Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy kevés olyan történelmi személyiség nyugszik a sírkertben, mint Görgey, akinek történelmi szerepét az árulótól a hősig vezető skála mindkét végletén megtalálhattuk az elmúlt százötven évben.
Mint fogalmazott, Görgey nem lázadt megpecsételődött sorsa ellen, mert csak így adhatta meg hazájának azt a tudatot, hogy a szabadságharc leverésének oka az ő árulása volt. A főigazgató kiemelte, hogy Nemzeti Örökség Intézetének egyik fontos feladata történelmi alakljaink élő emlékezetének megteremtése és fenntartása, így a honvédtábornok megítélése változását is minél szélesebb réteghez igyekeznek eljuttatni.
„A Fiumei Úti Sírkert nyitott történelemkönyvként lehetőséget ad nekünk arra, hogy történelmi alakjainkról lehámozzuk a különböző korok által rájuk aggatott ítéleteket és előítéleteket, és egykori szerepükhöz méltó módon emlékezhessünk rájuk” – fogalmazott.
Dr. Hermann Róbert, a Görgey-kör elnöke, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese a megemlékezésen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyarság sorsában játszott jelentőségét az államalapításéhoz hasonlította.
Mint mondta, ennek egyik emblematikus alakja Görgey Artúr, aki „kardjával mindent megtett azért, hogy a forradalom eszméi győzedelmeskedjenek”. Hozzátette: olyan személyiségről van szó, akit semmi nem predesztinált arra, hogy ilyen magasra jusson és ekkora szerepet játsszon. Bár csak 1848 júniusában lett honvédszázados, októberre már megkapta a tábornoki kinevezését.
„Nagyon sokan beleszédültek volna egy ilyen karrierbe, de Görgey belenőtt ebbe a szerepbe” – hangsúlyozta az elnök. Az áruló-mítosz hosszú fennmaradása kapcsán kiemelte, bízik abban, hogy a szavaknak, a történészi munkának és az okmányoknak van egyfajta meggyőző ereje.
Görgey Zsuzsanna beszédében a megbékülés és az összefogás mellett, az elődök iránt érzett büszkeséget azonosította az utódok kötelességeként. „A Görgey-család öröksége a harcos életmentés” – utalt a fegyverletétel által megmenekült 28.500 katonára, illetve a hadvezér leszármazottai által a második világháborúban megmentett több ezer zsidóra.
A megemlékezés zárásaként – mások mellett – koszorút helyezett el a hadvezér sírjánál Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese képviseletében és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum nevében dr. Hermann Róbert, a család nevében Görgey Zsuzsanna, Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, professzor dr. Szakály Sándor, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese, illetve Bakos László, a Matasz Budapesti Szervezet elnökségi tagja.
Szerző: Bányász Eszter
