Hogyan kezdődött katonai pályafutása?
1994-ben kezdtem a katonai szakközépiskolát Szolnokon, vadászrepülőgép szerelő szakon. Viszont ilyen szak a főiskolán nem indult, így a katonai vezetői pályát választottam, lövész szakmában. 2003-ban végeztem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, Szentendrén. Első tiszti beosztásom a Díszzászlóaljnál volt.
Hogyan alakult a díszelgő pályafutása az elmúlt közel 20 évben?
Szakaszparancsnokként kezdtem, majd nagyon korán megbízott századparancsnok lettem, és minden beosztást végig jártam, egészen a zászlóaljparancsnokig. Meggyőződésem, hogy egy katonai vezetőnek nagyon komoly kihívás, hogy a díszelgő szakmában kipróbálhatja magát. Egyrészt nagyon nehéz ezeket a katonákat motiválni, felkészíteni erre a monoton feladatra. Másrészt helyt is kell állni a díszelgéseken, protokolláris rendezvényeken, ahol a parancsnok vállán nagy a teher. Ő áll elől, az ő személye határozza meg az első benyomást. Ahogy ő hozzááll a feladathoz, úgy állnak hozzá a katonái is. Mindegyik beosztásra meg kell érni, így készül egy tiszt a feladatra.
Több, mint egy éve a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység megbízott törzsfőnöke. Miben más ez a beosztás?
Alapvetően most a Díszegységet egészében látom. A békevezetésben, a mindennapi élet irányításában, tervezésében, szervezésében veszek részt. Így az összes alegység tevékenységét át kell látnom specifikusan. Úgy gondolom, a Díszzászlóaljnál elértem a díszelgő szakma csúcsát, 18 év után lehetőséget kaptam. Egy új kihívás jött velem szembe, amit testhezállóbbnak és nagyobb próbatételnek élek meg. Szerencsés vagyok, hogy fiatalon volt lehetőségem több alkalommal Afganisztánban szolgálatot teljesíteni, az ott szerzett tapasztalat hozzátett ahhoz, hogy most törzsfőnökként komplexebben és globálisabban lássam a rendszert.
Fontos a támogató családi háttér ahhoz, hogy egy vezető sikeresen küzdje le a szakmai kihívásokat?
Sajnos volt az életemben olyan időszak, amikor nagyon kevés támogatást kaptam otthon, így nehezebb is volt a feladatellátás. Ma már szerencsésnek mondhatom magam, hisz van egy támogató és szerető feleségem, akire mindig számíthatok. Megérti, milyen plusz terhekkel jár a munkám, ami sokszor otthon is utolér. Tudja, hogy ez nem csak egy munka, hanem ez hivatás számomra. Kiegyensúlyozott, támogató családi háttér nélkül nehezebb sikereket elérni a szakmában.
Mi volt szakmai pályafutásának legmagasztosabb pillanata?
Rengeteg nagyszerű emlékem van, de az egyik legmagasztosabb pillanatom az volt, amikor életemben először kértem engedélyt Magyarország lobogójának ünnepélyes felvonására a köztársasági elnöktől. Azt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni, igazi szívdobbanás ma is, ha felidézem.
Idén két fontos elismerésben részesült: néhány hónapja kapta meg a magyar bronz érdemkereszt katonai tagozata kitüntetést, illetve a napokban a Szurmay gyűrűt. Milyen érzés erre gondolni?
Mindkettő katonai pályám legnagyobb elismerése. 2011-ben az év tisztje voltam a Dandárnál és akkor úgy éreztem, hogy igen, az a tiszt vagyok, akit kiválasztottak, de éreztem, hogy még van ennél tovább. Idén, amikor megtudtam, hogy állami kitüntetésre terjesztettek fel, nem is találtam a szavakat. Büszkeséggel töltött el, már a jelölés is, mert nagyon fiatalon jutottam el ide. Álmomban sem gondoltam, hogy emellé még megkapom a dandár által alapított legmagasabb elismerést, a Szurmay gyűrűt is. Szeretném kellő alázattal kezelni a jövőben is ezeket a sikereket.
Mik azok a tulajdonságai, kompetenciái, amiknek a szakmai sikereit köszönheti?
Szakmai sikereimet elsősorban a parancsnokaimnak köszönhetem, hisz ők azok, akik látják bennem, illetve a munkámban azt a pluszt, ami a sikerhez kell. Soha nem elégedtem meg azzal, ami épp van, mindig többet és többet akartam beletenni a munkámba, úgy, hogy másokon nem taposok át. Az ambíció arról szól, hogy az embernek célkitűzései vannak, tudja, mit akar, és nem csak sodródik az árral. Másrészről számomra a katonai hivatásban nagyon fontos a példamutatás, a hitelesség, az emberség. Ha ezt a hármat össze tudja kapcsolni egy katonai vezető, és mellette ismeri a helyét és szerepét a rendszerben, akkor biztos az út a siker felé. Ha ehhez társul a megfelelő családi háttér, és az elöljárók, illetve a beosztottakat tisztelete, akkor pedig garantált a siker.
Most mi a legnagyobb szakmai célkitűzése?
Amikor az első tiszti beosztásom miatt mentem az Alkalmasság Vizsgáló Intézetbe, és a pszichológus megkérdezte, hogy ˇMi leszek, ha nagy leszek?”, akkor azt mondtam, hogy parancsnok. Ez az álom, ez a célkitűzés nem változott. Szeretnék egyszer dandárparancsnok lenni. Számomra a katonai vezetői pálya csúcsa egy dandárparancsnoki beosztás, én a magam részéről idáig látom a katonai vezetői karrierem.
Ennek ellenére érezte valaha, hogy szakmát vált és leszerel?
Voltak nehéz időszakaim, de soha nem gondoltam, hogy a katonai pályát el kellene hagynom, nem szeretnék mást csinálni. Az ilyen időszakokat csakis kellő türelemmel és alázattal lehet átélni, tudni kell hátralépni, rendezni a sorokat, hogy az ember visszataláljon a saját útjára.
Hogyan tudja egy jó katonai vezető az állomány tiszteletét kivívni?
Alázat, példamutatás és hitelesség kell hozzá. Vezetőként, az adott szakmában ő legyen a legjobb. Ettől lesz hiteles és példamutató abban, amit csinál, abban, amiben követelményt támaszt a beosztottjaival szemben. Az alázat pedig az a tulajdonság, ami az élet minden területén fontos, főleg a katonai pályán, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni.
Ajánlaná a fiataloknak a katonai életpálya modellt?
Határozottan igen. Olyan stabilitást kínál a Magyar Honvédség, ami kiemelt prioritású, főleg a mai világban. Emellett azokat a fiatalokat is megszólítja, akik kihívásra, fejlődésre vágynak. A haderő modernizációs program keretében az új technikákkal egy igazán modern hadseregben szolgálhatnak. Széleskörben megtalálhatóak a rendszerben a különböző szakmák is, így bárki kipróbálhatja magát a haza szolgálatában. Szerintem a Honvédség egy nagy család, ahol csapatban, egymást támogatva, vállvetve oldjuk meg a problémákat és küzdjük le az elénk gördülő akadályokat.
Fotó: Kun-Orosz Adrienn, HM Zrínyi
