszelgők” egyfajta „toborzó” funkciót is betöltünk.
Említette a Különleges Díszelgő Csoportot. Kik ők pontosan?
A csoport a zászlóalj katonáiból áll, akik különleges díszelgő feladatok ellátására is képesek, ugyanakkor természetesen ők is kiveszik a részüket minden protokolláris feladatból.
Tehát kis szerencsével velük és dinamikus fegyverforgató alaki bemutatójukkal találkozhatunk egy-egy rendezvényen…
Igen, egyik legnagyobb erényünk a rugalmasság és az alkalmazkodó képesség, mert feladataink dinamikusan változhatnak. Részben ezért is óvjuk a díszelgő ruhánkat a gyakorlatokon, mert évi közel ezer díszelgés szerepel a naptárunkban. A mostani gyakorlás ezért is különleges, mert díszegyenruhánkban gyakorlunk már itt a laktanyában a nemzeti ünnepre.
Maradva egy pillanatig a ruházatnál. Tudom, hogy mindhárom alegység ugyanolyan Tihany egyenruhát visel. A különbségeket – a messziről látható trikolor színeken túl – az apró ékítményeken kell keresni.
Az övcsatunkon a magyar címer babérkoszorúval látható, illetve a karjelzésünkön két griffmadár fogja közre a 32-es számot. A „fegyvernemi” színünk pedig a fehér.
A gombokon a fegyvernemi jelzés Mária Teréziától származik?
Valójában lövészalakulat vagyunk, a jogelődünk a Mária Terézia által alapított 32-es gyalogezred volt. Közvetlenül az osztrák örökösödési háború kitörése után, 1741-ben alapította az ezredet, hogy megvédje a Habsburg Birodalmat a Bécs felé tartó poroszoktól, akik nem akarták elfogadni a leányági öröklést.
A Honvéd Díszzászlóalj és Mária Terézia között több mint negyed évezred távlatából van még bárminemű kapcsolódási pont?
A magyar urak pozsonyi országgyűlésen tett ígéretét a 32-esek minden nemzedéke magáénak érezheti. Elődeink – akikről minden évben közösen emlékezünk meg a 32-esek napján – több alkalommal is bizonyították, hogy készek életüket és vérüket áldozni a koronáért és a hazáért, erre pedig a mai 32-esek is fel vannak készülve. Ahogy persze minden esküt tett katonatársunk is.
Az eddig elhangzottakból már sejthetjük, hogy a díszzászlóalj a legsokoldalúbban bevethető díszelgő alegység. Emeljenek ki mégis egy-egy felemelő pillanatot a hivatásából.
Természetesen a nemzet lobogójának felvonása magasztos élmény. Szintén felemelő érzés volt, amikor magas beosztású állami és katonai vezetők jöttek hozzánk, nyújtottak kezet, és mondták el, mennyire tetszett a munkánk. Nem csekély arányérzék kell ahhoz, hogy a katonák feszességét könnyed módon külhoni civilek felé prezentáljuk. Magyarországot így képviselni hihetetlen felelősség és élmény.
A mostani gyakorlásukon megragadta figyelmemet Ádám Barnabás ezredes záró gondolata: „öltöztessék ünneplőbe lelküket holnapra, és arcizmukkal, tekintetükkel mindig kövessék elöljárójukat!”
Minden testrészünkkel sugározni kell azt az energiát, amit belefektetünk a díszelgésbe. Más az arc karaktere, ha az ember megfeszíti, összeszorítja az álkapcsát, és ez a tekinteten is megnyilvánul. Ahogy haladunk az Országház előtt, mindig annak az elöljárónak a szemébe nézünk, aki előtt elhaladunk. Ez a tisztelet egyik legnagyobb jele.
A három díszelgő csoport bemutatásának kronológiája spontán alakult ki. Nincsen jelentősége miért koronaőr, palotaőr, díszzászlóalj sorrendet követtük az elmúlt hónapban, inkább külső szempontok döntötték el a sorrendet. De most a végén fordítsunk egyet, és képzeljük el, hogy elsőként önöket szólítom meg. Mi lenne az első üzenet, amivel egy mondatban pozícionálnák magukat a trikoloron belül?
Nagyon fontos, hogy a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység katonái általában nálunk, a Díszzászlóaljnál kezdik el katonai pályafutásukat. Nálunk válnak díszelgő katonává és tőlünk haladnak tovább a Honvéd Palotaőrséghez, vagy a Honvéd Koronaőrséghez, vagyis a Honvéd Díszzászlóalj a díszelgés iskolája.
Az interjú során természetesen nem lehetetett megkerülni a kérdést: mi volt az a szikra, ami miatt a díszzászlóalj tagjaivá váltak beszélgetőtársaim. Illetve, hogy kiből lehet jó díszelgő? A választ Deák Barna tizedes adta meg.
„Az én történetem ott kezdődött, hogy a televízióban láttam egy lobogófelvonást, ami számomra nagyon imponáló volt. Az a fegyelem, amit közvetített a díszzászlóalj – akkor még nem is tudtam, hogy így hívják őket – magával ragadott. Akkor határoztam el, hogy ha egyszer adódik egy lehetőség, tagja leszek ennek a csapatnak. Amikor eljött az idő, besétáltam az egyik toborzóirodába, ahol konkrétan erre a tevékenységre kérdeztem rá, és akkor tudtam meg, hogy ezt a munkát a díszzászlóalj végzi. Nagyon hamar meggyőzött a feladat. A zászlóaljnál mindenkinek egyéni felelőssége, hogy képezze magát, és ha megteszi, az elöljárók észre fogják venni, és egyre komplexebb feladatot bíznak rá. Vagyis a lobogófelvonásig sok-sok kisebb nagyobb motivációs lépcsőfok inspirál bennünket. A toborzóirodában már jól működik az előszűrés, látják azonnal az elszántság fokát a jelentkezőn. Akár kétórás állás után is délcegen, feszesen kell a díszelgést végrehajtani, hogy az tényleg jól nézzen ki. Ha ezt az elszántságot látják a jelentkezőben a toborzók, akkor hozzánk küldik.”
