Szerző: Balatoni Kitti
A Magyar Festészet Napja alkalmából rendezett tárlatot a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központ, október 14-én, csütörtökön.
2002-ben a Magyar Festészet Napja civil kezdeményezésként, néhány lelkes ember erőfeszítéseinek köszönhetően jött létre. Elsődleges célja az, hogy ráirányítsa a figyelmet a vizuális kultúra fontosságára. A Stefánia Galériában kiállított festmények döntő többsége a 20. század elején világszínvonalon mozgó magyar avantgárd festők alkotása. Emellett az expresszionizmus, az art deco, a szürrealizmus, illetve a naturalizmus irányzatában megalkotott műveket is láthattak a kiállításra érkezők.
Prof. dr. Csikány Tamás dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos rektorhelyettese a kiállításmegnyitón tartott beszédében elmondta: az avantgárd, mint katonai szakkifejezés, elővédet jelent. „Van egy olyan fogalmunk, hogy hadművészet. Hogyan is lehet összehozni a hadakozást a művészettel? Hiszen a háborúban gyönyörködtetésről nincs szó. Akkor mégis mitől művészet? Azok a katonai vezetők és közkatonák, akik a háború forgatagában élnek, túlélnek, próbálnak győzni és végrehajtani a feladataikat, olyan szituációkba kerülnek, ami előre nem modellezhető, nem gyakorolható. Amikor olyan döntéseket kell hozni, amelyek időnként teljesen észszerűtlennek tűnnek, váratlanul kell elhatározásra jutni. Ennek bizonyos elemei megtanulhatók, összességében azonban nem. Kell egy pillanatnyi érzés, egy pillanatnyi benyomás. A háborúban egy döntés óriási felelősséggel jár, hiszen nemzetek sorsa múlhat rajta. Ezért is nevezik ezt a tevékenységet művészetnek” – fogalmazott.
Feledy Balázs művészeti író beszédében kiemelte: a kiállítás egy rendkívüli esemény a Stefánia Galéria történetében. „A 20. század magyar művészetéből ilyen kollekcióval, ilyen értékes, széleskörű összefoglaló kiállítással itt még nem találkoztunk, de Budapest-szerte is ritkán. Azért is különleges, mert ha átsétálunk rajta, azt érezhetjük, hogy nem múzeumi atmoszférát, hanem egy nagyon modern hangulatot áraszt, ami mai képzeteket kelt, otthonosnak hat. Az ebben az igazán fantasztikus, hogy a kiállító huszonegy művész több, mint fele a 19. században született és alkotói éveik döntő periódusa a múlt századra, a 20-as évektől a 60-as évekig terjed ki. Az alkotók a 60-as, 70-es években hunytak el. Ennek ellenére a kiállítás mai hangulatot áraszt, ami különösen elgondolkodtató” – hangsúlyozta.
Bakos András László nyugállományú alezredes, a bemutatott műgyűjtemény tulajdonosa, valamint a kiállítás kurátora, beszédében elmondta: egy egészséges nemzeti büszkeség erősítésére is szolgálhat a tárlat megtekintése, ugyanis a magyar avantgárd művészei kivételeset alkottak, amihez kevés képzőművészeti anyag mérhető. „Meggyőződésem, hogy a könyvekhez hasonlóan a képzőművészeti alkotásoknak is megvan a maguk sorsa, ez pedig nem az, hogy a nappalik mélyén pihenjenek és a tulajdonosuk gyönyörködjön bennük, miközben el vannak zárva a világtól. Sokkal inkább akkor hasznosulnak, ha értő és az alkotásokat szerető közönség találkozik velük. Ekkor a művek kifejthetik azt a hatást, melyet a művészek tudatosan vagy tudattalanul szántak nekik” – emelte ki.
A rendezvény résztvevői az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár (MH BHD) Központi Zenekara művészeinek, valamint Tósoki Anikó előadóművésznek műsorát láthatták. Az eseményen – mások mellett – Mudra József ezredes, az MH BHD parancsnoka, Aulechla József ezredes, az MH BHD Kulturális és Rekreációs Igazgatóság igazgatója, Simon Attila dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium katonai főreferense, prof. dr. habil Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója, dr. Keszthelyi Gyula nyugállományú dandártábornok, a Budapesti Nyugállományúak Klubjának elnöke, valamint Aranykovács Andrea főtanácsos, a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központ központvezetője is részt vett.
Fotó: Szováthy Kinga
