Hírek

A vetítés előtt Hernáth Csaba, a film rendezője köszöntötte a megjelenteket. „Két és fél éves szakasz zárult le. Elkészült a film, amely két különleges jó barátról szól. Ez azonban még korántsem az út vége, mert mostantól azon fogunk dolgozni, hogy a filmet minél több helyen bemutassuk” – mondta a rendező. Hozzátette: a film nem jöhetett volna létre a repülős társadalom segítsége nélkül, akik e két remek embert mindvégig nagy becsben tartották.

A filmből mások mellett megtudhattuk, hogy a két pilóta a Puma vadászrepülő-osztály tagjaként hazánk felett több alkalommal is harcolt a Magyarországot támadó amerikai bombázó- és vadászrepülőgépek ellen. Elhangzott, hogy vitéz Szentiványi János repülőtiszti pályafutása során harmincnégy géptípusra szerzett jogosítványt. Az is kiderült, hogy Frankó Endre, azaz Bandi bácsi a háború után mérnöki pályára lépett: tervei alapján épült a jánoshegyi Libegő is.

A közel egyórás vetítés után vastapssal üdvözölték a nyugállományú főhadnagyot, a film egyik főszereplőjét. Sajnos vitéz Szentiványi János már nem élhette meg a bemutatót: a Puma század legidősebb pilótája január 19-én, kilencvennyolc éves korában hunyt el.

Frankó Endre nyugállományú főhadnagy a vetítés végén érdeklődésünkre elmondta: nem gondolta, hogy egyszer neki is ekkora sikere lesz. „Engem másként szoktak fogadni: a repülőtéren egy-két kollégám, itt pedig több száz ember állva tapsolt nekem. Nagyon meglepődtem” – mondta az egykori vadászpilóta. A kilencvenöt éves Bandi bácsi elárulta, hogy akik pilótaképzésre jelentkeznek, azoknak vigyázniuk kell magukra, mert a repülés nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek látszik. Oda kell figyelni, hogy a repülőgép fenn maradjon.

És hogy milyen egy jó vadászpilóta? „Hát olyan, mint amilyen én vagyok” – mondta mosolyogva.

A film elkészítését mások mellett a Honvédelmi Minisztérium is támogatta.

Fotó: Rácz Tünde

13 épület, több mint 200 ezer szál gyufa, közel 5 kilogramm ragasztó és megszámlálhatatlan munkaóra. Szűcs Pál 1974 óta készít házakat gyufából és fogpiszkálóból. Már gyermekkorában is szeretett apró játékokat készíteni a tűzifa hasábjaiból. A pécsi illetőségű, nyugállományú alezredes annak idején olyan hobbit keresett, amihez türelem, kitartás, szépérzék és fantázia kellett. Minden egyes épületet alaposan körbejár, mielőtt megtervezné. Saját fotókat készít, hogy a legapróbb részletességgel építhesse meg újabb alkotását. Az első gyufaépülete az Eiffel-torony volt, ezután a magyar kastélyok és paloták megépítése lett a szenvedélye. Aprólékos munkával már a pécsi rendőrség épületeit és két külföldi kastélyt is elkészített. Jelenleg a Székesfehérvárhoz tartozó kisfaludi Simay–Holczer-kastélyon dolgozik.

Az ünnepélyes megnyitón Baráth Ernő dandártábornok köszöntötte a résztvevőket. „Szűcs Pál még aktív korában kezdte el ezt a hobbit művelni, amitől még a kezdeti nehézségek vagy sikertelenségek sem tántorították el. Mondhatnánk: nagy fába vágta a fejszéjét” – mondta az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka. Hozzátette: épületei nemcsak kívül, de belül is – nemhogy hasonlítanak -, hanem megegyenek az eredeti épülettel és annak belső tereivel. Ha tüzetesen megnézzük egy-egy kastélyát, láthatunk benne boltíveket, ajtókat, lépcsőket, korlátokat és mindazt, amit az adott épület magába foglal.

Az alkotó 2017 januárjában kezdett el dolgozni a Stefánia Palota gyufaépületén, melyet a megnyitó ünnepségen a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központnak adott át, köszönetet mondva az épület vezetőinek és munkatársainak a kiállítás megrendezéséért és tökéletes kivitelezéséért. „Ez életem legbonyolultabb épülete, magam sem gondoltam volna, hogy ilyen kacifántos munka lesz. Kihívás volt számomra, hiszen a palotában alig akad egyenes fal, lépcsője rafinált, kacskaringós. Ablakait beugrók, virág és levélformák díszítik. Érdeklődésünkre a nyugállományú alezredes elárulta: „Tizenöt hónap alatt készítettem el, egészen pontosan 20 420 darab gyufa, fogpiszkáló és egyéb apró fa alkatrész felhasználásával. A ragasztót injekciós tűvel vittem fel a felületekre, az ajtókról még a kilincsek sem maradtak le. ”

A kiállításon – mások mellett – a Turai kastély élethű modelljét is megtekinthették az érdeklődők.  A nyugdíjas rendőrtiszt közel két év alatt készítette el a 33 ezer gyufaszálból felépített modellt.  Egy-egy oszlopban több mint száz darab fogpiszkáló és gyufaszál van, a félköríves falakból álló pálmaház és az épület belseje is tökéletes mása az eredetinek.

A kiállítás május 19-ig, naponta 13-18 óráig tekinthető meg a Stefánia Galériában, szombaton és vasárnap az alkotó tárlatvezetésével.

Fotó: a szerző felvételei

A U.S. Army Europe Band 2018. évi közép- és kelet-európai turnéja keretében, a kiváló amerikai-magyar katonai együttműködés újabb példájaként ismét Magyarországra látogatott.

Dwayne Milburn alezredes, a zenekar parancsnoka érdeklődésünkre elmondta: mivel a katonazenészek Németországban állomásoznak, így szeretnének eljutni Európa minden NATO-tagállamába. Hozzátette: legutóbb 2015-ben léptek fel Budapesten. „A mai koncertünkön egyebek mellett amerikai szerzők által komponált zenéket is fogunk játszani, de mivel most Magyarországon lépünk fel, így felcsendül Bartók Béla szerzeményei közül az Erdélyi táncok is” – részletezte a programot a karmester. A zenekarról az alezredes elmondta: „A U.S. Army Europe Band-et 1940-ben alapították, társegyüttesével, az USAREUR Katonai Kórussal együtt, akikkel összesen közel száz főt alkotnak, azonban most csak a zenekar fog fellépni a színpadon.”

A műsor kezdete előtt Donald Baker ezredes, amerikai véderőattasé köszöntőbeszédében elmondta: a Magyar Honvédség és az amerikai hadsereg együttműködése folyamatosan fejlődik, és nagyon örül, hogy a zenekar már második alkalommal léphet fel Budapesten.

Az amerikai katonazenészek a közel kétórás produkció alatt zeneszámok széles skáláját mutatták be, felcsendültek indulók és klasszikus dallamok egyaránt.

Az USAREUR zenekar egy hihetetlenül sokoldalú és népszerű együttes, melynek zenei formációi között megtalálható a 65 hangszeren játszó koncertzenekar, a menetzenekar és díszalakulat, jazzegyüttes, dixieland-banda, modern rézfúvós rockzenekar és számos kamarazenekar. Repertoárjuk is ennek megfelelően széles körű: a dixielandtől és a jazztől a spirituálén át a klasszikus zenéig terjed. A zenekarba nem könnyű bekerülni, a tagok többsége tekintélyes konzervatóriumokban és egyetemeken tanult zenélni, mielőtt belépett volna a hadseregbe.

Amerika zenei nagykövetei április 28-án a debreceni közönséget kápráztatják majd el.

Fotó: Rácz Tünde

A központi rendezvény az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandárnál kezdődött. A Petőfi-laktanya szoborparkjában Tósoki Anikó ünnepi versét követve Ruff Tamás őrnagy, az MH Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar karmestere osztotta meg ünnepi gondolatait. „A katona alapvetően fegyverrel teljesít szolgálatot, a zenésznek a fegyvere pedig a hangszer” – hangsúlyozta a karmester. Kifejtette: „A mi feladatunk, hogy a katonazenét, a katonai hagyományokat, az egyenruhánk méltóságát mind-mind megőrizzük és őseinkre emlékezve ápoljuk.” Köszöntőjében felidézte még Fricsay Richárd alezredes, egykori karmester és főzeneigazgató, a magyar katonazene emblematikus személyisége életútját. Mint mondta: az országszerte elismert karmester munkássága a mai napig kihat a katonazenész szakmára. Megtudtuk: az alezredes nevéhez köthető, hogy a hadsereg katonazenekarainak karmestereit a hadsereg főállásban alkalmazta.

Az ünnepi gondolatok után megkoszorúzták Fricsay Richárd alezredes szobrát. Koszorút helyezett el mások mellett Mudra József ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnokhelyettese, Csizmadia Zsolt ezredes, a Magyar Honvédség főkarmestere és Szabó Imre őrnagy, az MH Központi Zenekar karmesterhelyettese is.

A program a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) dísztermében folytatódott, ahol felolvasták dr. Simicskó István honvédelmi miniszter és dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök köszöntőlevelét. „A magyar katonazene szorosan összefügg Magyarország és honvédelmünk történelmével és a magyar zenetörténet változásaival. A Magyar Honvédség keretein belül 1896-ban állították fel az első magyar katonazenekarokat. E korszak teremtette meg a műfaj magyar alapjait, és ez a magyar katonazene legjelentősebb időszaka is egyben. Az önök elkötelezettségének és felkészültségének fontos szerepe van a honvédség életében. A zene sajátos eszközével, értékformáló hatásával nagymértékben hozzájárulnak a katonaélet teljességéhez” – állt az ünnepi köszöntőben.

Az ünnepi állománygyűlés résztvevőit Csizmadia Zsolt ezredes, a Magyar Honvédség főkarmestere is köszöntötte. Beszédében megemlékezett az immár hagyománnyá vált fegyvernemi napról, valamint a jelen katonazenéjének előzményiről is. Csizmadia ezredes hangsúlyozta: „A katonaság fejlődésével párhuzamosan a zenekarok is látványosan átalakultak. A történelmi idők előrehaladtával egyre inkább aktív és nélkülözhetetlen részévé váltak a modernizálódó hadseregnek, szerepet vállalva katonai, állami, protokolláris és polgári ünnepek zenei kiszolgálása mellett a haderő arculatát és pozitív megítélését formáló népszerűsítésben is.” Ünnepi gondolataiban az ezredes megemlékezett az elmúlt korok zenei nagyságairól és kitért a jelenkor katonazenészeire is. Itt említette meg azokat a muzsikusokat, akik a zene eszközével veszik ki részüket a haza védelméből, de ha a szükség úgy kívánja, ott vannak a természeti katasztrófa sújtotta területeken és segítenek a bajba jutottaknak.

Az elismerések átadását követően Sárosi Péter százados, a Központi Zenekar zenekarvezetője Katonakarmester-képzés Magyarországon címmel tartott szakmai szimpóziumot, amelyen közreműködött az MH Hódmezővásárhely Helyőrségi Zenekar.

A hivatalos program a HM HIM díszudvarán ért véget, ahol a haza szolgálatában elesett katonazenészek emléktábláját koszorúzták meg a résztvevők. Mások mellett koszorút helyezett el Szabó István vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar főnök koordinációs helyettese is.

A katonazene napját Lehár Ferenc zeneszerző és katonakarmester születésének évfordulóján, április 30-án tartják.

Fotó: Tóth László

 A 6. osztályos gyerekek pályaorientációs napját a budapesti Petőfi laktanyába szervezték. A rendezvény a laktanya alakulóterén kezdődött, ahol a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység (32. NHD) Honvéd Díszzászlóalj Különleges Díszelgő Csoportja tartott bemutatót. A dinamikus bemutató után a zene volt a főszereplő. A Budapesti Helyőrségi Zenekar próbájával kápráztatta el a csoportot. Ezt követően az MH Katonai Rendészeti Központ közreműködésével fegyverzettechnikai, majd az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár katonáinak köszönhetően haditechnikai statikus bemutatón és légpuska lövészeten vehettek részt a gyermekek.

Fotó: Horniák Dóra és a szerző felvételei