Ferenc pápa: béke kell, bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövő
A béke építésére kérte a világ vezetőit Ferenc pápa a budapesti Kossuth Lajos téren április 30-án, vasárnap bemutatott szentmise végén, egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőért fohászkodva. A katolikus egyházfő szertartásán – mások mellett – részt vett Novák Katalin köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter is.
Ferenc pápa Szűz Máriára, a Magyarok Nagyasszonyára bízott minden magyart, az európai kontinens hitét és jövőjét és a béke ügyét. A szentmise végén, a Regina caeli ima előtt azért fohászkodott Szűz Máriához, hogy tekintsen a sokat szenvedő népekre, különösen a „szomszédos, meggyötört ukrán és az orosz népre, neked szentelt népeidre”.
Arra kérte a „béke királynőjét”, öntse az „emberek és a népek vezetőinek szívébe a vágyat, hogy a békét építsék, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsák, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt, egy testvérekkel és nem falakkal teli világot”.
Azért is imádkozott a Szűzanyához, hogy az egyház Európában újra megtalálja az imádság erejét, újra felfedezze Mária alázatát és engedelmességét, a tanúságtétel lelkesedését és az igehirdetés szépségét.
Ferenc pápa köszönetet mondott az egész magyar népnek azért a fogadtatásért és szeretetért, amit magyarországi látogatása során megtapasztalt. „Hálás vagyok nektek ezekért a napokért, a szívemben hordozlak benneteket, és kérlek, hogy imádkozzatok értem” – mondta, beszédét magyarul zárva: „Isten, áldd meg a magyart!”
Beszédét a hívek tapssal fogadták.
A szentmisén az Eucharisztia liturgiáját Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek vezette. Erdő Péter a szentmise végén megköszönte Ferenc pápának, hogy eljött „hozzánk, egy olyan néphez, akinek a nyelvéhez még hasonlót is nehéz találni az egész világon”. Egy olyan néphez, amely ezer éve szeretettel ragaszkodik a nyugati kereszténységhez, amelyről sokszor úgy érezte, hogy megfeledkezett róla.
A bíboros köszönetet mondott az egyházfőnek, hogy eljött meglátogatni a szegényeket és a menekülteket, akik a szomszédból, Ukrajnából érkeztek. „Köszönjük, hogy meglátogatta a szegényeket, a beteg gyermekeket és a fiatalokat, akik a legnagyobb kihívást és a legnagyobb lehetőséget jelentik egyházunk számára” – mondta. Erdő Péter kitért arra: a Duna mentén élő népek megtanulták, hogy a nagy folyó nemcsak határ, hanem „ha bölcs hozzáértéssel hidakat építünk, akkor össze is köti a népeket”". Ennek példájaként említette Szent István királyt, akit ma a katolikus és az ortodox egyház egyaránt szentként tisztel, hiszen olyan időben hirdette Krisztust, amikor még teljes volt az egység Kelet és Nyugat egyházai között.
„Köszönjük, Szentatya, hogy elhozta hozzánk a dialógus és a béke üzenetét, amely ma különösen is időszerű” – zárta szavait a bíboros, Isten áldását kérve Ferenc pápára és szolgálatára, és a szentatya apostoli áldását kérve a jelenlévőkre. A bíboros Szent István szobrát ajándékozta Ferenc pápának.
Ferenc pápa magyarországi apostoli útjának utolsó napján celebrált szentmisén – mások mellett – részt vett Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, Vargha Tamás, a HM parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes, Sándor Zsolt altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese, Bozó Tibor vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója, Mudra József ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka, illetve a Magyar Honvédség ötven katonája. A katolikus egyházfő szertartásán Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök is szolgált.
„Mesék a csendben” címmel nyílt természetfotó kiállítás a Petőfi laktanya könyvtárában április 25-én, kedden. Lövei Tamás őrvezető kiállítását Kiss Ferenc ezredes, az alakulat törzsfőnöke nyitotta meg.
„Fontos, hogy néha megálljunk szolgálati feladataink közben és nézzük meg azokat a tevékenységi irányokat, amelyeket bajtársaink hajtanak végre szabadidejükben. Környezetünkben folyamatosan keressük azokat a katonákat, akik a katonai szolgálaton túlmutató tevékenységeket is folytatnak, amitől a világ több lesz” – fogalmazott Kiss Ferenc ezredes. Hozzátette, a természetfotózás olyan terület, amely odaadást, türelmet és szakértelmet igényel. A fotósnak el kell érnie, hogy az ember a képet nézve, az állaton kívül egyéb jelentést is találjon, és elgondolkodjon felbukkanó érzelmeiről.
Lövei Tamás őrvezető, a 32. Testőrezred Gyalogos Testőrség palotaőre kalandos utat járt be, fiatal korában még nem gondolta, hogy a honvédségben fog szolgálni és szabadidejét a természetfotózás fogja kitölteni.
Életéről, a kiállított képekről az őrvezetővel Tósoki Anikó könyvtáros beszélgetett. Megtudtuk, hogy a palotaőri szolgálat előtt Lövei Tamás artista volt, de a folyton változó vándor életből elege lett.
Egy lelkes toborzó katonának köszönhető, hogy most palotaőrként szolgál, ugyanis néhány éve önkéntes szolgálatra jelentkező édesapját elkísérte egy toborzóirodába. A lelkes toborzótiszt nemcsak az édesapja szerződésével törődött, hanem rákérdezett az őrvezető foglalkozására, majd közösen arra jutottak, hogy ilyen képesítéssel akár palotaőr is lehetne. Néhány héttel ezután már az alapkiképzést teljesítette, 2021 óta pedig palotaőri szolgálatot teljesít.
„Az artistaéletben és a természetfotózásban sok közös pont van, hiszen mindkettő megköveteli a szabályszerűséget” – vélekedett Tósoki Anikó. Lövei őrvezető válaszul elmondta: „egyik kedvenc képemet édesapám tanyájától nem messze fotóztam. Gyakorlatilag heteket töltöttem ezzel a fotóval, hiszen a lényeg az volt, hogy az őzet a domb tetején, napkeltekor tudjam lefotózni.”
Amellett, hogy a képeken csak vadállatok szerepelnek, mindegyik fotónak megvan a maga háttértörténete. Sokszor azt gondolhatja a néző, csupán a szerencsén múlik egy-egy remek pillanat megörökítése, de valójában hosszú előkészület és képzés előzi meg a helyszíni munkát. Az őrvezető azt is elmondta: a helyismeret, a vadállatok szokásai, az álcázás, mind szükséges ahhoz, hogy valaki jó természetfotóssá váljon.
Dandárunk a magyar katonazene napja alkalmából rendezett koszorúzást, állománygyűlést, valamint szakmai szimpóziumot a Petőfi Sándor laktanyában és a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központban április 24-én, hétfőn.
A laktanya szoborparkjában tartott koszorúzáson Gömöri Balázs őrnagy, az MH Kinizsi Pál 30. Páncélozott Gyalogdandár Hódmezővásárhely Helyőrség Zenekar karmestere elmondta: „az 1848/49-es szabadságharcban fontos és aktív feladatot töltöttek be a katonazenekarok, a harcoló katonákat az irányítás mellett bátorították, a polgároknak reményt adtak. A katonazene egyik legfontosabb éve az 1896-os esztendő volt, amikor felállították a gyalogezred zenekarokat.”
„1920-ban Fricsay Richárd alezredes lett a Magyar Királyi Honvédség zeneügyi igazgatója, munkásságának köszönhető, hogy a tizennégy katonazenekar élére csak diplomás karmesterek kerülhettek, ezzel növelték a zenekarok színvonalát. A katonazenekarok rádióban zenéltek, muzsikájukat hanglemezek őrzik. Sajnos, a második világháború megtörte a katonazene virágkorát, csak az 1960-as években alakult meg újra a fegyvernem” – tette hozzá Gömöri Balázs őrnagy.
Fricsay Richárd alezredes szobrának megkoszorúzását követően a katonazenekarok fegyvernemi napja a Stefánia-palotában folytatódott.
Csizmadia Zsolt ezredes, a Magyar Honvédség főkarmestere ünnepi beszédében elmondta: az elmúlt esztendő a pandémiában vállalt feladatok után újra szakmai kihívásokban bővelkedett, de a kihívások mellett a fejlődésre is jutott erő. Az önkéntes tartalékos rendszer keretében sok egyetemista, vagy tanulmányait befejező pályakezdő kapott lehetőséget a honvédségnél, és így a katonazenei pályával is megismerkedhetett.
„A katonazenész fegyvernem tagjai bár nem fegyverrel, hanem hangszereikkel felvértezve teljesítik szolgálatukat, egy sajátos, nélkülözhetetlen része a modern haderőnek. A katonazenekarok megjelenésükkel, jelenlétükkel a legmegfelelőbb népszerűsítő és reklámtevékenységet ellátó szegmensei a mai kor haderejének” – hangsúlyozta az ezredes.
Az ünnepségen – mások mellett – elismeréseket adott át Bozó Tibor vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója, majd a közönség Szabó Ferenc karmester, a Széchenyi István Egyetem Művészeti Kar tanárának szimpóziumát hallgatta meg. Az ünnepség az MH Központi Zenekar hangversenyével zárult.
Április 24-én, Szent György napján, a Budai Várnegyedben a gróf Nádasdy Ferenc Huszárosztály katonái emlékeztek meg Szent György, a lovasság védőszentjéről.
A Huszárosztály állományát képviselve Sándor Zsolt alezredes előbb a Budai Várnegyedben, a Dísz téren található Öreg huszár szobornál, majd a Halászbástyához közel, a Szent György szobornál helyezett el koszorút.
Kresz Fruzsina főhadnagy
„Fontos, hogy néha megálljunk szolgálati feladataink közben és nézzük meg azokat a tevékenységi irányokat, amelyeket bajtársaink hajtanak végre szabadidejükben. Környezetünkben folyamatosan keressük azokat a katonákat, akik a katonai szolgálaton túlmutató tevékenységeket is folytatnak, amitől a világ több lesz” – fogalmazott Kiss Ferenc ezredes. Hozzátette, a természetfotózás olyan terület, amely odaadást, türelmet és szakértelmet igényel. A fotósnak el kell érnie, hogy az ember a képet nézve, az állaton kívül egyéb jelentést is találjon, és elgondolkodjon felbukkanó érzelmeiről.
Egy lelkes toborzó katonának köszönhető, hogy most palotaőrként szolgál, ugyanis néhány éve önkéntes szolgálatra jelentkező édesapját elkísérte egy toborzóirodába. A lelkes toborzótiszt nemcsak az édesapja szerződésével törődött, hanem rákérdezett az őrvezető foglalkozására, majd közösen arra jutottak, hogy ilyen képesítéssel akár palotaőr is lehetne. Néhány héttel ezután már az alapkiképzést teljesítette, 2021 óta pedig palotaőri szolgálatot teljesít.
