Dr. Kovács Vilmos ezredes – 2022-ig a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka – egy átfogó, másfél órás előadást tartott a keleti hadszíntéren harcoló honvéd katonák szárazföldi fegyverzetéről február 20-án a Stefánia Palota dísztermében.
Az eseményen résztvevő hallgatóság megismerhette, hogy milyen külföldi, avagy magyar forrásokból sikerült beszerezni a több mint 200 ezer főre tehető 2. m. kir. Honvédség fegyverzetének eszközparkját. A magyar-német-szovjet hadosztályok fegyverzeti összehasonlításáról készült táblázatából kiderült, hogy pontosan milyen fegyverzettel és felszereléssel küldték őket a frontra. Így a gyalogsági és tűzérségi fegyverek tekintetében részletes bemutatót kaptak az előadáson résztvevők, úgymint: marok és sorozatlövő fegyverek, aknavetők, tarackok, páncéltörők és harckocsik. Megtudhattuk azt is, hogy lőszer-utánpótlás tekintetében komplett vonatok szállították Németországból, illetve Magyarországról a tüzérség számára a muníciót. A folyamatosan érkező ún. lőszervonatok általában 30-40 vagonból álltak.
A prezentációból az is kiderül, hogy végrehajtható, vagy lehetetlen feladatot kaptak a német szövetségestől, továbbá, hogy gyengén vagy erőn felül teljesítettek-e a magyar katonák a Don-kanyarnál. Végül pedig az előadás ismertette azt is, hogy milyen erők jöttek haza 1943-ban.
Sikeresen megtartottuk a 2023-as év első dandársorakozóját február 15-én a Petőfi Sándor laktanya alakulóterén.
Az eseményen Mudra József ezredes, az MH BHD dandárparancsnoka tartott beszédet, melyben köszönetét fejezte ki az elmúlt évben elvégzett munkáért és kitért a dandár előtt álló feladatokra. Az új évben több köszönő levél is érkezett alakulatunkhoz, melyet Ráczné Zeher Orsolya százados az MH BHD személyügyi főnökség beosztott tisztje ismertet.
Újabb pályaorientációs napon vettünk részt február 3-án a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium által szervezett eseményen.
A prezentációt Hortobágyi Ferenc hadnagy tartotta, aki 2x45 percben ismertette az MH BHD 32. Testőrezred Gyalogos Testőrség feladatköreit, illetve személyes katonai életpályájáról kaptak egy összefoglalást az eseményen részt vevő középiskolás tanulók.
Az előadás során videó formájában betekintést nyerhettek az MH BHD 32. Testőrezred mindennapjaiba is.
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy kevés olyan történelmi személyiség nyugszik a sírkertben, mint Görgey, akinek történelmi szerepét az árulótól a hősig vezető skála mindkét végletén megtalálhattuk az elmúlt százötven évben.
Mint fogalmazott, Görgey nem lázadt megpecsételődött sorsa ellen, mert csak így adhatta meg hazájának azt a tudatot, hogy a szabadságharc leverésének oka az ő árulása volt. A főigazgató kiemelte, hogy Nemzeti Örökség Intézetének egyik fontos feladata történelmi alakljaink élő emlékezetének megteremtése és fenntartása, így a honvédtábornok megítélése változását is minél szélesebb réteghez igyekeznek eljuttatni.
„A Fiumei Úti Sírkert nyitott történelemkönyvként lehetőséget ad nekünk arra, hogy történelmi alakjainkról lehámozzuk a különböző korok által rájuk aggatott ítéleteket és előítéleteket, és egykori szerepükhöz méltó módon emlékezhessünk rájuk” – fogalmazott.
Dr. Hermann Róbert, a Görgey-kör elnöke, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese a megemlékezésen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyarság sorsában játszott jelentőségét az államalapításéhoz hasonlította.
Mint mondta, ennek egyik emblematikus alakja Görgey Artúr, aki „kardjával mindent megtett azért, hogy a forradalom eszméi győzedelmeskedjenek”. Hozzátette: olyan személyiségről van szó, akit semmi nem predesztinált arra, hogy ilyen magasra jusson és ekkora szerepet játsszon. Bár csak 1848 júniusában lett honvédszázados, októberre már megkapta a tábornoki kinevezését.
„Nagyon sokan beleszédültek volna egy ilyen karrierbe, de Görgey belenőtt ebbe a szerepbe” – hangsúlyozta az elnök. Az áruló-mítosz hosszú fennmaradása kapcsán kiemelte, bízik abban, hogy a szavaknak, a történészi munkának és az okmányoknak van egyfajta meggyőző ereje.
Görgey Zsuzsanna beszédében a megbékülés és az összefogás mellett, az elődök iránt érzett büszkeséget azonosította az utódok kötelességeként. „A Görgey-család öröksége a harcos életmentés” – utalt a fegyverletétel által megmenekült 28.500 katonára, illetve a hadvezér leszármazottai által a második világháborúban megmentett több ezer zsidóra.
A megemlékezés zárásaként – mások mellett – koszorút helyezett el a hadvezér sírjánál Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese képviseletében és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum nevében dr. Hermann Róbert, a család nevében Görgey Zsuzsanna, Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, professzor dr. Szakály Sándor, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese, illetve Bakos László, a Matasz Budapesti Szervezet elnökségi tagja.
MH BHD Támogató zászlóalj katonái tábori kihelyezési héten vettek részt a püspökszilágyi Kiképző Bázison és Lőtéren január 16-22 között. ____________ Készítette: Pete Balázs
Az eseményen résztvevő hallgatóság megismerhette, hogy milyen külföldi, avagy magyar forrásokból sikerült beszerezni a több mint 200 ezer főre tehető 2. m. kir. Honvédség fegyverzetének eszközparkját. A magyar-német-szovjet hadosztályok fegyverzeti összehasonlításáról készült táblázatából kiderült, hogy pontosan milyen fegyverzettel és felszereléssel küldték őket a frontra. Így a gyalogsági és tűzérségi fegyverek tekintetében részletes bemutatót kaptak az előadáson résztvevők, úgymint: marok és sorozatlövő fegyverek, aknavetők, tarackok, páncéltörők és harckocsik. Megtudhattuk azt is, hogy lőszer-utánpótlás tekintetében komplett vonatok szállították Németországból, illetve Magyarországról a tüzérség számára a muníciót. A folyamatosan érkező ún. lőszervonatok általában 30-40 vagonból álltak.
A prezentációból az is kiderül, hogy végrehajtható, vagy lehetetlen feladatot kaptak a német szövetségestől, továbbá, hogy gyengén vagy erőn felül teljesítettek-e a magyar katonák a Don-kanyarnál. Végül pedig az előadás ismertette azt is, hogy milyen erők jöttek haza 1943-ban.
