Katonai tiszteletadás mellett, Novák Katalin köztársasági elnök, a Magyar Honvédség főparancsnoka és dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka jelenlétében felvonták, majd félárbócra engedték a nemzeti lobogót a nemzeti gyásznapon, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének, illetve a szovjet csapatok bevonulásának évfordulóján, Budapesten, az Országház előtti Kossuth Lajos téren, november 4-én, pénteken.
Szöveg: honvedelem.hu
Fotó: Horváth Sztaniszláv
November 4-én katonai tiszteletadással emlékeztünk az 1956-os forradalom és szabadságharc magyar győzelemmel végződő katonai összecsapásának helyszínén, a Juta-dombon.
A Juta-dombi megemlékezés azoknak a katonáknak állít emléket, akik hazánk szabadságának védelmében felvették a harcot a többszörös szovjet túlerővel szemben.
A ma a Helsinki út 105. alatt található emlékoszlop és 1939 M légvédelmi ágyú helyén 1956 előtt kisebb-nagyobb dombok álltak, amelyet az akkori rendszer szinte a föld színével tett egyenlővé, hogy nyoma se maradjon a magyar forradalmárok győzelmének.
A megemlékezésen Szijártó Richárd ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár dandárparancsnok-helyettese beszédében elmondta: – „A rómaiak óta tudjuk: a történelmet mindig a győztesek írják. Írják, és a maguk céljainak megfelelően torzítják, hamisítják. ... Ám a történelmi tényeket nem, lehet véglegesen eltorzítani. Az emlékek mindig megmaradnak!”
1956. november 4-én a hazai reguláris erők szembeszálltak a szovjet hadsereggel és sikerrel vívták ki a győzelmet. Azonban ezen cselekedet nem maradt megtorlások nélkül, több magyar katonát halálra ítéltek.
„1958. november 25-én végzett velük egy ordas eszme. Bűnük a hazaszeretet volt. Kivégzésüket egy ismert keleties elv, a "szemet szemért, fogat fogért" diktálta. Minden, a Juta-dombi elesett szovjet katonáért cserébe ugyanannyi magyar honvédet ítéltek halálra.”
A rájuk kimondott kíméletlen ítélet szimbolikusan annak a hadseregnek is szólt, amely azonosult a forradalom eszméivel. A szovjet megszállók és csatlósaik számára rettenetes lehetett azzal szembesülni, hogy az a néphadsereg valóban a nép hadserege, amely felismeri a valódi ellenséget és a támadók ellen akár sikeresen is tud védekezni.
A beszédet követően a Juta-dombi emlékmű előtt koszorút helyezett el – mások mellett – Pristyák János ezredes, Ádám Barnabás ezredes és Zsolnai Tamás ezredes a BHD vezető állománya részéről.
A megemlékezés a Szózat és a Takarodó dallamával ért véget.
Szerk/Fotó: Pete Balázs
Katonai tiszteletadás mellett, Novák Katalin köztársasági elnök, a Magyar Honvédség főparancsnoka és dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka jelenlétében felvonták, majd félárbócra engedték a nemzeti lobogót a nemzeti gyásznapon, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének, illetve a szovjet csapatok bevonulásának évfordulóján, Budapesten, az Országház előtti Kossuth Lajos téren, november 4-én, pénteken.
Készítették: Ördög Kovács Márton, Petróczy Levente, Szombati Gábor, Tischler Zoltán
November 2-án Halottak Napja alkalmából a Magyar Honvédség Parancsnokság törzsfőnöke Bozó Tibor vezérőrnagy, a MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár dandárparancsnoka Mudra József ezredes és Balázs Tibor főtörzszászlós vezénylő zászlós, megemlékezett alakulatunk névadójára – Szurmay Sándor tábornokra – a budapesti Fiumei úti sírkertben.
Mindemellett, Vadászi Norbert ezredes, dandárparancsnok-helyettes, valamint Balázs Tibor főtörzszászlós, a dandár vezénylő zászlósa magánemberként is elhelyezték a megemlékezés mécseseit hősi halottjaink emlékműveinél.
Szerk/kép: Pete Balázs
