Az Ideiglenes Kiképző Csoport, vagyis az IKCS 2017 óta létezik az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandáron (MH BHD) belül. Létrehozását az alakulat alaprendeltetéséből adódó nagymennyiségű kiképzési feladata indokolta. A Dandár ugyanis nem csak a saját állománya tekintetében kell, hogy biztosítsa a rendszeres éves és egyéb kiképzési rendezvényeket, hanem minden olyan budapesti, a Honvédelmi Minisztériumhoz és az Magyar Honvédség Parancsokságához tartozó szervezeti elem esetében is, melyek önerőből nem rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal. Ezen túlmenően végzik az alapkiképzés, valamint az Önkéntes Műveleti – és Védelmi Tartalékos (ÖMT, ÖVT) rendszerhez kapcsolódó kiképzési feladatokat.
Az IKCS-t mindig egy évre alakítják meg, tagjait az MH BHD különböző szervezeti elemeinek állományából jelölik ki. Ez persze azt is jelenti, hogy a csapatnak először össze kell kovácsolódnia, hogy hatékonyan tudjanak együttműködni, ugyanakkor meg van az az előnyük, hogy problémákat különböző szemszögből és különböző látásmóddal tudják vizsgálni, ami adott esetben könnyebbé teheti a munkavégzést.
Hamarosan (december 11-ével) az idei csapat vezénylése megszűnik. Ennek kapcsán beszélgettem velük a tapasztalataikról és a lassan elmúló évről. Azzal kapcsolatban megoszlanak a vélemények, hogy örülnek-e az egy éves megbízatás lejártának. Néhányan szívesen folytatnák tovább az IKCS keretében, mások viszont úgy gondolják az egy év éppen elég volt. Abban alapvetően mindenki egyet értett, hogy a feladatok érdekesek és izgalmasak voltak, az viszont tény, hogy igen sok távolléttel jártak. Különösen igaz ez az elmúlt időszakra, amikor hosszú évek után újra egy teljes, öthetes alapkiképzést kellett tartania az alakulatnak, ami a COVID járvány miatt szükséges izolációval párosult, tehát folyamatos távolléttel járt. A Csoport állományával azt is összeszámoltuk, hogy az elmúlt évben alighanem több időt töltöttek a püspökszilágyi kiképzőbázison, mint a Petőfi laktanyában. Munka ugyanis számtalan van. A legutóbbi alapkiképzés, valamint a korábban már említett HM és MHP szervezetek számára biztosítandó- és ÖMT-s, ÖVT-s feladatok mellett, egyes, a Honvéd Kadét programban résztvevő budapesti iskolák számára is ők tartják meg a kiképzéseket.
Az IKCS munkája tehát rendkívül sokrétű. Laikusként ugyan azt gondolhatnánk, hogy egyik kiképzés olyan, mint a másik, a valóságban ez messze nem így van. Beszélgetés közbe kiderült, hogy a munka során nem csak kiképzőnek, hanem „pszichológusnak” is kell lenni egyszerre. Különösen igaz ez a többhetes programok esetében. Ilyenkor az alapkiképzésen résztvevő állomány hosszabb időre kénytelenek kiszakadni a megszokott környezetükből, ami sokszor megterhelő lehet. Sokaknak közülük ráadásul ez az első személyes tapasztalata a honvédséggel és a katonai pályával kapcsolatban. Mindezt az idei évben tovább nehezítette a koronavírus járvány, melynek következtében az állomány hétvégére sem térhetett haza, s más nem hagyhatta el a kiképzőbázist. Az sem egyszerűsíti a helyzetet, hogy a bevonulók személyiségbeli jegyei is meglehetősen nagy szórást mutatnak. Az életkori és társadalmi spektrum nagy részét lefedik (akár egy csoporton belül is), így a kiképzők a velük való munka során igen sokféle problémával találkoznak, melyek természetesen más és más jellegű megoldást követelnek.
Mindezeken túlmenően, az IKCS keretében végzett munkát az is megnehezíti (ugyanakkor izgalmassá is teszi), hogy a kiképzők közül jó néhányan, korábban sosem vettek részt – legalábbis nem kiképzőként – ilyen jellegű feladatokban. Így aztán sokszor nekik is a szolgálatteljesítés közben kellett megoldani problémákat, melyekkel korábban nem találkoztak. Arra természetesen minden évben nagy hangsúlyt fektetnek, hogy legyenek olyanok köztük, akik már rendelkeznek megfelelő tapasztalattal ezen a téren, s van olyan is, aki gyakorlatilag állandónak számít.
Annak ellenére azonban, hogy különböző területekről érkeznek, az IKCS sem képes minden szakfeladatot önerőből megoldani. Ennek köszönhetően rendszeresen érkeznek ideiglenes kiképzők más honvédségi szervezetektől, hogy a saját szakterületük vonatkozásában átadják a szükséges szaktudást. Sőt az idei évben egy korábbi hagyomány is újjá éledt. Az október 1-vel lezárult alapkiképzésen a másodéves honvédtiszt jelöltek is részt vettek, akik raj- és szakaszparancsnoki feladatokat láttak el. Ez számukra is kiváló lehetőséget biztosított, hogy tapasztalatot szerezzenek a beosztottak vezetésében és az IKCS számára is segítség volt, hogy olyanokra támaszkodhattak, akik – részben legalábbis – már megismerkedtek a Magyar Honvédséggel.
A Dandár vezető állománya szerint 2020-ban az elmúlt évek egyik legjobb csapata állt össze. Pedig nem volt könnyű a helyzetük. Ahogyan az eddigiekből is került már, az IKCS feladatrendszere egyébként sem egyszerű, az idei évben pedig olyan körülmények párosultak mindehhez, melyek csak tovább nehezítették. Ők azonban megbirkóztak a problémákkal és kiváló színvonalon, a vezetői elvárásoknak mindenben megfelelve teljesítették a kitűzött célokat. Ezzel nem csak maguknak vívtak ki elismerést és megbecsülést, a következő évek csapatai számára is magasra tették a lécet, amihez ezúton is gratulálunk nekik.
Fotó: Gramantik Zoltán archív