A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködésben „A Sas-hegy hadi ösvényén” címmel tematikus túrát tartottunk 2023. április 15-én, szombaton.
A programra előzetes regisztrációval érkezők a Petőfi Sándor laktanyában kezdték meg a túrát, ahol Vastagh László nyugállományú alezredes szakértő vezetésével ismerkedhettek meg a laktanya múltjával, jelenével.
Ezt követően, a hegycsúcsra vezető túra hadi ösvényeken folytatódott, ahol nem csak a Sas-hegy természeti értékeit, hanem a korábbi katonai használat nyomait is megfigyelhették a résztvevők. A túra ezen részének látnivalóit Vatai Anna, a Sas-hegy Természetvédelmi Terület és Látogatóközpont vezetője ismertette a résztvevőkkel.
A Sas-hegy és környezetének katonai vonatkozású emlékeit is bemutató túrának nagy sikere volt, így idén biztosan lesz folytatása: az ősz folyamán újabb alkalommal fogjuk megrendezni ezt a kirándulós, helyismereti programot.
Fotó: Bankó József
A Petőfi Sándor Laktanya minden szegletében jól ismert vers. Gyula diák kőbe vésett sorai a parancsnoki épület előtt, a kilenc éve, a magyar honvédelem napján felavatott „29-es” emlékművön olvashatók. A költő és író, Somogyváry (Freissberger) Gyula, írói nevén Gyula diák, az első világháborút a magyar királyi 29. honvéd gyalogezred tartalékos főhadnagyaként végigharcoló katona fél évszázada tért meg teremtőjéhez. Halálának „csendes évfordulóján” idézzük meg hányattatott életútját, katonaelődeink vérrel írt harctéri helytállását, dicső tetteik irodalmi örökségét, az első világháborús regénytrilógiáját, a magyar irodalomban betöltött szerepét, mindazt, amiért az utókor 2012-ben Magyar Örökség-díjjal ismert el. A laudációban, Takaró Mihály irodalomtörténész méltató beszédében hangzott el: személyében a költőt, a regényírót, a hős katonát, a közéleti személyiséget, az országgyűlési képviselőt, a német fasizmus és a magyar kommunizmus által egyaránt üldözött, a magyarság valódi érdekei mellett rendíthetetlenül kiálló, s azért mártíriumot is szenvedni hajlandó férfit ünnepeljük.
Első világháborús 36 hónapos frontszolgálata során az orosz, a román és az olasz harctéren harcolt az ezred véres csatáiban, ott volt a tábori ezred és a népfelkelő ezred hadműveleteiben. Jellemzése szerint: „Víg kedélyű, élénk vérmérsékletű, megállapodott jellem. Jó síző, jó síoktató. Bátor hegymászó. Alárendeltjeit kellő szigorral vezeti, róluk gondoskodó.” A Magyar Királyi Honvédség rendeleti közlönyében pedig ez olvasható: „a hadrakelt seregnél a császári és apostoli királyi Felsége által erre felhatalmazott parancsnokság által, az ellenség előtt tanusított vitéz magatartás elismeréséül” 2. osztályú ezüst vitézségi érem kitüntetésben részesült.Az összeomláskor megromlott egészségi állapotban, tartalékos főhadnagyként tért haza. Részt vett az úgynevezett ellenforradalmi mozgalmakban, később belépett a Nemzeti Hadseregbe. A katonai pályát azonban felhagyta, ismét a hírlapírói, irodalmi életutat választotta. A Magyar Távirati Irodánál alkalmazták, 1921-től szervezte és vezette a vidéki osztályt. Az Országgyűlési Almanach kutatható anyagából tudjuk: a képviselők, leginkább a felsőház tagjainak életrajzi összegzése nevéhez, mint az MTI vezető beosztású szakemberének nevéhez kötődik. Nyolc esztendő múltán, 1928-ban, a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. irodalmi igazgatója lett, ami nem meglepő, hiszen akkor már évek óta jelentek meg versei, Gyula diák néven. Hazafias, az önmarcangolást, a lemondást bírálta költeményeiben, melyek többsége kötetben foglalva jutott el az olvasókhoz. (Véres zsoltárok, Gyújtogatás, Dal, amelyet nem daloltak végig…)Időközben jelentek történelmi és világháborús regényei, színművei. S hogy gondolatai a ma emberét is érdeklődésre sarkallja? Az És mégis élünk című regénye, vagyis a Rongyos Gárda legendája éledt újra nem olyan régen a Soproni Petőfi Színház színpadán. A „promócióban” olvashattuk: „A Sopron Balett látványos, magas hőfokú, érzelemmel telített ősbemutatója Somogyváry Gyula történelmi tényeken alapuló regényéből készült. A táncelőadás egy romantikus szerelmi szállal átszőve felidézi azt, amikor veterán frontkatonák, vasutasok, napszámosok, gazdászhallgatók, egyetemisták, honvédtisztek, szegények és gazdagok, magyarok, székelyek, kunok, szerbek, horvátok és németek fogtak fegyvert Magyarországért, Sopronért és környékéért. Amikor egy maroknyi ember szembeszállt a világgal, Trianon igazságtalanságával, és megváltoztatta a történelmet.”
Végül idézzük ismét ama ezredtörténeti emlékkönyvet, vitéz Somogyváry Gyula néhány gondolatát. „Tábori mise a 29-ik honvéd gyalogezrednél… Nyár derekától deres őszidőig szakadatlanul frontban volt a zászlóalj a Csiota alatt. Ez a hírhedt bukovinai hegykúp, ott valahol a radauci síkság szélén, dühítő és bevehetetlen rémként magasodott előttünk. A tetején kukucskáló muszka tüzérmegfigyelő kaján pontossággal áraszthatta az orosz ütegek tüzét minden megmozdulásunkra. E két hónap alatt földszínű ároknapszámosokká változtak még a leghetykébb jász-kun legények is. Talán október első hete múlhatott fölöttünk, amikor a második zászlóalj jött a tűzvonalba s mi a glitti erdő völgyébe botorkáltunk pihenőre, egy ködös őszi hajnalon. Ott egész kis barakkváros építésébe kezdtek az addigi zászlóaljak s bizony nekünk is jól meg kellett fognunk a munka végét, hogy hamarosan födél legyen a baka-család feje fölött. No hiszen, csengett is a fejsze, balta, zuhogott a cölöpverő sulyok, hogy szinte nem volt pihenése… vagy két napja döngettük már az erdőt s raktunk esténként rőt tüzeket – mivelhogy didergős éjszakák voltak már, meg aztán sütni is kellett a gazdátlanul maradt kukoricát –, amikor parancsban jött egy esti órán, hogy másnap vasárnap lészen s tábori misét mond nekünk az ezredpáter. Az első hallásra mindenkit torkonkapott ez a hír. Mert eszünkbe jutott, hogy Uramisten, hiszen van egy másikfajta élet is, nemcsak a halálzselléreké, nemcsak az árokjobbágyoké. Az az élet, amelyiknek van vasárnapja, van pontosan, megingathatatlan szabályszerűséggel ismétlődő hete, hava, esztendeje; holott mi már régen elfelejtettük, milyen s hányadik napja van az otthon meg a béke kalendáriumának. S bár hittük, veszettül hittük, hogy megnyerjük a háborút – Isonzo hadseregünk akkor hajrázott előre a Piaveig – s bár utálkoztunk a frontkerülőktől hemzsegő hinterlandi világgal, mégis búsított, hogy ily rettentően kiszakadtunk az életből.”
Az év folyamán több alkalommal is lehetősége nyílik iskolai csoportoknak ellátogatnia alakulatunkhoz, hogy a gyerekek testközelből nézhessék meg katonáinkat feladatvégrehajtás közben. A mai főpróbát a fonyódi Palonai Magyar Bálint Általános Iskola tanulói és az I. Gyermekhuszár és Tüzér Bandérium kis huszárjai tekinthették meg.
A szervezett program kezdetén a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Központi Zenekarának próbáját tekintették meg a látogatók. Szabó Imre alezredes, karmester és a zenészek egy valódi felkészülési folyamat kulisszatitkait mutatták be a látogatóknak: azt, ahogyan egy tétel zenekari próbájának kezdetén, aprólékos munkával a különböző szólamok összehangolása történik és amely folyamat végeztével áll össze tökéletesen egy mű hangzásvilága.
Az MH BHD névadója, vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor vezérezredes emlékszobája is megnyílt a látogatók előtt, ahol a tábornok személyes tárgyai tekinthetőek meg.
A nem mindennapi programon az Idegenvezetők Világnapja programsorozat részeként ingyenesen, előzetes regisztrációval volt lehetőség részt venni.
