hivatás

  1. Főoldal
  2. hivatás
Galéria, Hírek

Ünnepélyes eskütétel a Petőfi laktanyában

Egységgé kovácsolódtak - Ünnepélyes eskütétel a Petőfi laktanyában

 

Harmincöt szerződéses tiszt, altiszt és honvéd tett ünnepélyes katonai esküt szeptember 29-én csütörtökön, a szárazföldi erők napján.

 

A katonák augusztus 22-én vonultak be, és a sikeres alapkiképzést követően tettek esküt. A kilenc nő és huszonhat férfi tizennégy alakulattól érkezett.

 

„Az alapkiképzés vége valaminek a kezdete. Mindannyian folytatni fogják azt a tanulást, amit itt elkezdtek. Az alapkiképzés alatt megpróbálták a kiképzők arra az útra terelni önöket, ami a jövő honvédségének irányába vezet majd. Elmondhatom, hogy ez a feladat sikeres volt. A Magyar Honvédség lehetőségek tárházát kínálja azoknak a bajtársaknak, akik ezt a hivatást választják” – mondta Kiss Ferenc ezredes, az MH BHD törzsfőnöke.

 

Az ezredes kiemelte: a családtagoknak, barátoknak, hozzátartozóknak is nagy szerepe van abban, hogy ezen a napon az alakulótéren állhatnak mind a harmincöten. Hiszen a katonai hivatás sokszor kihívásokkal, nehézségekkel teli, amin a bajtársakon túl leginkább az ember családja és barátai tudnak segíteni. Kérte, hogy a hozzátartozók őrizzék meg ezt a hozzáállásukat és a későbbiekben is segítsék a katonákat, amikor hivatásukban éppen rögös utat kell bejárniuk. A katonákat pedig arra szólította fel, hogy az alapkiképzésen tapasztalt bajtársiasságot és szakértelmet őrizzék meg, és a jövőben is így szolgáljanak.

Szöveg: Petróczy Levente

Fotó: Tóth László, Bankó József

forrás: https://honvedelem.hu/hirek/egysegge-kovacsolodtak.html

6335bf46b679f024847144
6335bf47046a1108400698
6335bf46e5dea739484109
6335bf46cedf9852344321
6335bf474becf445435915
6335bf479a0cf022428504

Hírek

Bosznia-Hercegovinában is elismerik a magyarok munkáját

 

Gerőfi Szilárd dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnoksága Infokommunikációs és Információvédelmi Csoportfőnökség csoportfőnöke az EUFOR, Kiss Ferenc ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár törzsfőnöke pedig a szarajevói NATO Parancsnokság törzsfőnöki beosztását látta el 2021 és 2022 májusa között. Közös interjúnkban az egyéves külszolgálat tapasztalatairól és a két szervezetben betöltött vezetői beosztás fontosságáról beszélgettünk.

Egészen pontosan mi az EUFOR és a NATO feladatköre Bosznia-Hercegovinában és miként működik egymás mellett a két szervezet?

G.Sz.: Az Európai Unió missziójának legfontosabb feladata a közreműködés Bosznia-Hercegovina biztonságának szavatolásában, szorosan együttműködve az ország saját haderejével és biztonsági szervezeteivel. A végső célkitűzés természetesen az, hogy az ország képes legyen önállóan garantálni saját biztonságát. Az eredményes szolgálatellátás alapfeltétele a folyamatos együttműködés és egyeztetés a szarajevói EUFOR és NATO parancsnokságok között. Köztem és a NATO parancsnokság törzsfőnöke között kialakult szoros, szinte napi kapcsolat és koordináció tökéletes hátteret biztosított a közös célok elérésében, a közös érdekek foganatosításában, a harmonikus együttműködésben és a felmerült problémák kezelésében.

Számtalan példát tudnék említeni a hatékony közös munkára, egyet azonban mindenképpen szeretnék kiemelni: sikerült olyan átgondolt intézkedéseket foganatosítanunk mindkét szervezetnél, amelyeknek köszönhetően a COVID járványt úgy tudtuk keretek között tartani Butmir táborban, hogy a napi fertőzések száma soha nem veszélyeztette a misszió műveleti képességét. A pontos feladatrendszer mindig változik kicsit. Az elmúlt években például folyamatosan csökkentették a Butmir táborban szolgálók létszámát, ami miatt a feladatok ellátását is időről időre újra kellett szervezni. A misszió korábban az információgyűjtésre és elemzésre helyezte a hangsúlyt annak érdekében, hogy ha gyors reagálásra lenne szükség, akkor a szükséges adatok, információk már rendelkezésre álljanak.

Amikor a közelmúltban a biztonsági helyzet ismét megváltozott, akkor, az EUFOR történelmében először, a műveleti parancsnok döntésének megfelelően – be kellett hívni a tartalékerőket. A feladatrendszer természetesen attól is függ, hogy milyen az éppen aktuális biztonsági környezet, hogy milyen külső hatások érik a missziót. A mi külszolgálatunk alatt több nemzet – köztük Németország és Románia is – jelezte, hogy mégis visszatérne, vagy megerősítené jelenlétét az EUFOR-ban, éppen a biztonsági körülmények változása miatt.

K.F.: A dinamikusan változó gazdasági és politikai környezet változásainak az EUFOR-hoz hasonlóan a NATO is ki van szolgáltatva. A szövetség szarajevói parancsnokságának munkája kevésbé látványos, hiszen a szervezet fő feladata a stratégiai és taktikai szintű tanácsadás. Van egy Bosznia-Hercegovinával szembeni elvárás annak érdekében, hogy tagja lehessen mind a NATO-nak, mind az Európai Uniónak. A tagsági akcióterv alapján megfogalmazott partnerségi célkitűzések elérésében nyújt támogatást a NATO Parancsnokság miniszteriális, vezérkari és az egységek/alegységek szintjén.

Mindemellett maga a szarajevói Butmir tábor is NATO tulajdonban van, de az EUFOR-ral közösen üzemelteti és tartja fenn. Széles spektrumon történik az együttműködés, egyik területe például az információk megosztása is, hiszen az EUFOR igen jelentős felderítő képességgel bír.

bosznia3

 

EUFOR törzsfőnökként milyen feladatai voltak?

G.Sz.: A nemzetközi törzs vezetése nem egyszerű feladat. Az EUFOR ALTHEA misszió törzsfőnöki beosztásának egyéves időtartamban történő ellátása kitűnő lehetőséget biztosított, hogy többnemzeti törzsben hadműveleti szintű vezetési tapasztalatot szerezzek, illetve meglévő vezetői képességeimet fejlesszem. Az EUFOR törzsében nincs szervezetszerű parancsnokhelyettesi beosztás, ezért törzsfőnökként egyben az EUFOR parancsnokhelyettesi feladatokban is helyt kellett állnom, amely túlmutatott a törzs feladatainak közvetlen koordinálásán, irányításán. Sok esetben kellett a parancsnokot tehermentesítenem protokolláris feladatokban különböző rendezvények, látogatások során. Az EUFOR törzsfőnöki és parancsnokhelyettesi beosztások mellett a magyar kontingens vonatkozásában a Nemzeti Rangidős Képviselői feladatokat is elláttam.

A „kettő plusz egy sapkás” feladatrendszer összehangolása elég nagy kihívás volt, de a közvetlenül nekem dolgozó két főtiszt kollégám – Ambrus Péter és Tóth Árpád alezredesek −, valamint a törzsfőnöki irodán dolgozó két altiszt segítőm – Kiss Péter és Sőrés József zászlósok − kiváló munkájának köszönhetően sikerrel oldottuk meg a feladatainkat. EUFOR törzsfőnökként a három törzsfőnök-helyettes (műveleti: DCOS OPS, felderítő: DCOS INTEL, támogató: DCOS SPT) útján irányítottam a klasszikus J1 – J8 struktúra valamennyi szegmensét. Közvetlen irányításom alatt állt a törzsfőnöki iroda, a törzsigazgatóság, a haderőtervezési főnökség, a Joint Military Affairs és a kommunikációért felelős iroda. Az eredményes szolgálatellátás alapfeltétele volt továbbá a folyamatos együttműködés és egyeztetés a közvetlen alárendeltségembe nem tartozó EUFOR szervezeti elemekkel is, mint például a parancsnoki csoport, a politikai-, jogi, fegyver, lőszer és robbanóanyag, egészségügyi szakterület, valamint a helyi rendészeti szervek tanácsadóival, a tábori rendészet vezetőjével és a stratégiai szintű kommunikáció képviselőivel.

Ugyanígy az én feladatom volt kapcsolatot tartani az EUFOR hozzárendelt, végrehajtó szerveivel, így a Többnemzeti Zászlóaljjal, a Field HUMINT Teams, a Többnemzeti Felderítő Harccsoport, a Légi Alegység, a Nemzetközi Katonai Rendészet, az Összekötő és Megfigyelő Koordinációs Központ, Bosznia-Hercegovina haderejének összekötői (LNOs to AFBiH) és a Tűzszerész Csoport szakemberei.

Mindezen túl – a teljesség igénye nélkül – az egyéves misszióm során elláttam a nemzeti rangidős feladatkörét, támogattam az EUFOR parancsnokának szándékait és döntéshozatalát, részt vettem gyakorlatok tervezésében, vezetésében és végrehajtásában is. Ki kell emelnem, hogy a COVID helyzet kezelése jelentős kihívást jelentett, de elmondhatom, hogy a járvány ellenére a feladatvégrehajtás folyamatossága mindvégig biztosított volt. A helyi lakosság, a politikai és katonai vezetés számára egyértelművé és nyilvánvalóvá vált, hogy az EUFOR a pandémia körülményei között is képes volt az alaprendeltetési feladatainak maradéktalan végrehajtására.

bosznia4

 

Ezredes úr számára milyen feladatokat jelentett a NATO törzsfőnöki megbízatás?

K.F.: A parancsnokság egyik legfontosabb feladata, hogy támogassa Bosznia-Hercegovina sikeres NATO-ba integrálódását. Emellett tavaly fejeztük be a szervezet önellenőrzésének második fázisát, előtte egy évvel volt egy NATO által végrehajtott ellenőrzés is. Mindezen túlmenően folyamatos az infrastruktúrafejlesztés és a haderő teljes spektrumát lefedő szabályzók kidolgozása. Minden váltás állománya ott folytatja a megkezdett munkát, ahol az előző, leköszönő – például törzsfőnök – abbahagyta.

Nagy előny a NATO parancsnokságnál Szarajevóban, hogy viszonylagosan kis létszámú, és a kis létszám 60 százalékát nemzetközi civil állomány teszi ki. Ezek a szakértők túlnyomórészt több, mint 15 éve teljesítenek szolgálatot különböző kulcsbeosztásokban. Ebben az egészben az én feladatom alapvetően a parancsnokság mindennapjainak tervezése, szervezése, nyomon követése és az elöljárók által meghatározott intézkedések kidolgozása volt.

Emellett – együttműködve az EUFOR-ral – hozzám tartozott a tábor üzemeltetése személyügyi, logisztikai, pénzügyi, híradási informatikai területeken.

bosznia5

 

Mennyivel másabb egy nemzetközi közösségben törzsfőnöki feladatokat ellátni, mint egy hazai szervezet esetében?

G.Sz.: Hazai viszonylatban még nem láttam el törzsfőnöki beosztást, azonban nyilvánvaló, hogy a nemzetközi multikulturális környezet több kihívást is jelent. Az EUFOR törzsfőnöki beosztás különlegessége, hogy tizenkilenc nemzet (Ausztria,Bulgária, Cseh Köztársaság, Franciaország, Görögország, Írország, Olaszország, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Albánia, Chile, Svájc, Észak-Macedónia, Törökország és Magyarország) különböző rendfokozatú és eltérő tapasztalattal, felkészültséggel bíró katonáit kellett az eredményes feladatellátás érdekében összefogni. A nemzetek között voltak EU és NATO országok, továbbá EU-n és NATO-n kívüli országok is.

Pozitívum, hogy az EU finanszírozásnak és a nemzetek hozzájárulásának köszönhetően soha nem volt hiány az anyagi készletek biztosításában és a napi ellátásba sem kellett soha beavatkoznom. Amint jóváhagytam a vonatkozó követelményrendszert (több száz hatályos működési eljárás, SOP lett kidolgozva, vagy frissítve az egy évem alatt) a törzs kérdés nélkül annak megfelelően kezdett el dolgozni és az esetenként szükséges beszerzéseket haladéktalanul végrehajtották. A nemzeti érdekeink képviseletét is kiemelten fontosnak tartottam, ami nem minden esetben harmonizált az EU általános megközelítéssel. Nagyon körültekintően kellett nyilatkozni a különböző egyeztetéseken, fórumokon, mivel multikulturális környezetben analizálták a magyar törzsfőnök kijelentéseit.

K.F.: Számomra egyszerűbb volt abból a szempontból, hogy honi beosztásomban is törzsfőnöki feladatokat látok el. A szarajevói célfelkészítések szintén rengeteget segítettek, emellett számos esetben konzultáltam az akkor éppen beosztásban lévő törzsfőnökkel is. A szolnoki felkészítés mellett sokat kellett tanulni önképzés keretében, hogy megérthessem az ország gazdasági, politikai és geostratégiai helyzetét és, hogy miként is áll össze ez a számunkra nehezen értelmezhető társadalmi berendezkedés.

bosznia2nyit

 

Hagyományosnak mondható, hogy mindkét szervezetnél a törzsfőnöki beosztást magyar látja el. Ez egyszerű gesztuson túl nyilván a magyarok megbízhatóságának fokmérője is…

G.Sz.: A különböző beosztások nemzeti szinten való megtartásához egyrészt jól kell teljesíteni, másrészt oda kell tenni az erőket, eszközöket. Minden országnak megvan a saját érdeke, hogy miért fontos ott lennie a Balkánon. Magyarországnak is egyértelmű érdeke az, hogy ott béke legyen, és mi odatettük az erőket, és az eszközöket is. A misszióhoz hozzájáruló három legnagyobb nemzet között – az osztrákok és törökök mellett – másodikként ott vannak a magyarok. Sikerült nagyon közvetlen, szinte bizalmi kapcsolatot kiépítenem mindkét osztrák parancsnokkal (6-6 hónap), ezért minden felmerülő feladattal, problémával kapcsolatban kérték a véleményemet, javaslataimat és azokat minden esetben figyelembe is vették. Úgy gondolom ez mindenképpen azt bizonyítja, hogy bíztak bennem. Mint volt nemzeti rangidős képviselő, kijelenthetem, hogy ugyanezt tapasztaltam a magyar egyéni beosztású állomány és a magyar kontingens állományával kapcsolatban is, hiszen a többi nemzet katonai vezetői, illetve a több éve az EUFOR parancsnokságon dolgozó civilek is elismeréssel nyilatkoztak a magyarokkal közös munkáról.

K.F.: A szarajevói NATO parancsnokságon kezdetektől fogva magyar tiszt látja el a törzsfőnöki beosztást. Ismereteim szerint eddig minden magyar törzsfőnök szolgálatával maximálisan elégedettek voltak.

Egy olyan országban, mint Bosznia-Hercegovina, ahol a háromtagú elnökség időszakosan váltja egymást és más-más érdekeket tart szem előtt, mennyire komplikált fenntartani az egyensúlyt és azonos mértékben kezelni minden felet?

G.Sz.: Az EUFOR-nak semlegesnek kell maradnia, ez nem kérdés. Nyilván minden résztvevő nemzetnek vannak saját nemzeti érdekei, de itt minden esetben az Európai Uniós álláspontot kell képviselni. Ez nem mindig egyszerű. Mindig figyelni kell, hogy mi ez az álláspont, vagyis a misszió fő iránya és azt, hogy annak megfelelően hogyan lehet a nemzeti érdeket is képviselni úgy, hogy az se ne legyen részrehajló, se ne okozzon megbotránkozást. Az EUFOR vezetésének nagyon óvatosnak kell lennie. Figyelnie kell a jelenlévő nagykövetek, az EU-s képviselők, a fő képviselő nyilatkozatait.

Nagyon fontos az is, hogy az EUFOR és NATO parancsnokok megfelelő kapcsolatot tartsanak a helyi erőkkel. Tudni kell, hogy az EUFOR nem első lépcsős reagáló szervezet, ami azt jelenti, hogy elsősorban az országnak magának kell megoldania az esetleges konfliktusokat. Előfordulhat azonban olyan élethelyzet, amikor a nemzetközi szervezetnek igenis be kell avatkoznia. Hasonló eset történt a közelmúltban, amikor az EUFOR történetében először, figyelmeztető jelleggel behívtuk a tartalékerőket is. Ez üzenet volt arra vonatkozóan, hogy figyeljük, hogy mi történik az országban. Nagyon bonyolult, mert mindig, minden kérdést úgy kell kezelni, hogy az egyensúly megmaradjon.

bosznia26

 

Ezen egy év alatt milyen folyamatok mentek végbe? Milyen mérleggel zárták a kint töltött időszakot?

G.Sz.: Három nagyon fontos momentumot emelnék ki: nagy kihívást jelentett az EUFOR éves gyakorlatának, az EUFOR QUICK RESPONSE 2021 előkészítése, levezetése. A nemzetközi megmérettetés sikerrel zárult, a résztvevő erők kiválóan helyt álltak. Az EUFOR műveleti parancsnoka döntésének megfelelően, hosszú előkészítő folyamatok után 2022. januárban megkezdtük a misszió átalakítását egy új, úgynevezett „Intelligence driven mission, with Predictive Intelligence” jellegű feladatellátásra, amely nem csak az akkor meglévő felderítő főnökség átalakításával és bővítésével járt, hanem a teljes állománytábla újra tervezéséhez is vezetett.

Ahogy korábban említettem, jelentős mérföldkő volt, amikor az EUFOR fennállásában első ízben – 2022. februárban, a megváltozott biztonsági helyzetre tekintettel, megelőző óvintézkedésként – behívtuk a köztes tartalék erőt, amely alapján márciusban 4 századnyi erő (osztrák, bolgár, román, szlovák) települt Camp Butmir-ba, amely a permanens 2 századdal együtt elegendő biztosítékot jelentett a biztonsági helyzet esetleges további romlása esetén végrehajtandó feladatokhoz. A 4 századnyi erő elszállásolása, étkeztetése nagy kihívást jelentett és a tábor maximális kapacitását igényelte. A helyzetet kiválóan kezelte az EUFOR kötelékébe tartozó szintén magyar táborparancsnok, Szántai Zsolt alezredes úr. Úgy ítélem, sikeresen zártuk a kint töltött egy évet, jelentős változásoknak lehettünk részesei és irányítói is egyben. Olyan változásoknak, amelyek meglátásom szerint mindenképpen előre viszik az EUFOR ügyét.

K.F.: A NATO szempontjából sokkal nehezebben mérhető egy időszak sikeressége. Az viszont büszkeségre okot adó siker, hogy a 2017-ben elindított híradó-informatikai fejlesztés a végéhez ért, teljes rendszerbe állása mostanában várható. Sikerült olyan beszerzési eljárásokat lefolytatni, amik előre mozdítják a NATO tevékenységét, emellett sikerült bizonyos tevékenységi köröket, szabályozó dokumentációkat is finom hangolnunk, amelyek a mindennapokat érintik. Sikerként éltük meg azt is, hogy a kijelölést könnyűlövész zászlóalj-harccsoport minden jel szerint meg fog felelni az elvárásoknak.

Fontos megemlíteni, hogy minden sikerhez hozzájárult egy harmadik beosztás is, amely legalább egyenértékű volt a miénkkel, ez pedig az előbb említett Butmir táborparancsnoki feladatkör, amelyet szintén magyar katona látott el. Ő volt a felelős a különböző tevékenységek valós biztosításáért. A legnagyobb siker, hogy sikerült olyan együttműködést kialakítani az EUFOR-NATO parancsnokságok, tábornok úr és köztem, ami garanciát jelentett a meghatározott feladatok sikeres végrehajtására.

bosznia25

 

A kint töltött egy év alatt milyen országot ismertek meg?

G.Sz.: Biztonságpolitikai szempontból az ország helyzete stabil, de szerkezetéből adódóan törékeny is. Bosznia-Hercegovina EU és NATO tagságra is pályázik, bár ebben sincs teljes egyetértés a három államalapító etnikum között. A törzsfőnöki beosztásom a második alkalom volt, hogy Szarajevóban szolgáltam. Először 2010-ben, híradófőnökként jártam Bosznia-Hercegovinában.

Azóta sok minden változott. Csökkentették a létszámot, változott a struktúra, a korábban éves jelentések, féléves időszakokra sűrűsödtek az EU felé, ami alapján folyamatosan elemzik a misszió irányát. Az első szolgálatom idején teljesen más szemmel néztem a dolgokat, mint most, törzsfőnökként. Annak idején még megvolt a Butmir II-es tábor is, az olaszok is kint voltak, illetve több nemzet, jelentős erőkkel. Máshogy működött a napi élet is. Bár a napi ellátásban soha nem volt probléma, a struktúra sokat változott az elmúlt 11-12 évben. A missziós hangsúlyok is máshol voltak. 2010-ben a felkészítés állt a középpontban. Ma már a megszerzett képességfenntartás a cél. Tehát nem újabb és újabb dolgokat próbálunk meg a századoknak, szakaszoknak átadni, hanem az immáron harminc év alatt átadott ismereteket kívánjuk szinten tartani.

K.F.: Én 2021 előtt nem jártam még Bosznia-Hercegovinában. Szolgálati időm alatt egy gyönyörű országot ismerhettem meg. A felkészítésünk során természetesen szóltak azon eshetőségekről, hogy mik történhetnek, mely területek, amelyek nem javasoltak katonák számára. Én akár egyenruhában, akár polgári öltözetben hagytam el a tábort, nem éreztem semmi olyat Bosznia-Hercegovinában, ami akár a NATO, akár a magyar katona, akár, mint magyar állampolgár ellen irányult volna. Olyannyira, hogy még a missziót követő nyáron is eltöltöttem pár napot Bosznia-Hercegovinában a családommal.

Milyen tapasztalatokkal gazdagodva fejezte be külszolgálatát és milyen érzés volt búcsút inteni?

K.F.: Az egy éves szolgálat hosszú időnek mondható, de ezekben a beosztásokban fél éves váltásokat én nem tudok elképzelni, hiszen nagyjából két hónap után éreztem azt, hogy befejeződött a tanulási folyamat. Óriási szerencsénk volt, hiszen pont a tavalyi év júliusában a Covid-korlátozásokat feloldották Európa-szerte, és így viszonylagosan sűrűn lehetett tartani a kapcsolatot a családdal.

G.Sz.: Mindkét missziómból pozitív tapasztalatokkal gazdagodva térhettem haza olyan nemzetközi környezetből, amelynek nehéz volt búcsút inteni. Bosznia-Hercegovinának egyébként is van egy speciális varázsa, amit meg kell élni és meg kell tapasztalni. Nekem a családom nagyon hiányzott, de egyébként a munka az nagyon-nagyon tetszett. Ott kint, ha azt mondtam, hogy ez a feladat, akkor azt úgy végre is hajtották, megvolt mindenre az erőforrás, megvoltak a szabályzók és megvoltak a kellő erők. Elmondható, hogy az EUFOR harcoló-támogató erők aránya nagyjából 1:5 volt missziónk kezdetén, ami a tartalék reagáló erők behívásával változott, azonban a támogató rendszer mindig maradéktalanul biztosította a műveleti feladatok végrehajtását.

bosznia21

 

Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a külszolgálat ideje alatt? A kint megszerzett tudást itthon lehet hasznosítani?

G.Sz.: Személy szerint elég sok szaktapasztalatot szereztem, mert itthon nem szolgáltam törzsfőnöki beosztásban. Nemzetközi környezetben ez még érdekesebb tapasztalás. Főleg abban a tekintetben, hogy a különböző nemzeteket hogyan lehet kezelni, hogy lehet feladatvégrehajtásra a legjobban beosztani, melyik nemzeteknek mik az erősségei, gyengeségei és ezt hogy kell kezelni a nemzetközi környezetben. Nekem a sok protokoll feladat is szokatlan volt, de azokból is tanultam, hiszen az ember kénytelen beszélni, kénytelen olyan beszélgetéseket folytatni nagyon magas rangú vendégekkel, amire komolyan fel kell készülni, és nagyon kell tudni azt, hogy mi az EU és a parancsnok szándéka. Én úgy gondolom, hogy mindez nagyon-nagyon hasznos volt és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy vezetői képességeimet fejlesszem.

K.F.: Óriási élmény volt újra nemzetközi törzsben szolgálni, főleg úgy, hogy beosztott főnökök döntő részét nemzetközi és helyi civilek adták, ez a részemről is egy más megközelítést követelt meg. Kompromisszum-képesebbnek kellett lennem és igenis nagyon fontos volt, hogy olyan emberek ültek az asztal túlsó végén, akik a szakmájuknak mestereik voltak. Velük kellett akár napi szinten egyeztetni. Ugyanúgy rengeteg protokoll eseményen kellett részt vennem, illetve ezeket megszerveznem.

Jó volt megismerni a NATO valós működését, annak teljes vertikumában. Azt, hogy pontosan hogyan épül fel, mi mihez kapcsolódik. Voltak olyan projektek, amikor az ember rá volt kényszerítve, hogy akár a híradó-informatikai, felderítő, logisztikai NATO szervezetekkel kapcsolatba lépjen, és nem beszélve arról, hogy egy kellemes élmény volt, amikor mondjuk egy Nápolyban szolgáló a négycsillagos amerikai tábornokkal kellett konzultálnom. Nagyon sok nagykövettel, külügyminiszterrel, védelmi miniszterrel volt szerencsém találkozni, ami hatalmas megtiszteltetés volt számomra. Óriási élmény volt ebben a közegben létezni és feladatot végrehajtani. Én személy szerint is sokat fejlődtem, és nagyon várom a következő ilyen jellegű kihívást.

Hogy látják, milyen jövőkép rajzolódik ki Bosznia-Hercegovina előtt? Eljöhet az a kor, amikor nem lesz szükség a nemzetközi békefenntartásra?

G.Sz.: Igen, úgy gondolom, el kell jönnie annak az időnek, amikor nem lesz szükséges az EUFOR jelenléte Bosznia-Hercegovinában. Ehhez viszont hosszú út vezet, el kell hozzá érni az államalapítók megegyezését és az európai integráció feltételeinek teljesítését.

Szerző: Snoj Péter

 

 

Hírek

Az informatikáé a jövő

 

Pristyák János ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár (MH BHD) MH Híradó és Informatikai Rendszerfőközpont (MH HIRFK) parancsnoka június végén, a Dandár megalakulásának évfordulóján vehette át az alakulat által alapított, 2016 óta hagyománynak számító elismerést, a Szurmay gyűrű arany változatát, valamint 40 év szolgálati viszonya után, augusztus 20-a alkalmából a Tiszti Szolgálati Jel babérkoszorúval ékesített fokozatát. Szakmai pályájáról, szakterületének kihívásairól és a hétköznapok motivációjáról beszélgettünk.

Mikor döntött úgy, hogy a katonai pályát választja?
Érettségi előtt, 18 évesen. Kalandos történetként indult a pályaválasztásom. Nyíregyházán mezőgazdasági szakközépiskolában gépszerelést tanultam. A Honvédség meghirdette tavasszal a főiskolai felvételit. Megmondom őszintén, buliból jelentkeztünk az osztálytársaimmal, hogy néhány napot a fővárosban tölthessünk, ugyanis három napos volt a felvételi sorozat Budapesten. Fizikai állapotfelmérés, valamint matematika és fizika képezte a felvételit. Megcsináltuk, és mellette jól szórakoztunk, kirándultunk a fővárosban. Aztán hazamentünk és éltük tovább az életünket. Nekem eredetileg más terveim voltak, a gödöllői Agrártudományi Egyetemre vagy a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolára szerettem volna jelentkezni. Épp a sóstói strandon tanultam az érettségire, amikor a hangosbemondón szólítottak. Egy katona keresett a bejáratnál, és azt mondta, hogy a jó felvételim eredményeként a Honvédelmi Minisztériumban egy beszélgetésre várnak. Az osztályunkból ketten kaptunk ilyen ajánlatot.

Milyen továbbtanulási lehetőséget kapott?
Külföldi tanulmányi lehetőséget ajánlottak fel. Lehetett választani, hogy a Szovjetunióba megyek, vagy informatika szakra Varsóba, Lengyelországba. Az orosz nyelv nem érdekelt, lengyelül nem beszéltem, viszont érdekelt az informatika, úgy éreztem, hogy ebben van jövő, így némi gondolkodási idő után végül Varsó mellett döntöttem. Hat évet írtam alá, amit édesanyám egyedül nevelve is támogatott. Erről az időszakról azonban azt is el kell mondani, hogy Lengyelországban szükségállapot és jegyrendszer volt, üres üzletekkel, vagyis nem voltak ideálisak a feltételek. Hazajönni évente 2 alkalommal lehetett. Nem volt egyszerű a kapcsolattartás a családdal sem. Még nem voltak mobiltelefonok, csak érmés köztelefonok, és levelezés, ennek megfelelően egy levélváltás több hetet jelentett. Konkrétan 1982-1988 időszakban, vagyis 6 évig tanultam a Jaroslaw Dabrowski Katonai Műszaki Akadémia, Kibernetikai Kar, Informatikai Rendszerek szakán, ahol okleveles kibernetikus mérnökként egyetemi végzettséget szereztem.

Hogyan alakult szakmai karriere az elmúlt negyven évben?
A karrieremet a pályaválasztásomtól számítom, ugyanis akkori döntésem határozta meg az elmúlt negyven évemet. 1986-tól vagyok hivatásos katona, két évig még zászlósként tanultam, majd első tiszti beosztásom és szolgálati helyem Székesfehérvárra vitt, az 5. Alba Regia Önálló Rendészeti és Kommendáns ezredhez, ahol programozó tiszt, majd rendszerszervező tisztként szolgáltam, sőt 1993-ban a 43. Nagysándor József Híradó Ezred programozó alosztály tervező főtisztjeként tevékenykedtem, amikor Budapestre a Honvéd Vezérkarhoz (HVK) hívtak. A HVK-nál különböző beosztásokban szolgáltam 2005-ig, amikor a csoportos létszámcsökkentés miatt alezredesként új beosztást kellett keresnem. Ekkor vállaltam el az MH Híradó Parancsnokság, Informatikai Főközpont parancsnoki beosztását. 2007-ben pedig a soron következő átszervezés eredményeként az MH Támogató Dandár megalakulásakor az MH HIRFK parancsnoka lettem, és ezredessé léptem elő.

Mi volt szakmai pályafutásának legemlékezetesebb pillanata?
Legemlékezetesebb pillanatként a 2008. május 13-án, a Honvédelmi Minisztérium (HM) I. objektumában történt főnyomó csővezeték törését emelem ki. A földszint alatti helyiségek víz alá kerültek. Ez azért ennyire maradandó emlék, mert a vízbetörés következtében az objektum híradó és informatikai rendszerei leálltak, a híradó és informatikai szolgáltatások megszűntek. Képzelheti, hogy ez mit jelentett… Egy hét alatt a szakállomány és a szerződött partnerek áldozatos munkája eredményeként az alapszolgáltatások ismét lehetővé tették a HM működését.

Továbbképzései közül melyik volt a legérdekesebb?
A legérdekesebb továbbképzésem a híradó és informatikai haladó szaktanfolyam volt a Tengerészgyalogságnál, az USA-ban (Virginia, Quantico). Ugyanis ebben az időszakban csatlakoztunk a NATO-hoz, 1999. március 12-én. Ez azért érdekes, mert amint a csatlakozás megtörtént, az oktatást megszakították, bejelentették, hogy Magyarország NATO tag, ehhez gratuláltak, majd felállva megtapsoltak minket, magyarokat. Ezt követően a tanfolyam hátralévő időszakában minden oktatáson részt vehettünk, azokon is, amiken ezt megelőzően nem.

Idén Ön kapta meg a Szurmay gyűrűt. Milyen érzés erre gondolni?
Nagy megtiszteltetés. Nagyon jó érzés, főleg azért, mert a Szurmay gyűrű adományozására a dandár személyi állományának bizonyos tagjai tesznek javaslatot, és szavazzák meg, tehát ez a bajtársaim általi megbecsülés jele. Velük látom el a szolgálatot nap, mint nap azért, hogy a Dandár a vele szemben támasztott követelményeknek maximálisan megfeleljen. Figyelembe véve, hogy negyven éve vagyok katona, és tervezetten 2023-tól már nem az MH BHD állományában szolgálok, még inkább megtiszteltetésként fogadtam a Szurmay gyűrűt.

Az elmúlt évtizedekből melyik elismerésére a legbüszkébb?
Pályafutásom során számtalan elismerésben részesültem. Nagyon nehéz csak egyet kiemelni közülük, minden elismerésnek örül a katona. Számomra legkedvesebbek a névre szóló fa pajzsok. Ezek közül is legbüszkébb arra a fapajzsra vagyok, amit 2009-ben a HVK főnökétől a Felsőfokú vezetői (Vezérkari) tanfolyam elvégzéséért kaptam.

Mik azok a tulajdonságai, kompetenciái, amiknek a szakmai sikereit köszönheti?
Először is tisztázni kell, hogy mit tekintünk szakmai sikernek. Úgy gondolom, hogy még a szűkös lehetőségek közepette is – ami lehet humán, technikai, vagy pénzügyi korlát – sikeresek vagyunk, mert a kreativitásunknak, szakmai tapasztalatunknak köszönhetően megoldjuk a feladatokat, működtetjük a rendszereinket. Véleményem szerint a kitartás, a hűség, a ragaszkodás, sok esetben a makacsság és a csökönyösség az, ami a sikerhez vezet. Ennek megfelelően természetesen visszakapom negatív jelzőként is, hogy túl katonásan, szögletesen gondolkodom még a magánéletemben is, de ez természetes, hiszen életem nagy részét ebben a közegben éltem le.

Mennyire meghatározó a támogató családi háttér abban, hogy egy vezető sikeresen küzdje le a szakma kihívásait?
Véleményem szerint ehhez rendkívül nagy támogatás szükséges a család részéről, ami számukra sok kötöttséggel és lemondással jár. Beosztásomból fakadóan látom, hogy mennyi párkapcsolat vagy házasság bomlik fel az évek alatt. A tönkrement kapcsolatok egy része mindenképpen a katonai élettel függ össze. Én ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, nálam nem okozott problémát, de ehhez azt is tudni kell, hogy a nejemet már úgy ismertem meg, hogy mindketten tisztában voltunk a hivatásomból fakadó kötöttségekkel, és korlátokkal.

Mivel tudja motiválni magát, hogy nap, mint nap maximálisan helytálljon a beosztásában?
Számomra természetes, hogy az előttem álló feladatokat a lehető legjobb tudásom szerint végezzem, ugyanis az én korosztályom még így szocializálódott. Nem tartom célravezetőnek a halogatást, amit elhatározok, azt a lehető legpontosabban és leggyorsabban szeretem végrehajtani. A felesleges időhúzást nem szeretem, valamit vagy teljes odaadással csinálok, vagy bele se kezdek. Nem mindenki szereti ezt a stílust. A motiváltsághoz elég annyit mondanom, hogy az évfolyamtársaim közül tíz éve már csak én vagyok aktív katona, szerintem ez mindent elárul!

Ettől függetlenül, mi az a tényező, ami miatt egy fiatalnak a katonai életpálya modellt ajánlaná a civil szféra helyett?
Jelenleg azoknak ajánlanám a katonai életpályát, akik egyrészt szeretnek szervezett körülmények között tevékenykedni, illetve akik a szakmai érdeklődésük mellet a katonai kihívásokra is kíváncsiak. Egyszerűen fogalmazva, akik szeretik az egyenruhát, a fegyvereket, a nemzetközi környezetet. Szintén motiváló lehet a szervezethez való kötődés és elköteleződés, hiszen az egyenruhások családjához való tartozás egy olyan lehetőség, ami stabilitást, egyfajta szociális hálót biztosít a fiataloknak. A Honvédség fegyelemre tanít, nevel, ami jól kamatoztatható a civil életben is. A haderőfejlesztés révén a leglátványosabb a haditechnikai eszközök megjelenése, de egyre inkább érezhető a katonák egyéni felszerelésének modernizálása, nem utolsósorban pedig a laktanyák felújításával az elhelyezési feltételek javulása is.

Ennyi év távlatában jó döntésnek érzi, hogy belépett a Magyar Honvédség kötelékébe?
Én továbbra is fenntartom, hogy negyven évvel ezelőtt jó döntést hoztam. Amit akkor elhatároztam, azt meg is valósítottam. Nem változtattam szakmát, nem hagytam el a pályát, hűséges típus vagyok. A Honvédségnek köszönhetően számtalan helyre eljutottam, képezhettem magam, én szeretem azt, amit csinálok. Elégedett vagyok az életemmel.

A nyugdíj előtti rendelkezési állományig vagy a nyugdíjba vonulásáig milyen célkitűzései vannak még a szakmában?
A célokat egyelőre vagy az elöljáró vagy az élet produkálja. A közeljövő legnagyobb kihívása, hogy az MH HIRFK úgy kerüljön a székesfehérvári 43-as állományába, hogy az általunk biztosított központi szolgáltatásoknál a szervezeti változás ne okozzon minőségi romlást, és ne veszítsünk bajtársakat, kollégákat. Személyemre vonatkoztatva pedig ez azt jelenti, hogy kereken harminc év elteltével ismét a 43-as állományába kerülök. Ezt a helyzetet is fel kell dolgozni.

Ezek után hogyan tovább?
Végzem a feladatomat tisztességesen, pozitív hozzáállással, ahogy eddig. Szeretnék még aktívan, minőségi életet élni a családommal. Hódolni a hobbijaimnak, a teljesítmény túrázásnak és a természetfotózásnak. Terveim vannak a jövőt illetően, meglátjuk, hogy alakul!

Szerző: Kresz Fruzsina Fotó: Tischler Zoltán, Bankó József

Galéria, Hírek, Videó

Sokszínű BHD

A sokszínű BHD elnevezésű videósorozat az alakulatunknál szolgálatot teljesítő katonákról és honvédelmi alkalmazottakról szól, akik a meglévő feladataik mellett különböző tevékenységükkel színesítik és gyarapítják a dandár hírnevét, valamint ösztönzően hatnak másokra is.

Az első részben megismerkedhetünk Seres Flórián főhadnaggyal, aki egy fiatal sportág sikeres sportolója.

A sportág neve: Target Sprint

___________________
Szerkesztette/videó: Pete Balázs

Galéria, Hírek

Vezetéstechnikai tréning Zsámbékon

A Driving Camp Hungary Zrt. zsámbéki telephelyén jártunk, ahol vezetéstechnikai tréning zajlik a Magyar Honvédség Parancsnoksága Kiképzési Csoportfőnökség és a Honvédelmi Sportszövetség közös szervezésében.

Az egy hónappal ezelőtt kezdődött gyakorlatokon a honvédség gépjárművezetői és a járművezetésre jogosult állománya vesz részt. A tanpályán többek között manővereket gyakorolhatnak, valamint különböző időjárási körülményekben szimulált helyzetekben tesztelhetik és fejleszthetik vezetési képességeiket.

Fotó: Bankó József

 

Hírek

A siker titka

Hogyan kezdődött katonai pályafutása?
1994-ben kezdtem a katonai szakközépiskolát Szolnokon, vadászrepülőgép szerelő szakon. Viszont ilyen szak a főiskolán nem indult, így a katonai vezetői pályát választottam, lövész szakmában. 2003-ban végeztem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, Szentendrén. Első tiszti beosztásom a Díszzászlóaljnál volt.

Hogyan alakult a díszelgő pályafutása az elmúlt közel 20 évben?
Szakaszparancsnokként kezdtem, majd nagyon korán megbízott századparancsnok lettem, és minden beosztást végig jártam, egészen a zászlóaljparancsnokig. Meggyőződésem, hogy egy katonai vezetőnek nagyon komoly kihívás, hogy a díszelgő szakmában kipróbálhatja magát. Egyrészt nagyon nehéz ezeket a katonákat motiválni, felkészíteni erre a monoton feladatra. Másrészt helyt is kell állni a díszelgéseken, protokolláris rendezvényeken, ahol a parancsnok vállán nagy a teher. Ő áll elől, az ő személye határozza meg az első benyomást. Ahogy ő hozzááll a feladathoz, úgy állnak hozzá a katonái is. Mindegyik beosztásra meg kell érni, így készül egy tiszt a feladatra.

Több, mint egy éve a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység megbízott törzsfőnöke. Miben más ez a beosztás?
Alapvetően most a Díszegységet egészében látom. A békevezetésben, a mindennapi élet irányításában, tervezésében, szervezésében veszek részt. Így az összes alegység tevékenységét át kell látnom specifikusan. Úgy gondolom, a Díszzászlóaljnál elértem a díszelgő szakma csúcsát, 18 év után lehetőséget kaptam. Egy új kihívás jött velem szembe, amit testhezállóbbnak és nagyobb próbatételnek élek meg. Szerencsés vagyok, hogy fiatalon volt lehetőségem több alkalommal Afganisztánban szolgálatot teljesíteni, az ott szerzett tapasztalat hozzátett ahhoz, hogy most törzsfőnökként komplexebben és globálisabban lássam a rendszert.

Fontos a támogató családi háttér ahhoz, hogy egy vezető sikeresen küzdje le a szakmai kihívásokat?
Sajnos volt az életemben olyan időszak, amikor nagyon kevés támogatást kaptam otthon, így nehezebb is volt a feladatellátás. Ma már szerencsésnek mondhatom magam, hisz van egy támogató és szerető feleségem, akire mindig számíthatok. Megérti, milyen plusz terhekkel jár a munkám, ami sokszor otthon is utolér. Tudja, hogy ez nem csak egy munka, hanem ez hivatás számomra. Kiegyensúlyozott, támogató családi háttér nélkül nehezebb sikereket elérni a szakmában.

Mi volt szakmai pályafutásának legmagasztosabb pillanata?
Rengeteg nagyszerű emlékem van, de az egyik legmagasztosabb pillanatom az volt, amikor életemben először kértem engedélyt Magyarország lobogójának ünnepélyes felvonására a köztársasági elnöktől. Azt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni, igazi szívdobbanás ma is, ha felidézem.

Idén két fontos elismerésben részesült: néhány hónapja kapta meg a magyar bronz érdemkereszt katonai tagozata kitüntetést, illetve a napokban a Szurmay gyűrűt. Milyen érzés erre gondolni?
Mindkettő katonai pályám legnagyobb elismerése. 2011-ben az év tisztje voltam a Dandárnál és akkor úgy éreztem, hogy igen, az a tiszt vagyok, akit kiválasztottak, de éreztem, hogy még van ennél tovább. Idén, amikor megtudtam, hogy állami kitüntetésre terjesztettek fel, nem is találtam a szavakat. Büszkeséggel töltött el, már a jelölés is, mert nagyon fiatalon jutottam el ide. Álmomban sem gondoltam, hogy emellé még megkapom a dandár által alapított legmagasabb elismerést, a Szurmay gyűrűt is. Szeretném kellő alázattal kezelni a jövőben is ezeket a sikereket.

Mik azok a tulajdonságai, kompetenciái, amiknek a szakmai sikereit köszönheti?
Szakmai sikereimet elsősorban a parancsnokaimnak köszönhetem, hisz ők azok, akik látják bennem, illetve a munkámban azt a pluszt, ami a sikerhez kell. Soha nem elégedtem meg azzal, ami épp van, mindig többet és többet akartam beletenni a munkámba, úgy, hogy másokon nem taposok át. Az ambíció arról szól, hogy az embernek célkitűzései vannak, tudja, mit akar, és nem csak sodródik az árral. Másrészről számomra a katonai hivatásban nagyon fontos a példamutatás, a hitelesség, az emberség. Ha ezt a hármat össze tudja kapcsolni egy katonai vezető, és mellette ismeri a helyét és szerepét a rendszerben, akkor biztos az út a siker felé. Ha ehhez társul a megfelelő családi háttér, és az elöljárók, illetve a beosztottakat tisztelete, akkor pedig garantált a siker.

Most mi a legnagyobb szakmai célkitűzése?
Amikor az első tiszti beosztásom miatt mentem az Alkalmasság Vizsgáló Intézetbe, és a pszichológus megkérdezte, hogy ˇMi leszek, ha nagy leszek?”, akkor azt mondtam, hogy parancsnok. Ez az álom, ez a célkitűzés nem változott. Szeretnék egyszer dandárparancsnok lenni. Számomra a katonai vezetői pálya csúcsa egy dandárparancsnoki beosztás, én a magam részéről idáig látom a katonai vezetői karrierem.

Ennek ellenére érezte valaha, hogy szakmát vált és leszerel?
Voltak nehéz időszakaim, de soha nem gondoltam, hogy a katonai pályát el kellene hagynom, nem szeretnék mást csinálni. Az ilyen időszakokat csakis kellő türelemmel és alázattal lehet átélni, tudni kell hátralépni, rendezni a sorokat, hogy az ember visszataláljon a saját útjára.

Hogyan tudja egy jó katonai vezető az állomány tiszteletét kivívni?
Alázat, példamutatás és hitelesség kell hozzá. Vezetőként, az adott szakmában ő legyen a legjobb. Ettől lesz hiteles és példamutató abban, amit csinál, abban, amiben követelményt támaszt a beosztottjaival szemben. Az alázat pedig az a tulajdonság, ami az élet minden területén fontos, főleg a katonai pályán, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Ajánlaná a fiataloknak a katonai életpálya modellt?
Határozottan igen. Olyan stabilitást kínál a Magyar Honvédség, ami kiemelt prioritású, főleg a mai világban. Emellett azokat a fiatalokat is megszólítja, akik kihívásra, fejlődésre vágynak. A haderő modernizációs program keretében az új technikákkal egy igazán modern hadseregben szolgálhatnak. Széleskörben megtalálhatóak a rendszerben a különböző szakmák is, így bárki kipróbálhatja magát a haza szolgálatában. Szerintem a Honvédség egy nagy család, ahol csapatban, egymást támogatva, vállvetve oldjuk meg a problémákat és küzdjük le az elénk gördülő akadályokat.

Fotó: Kun-Orosz Adrienn, HM Zrínyi

 

MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár
Minden jog fenntartva.
© 2025
Üzemelteti:
Logo

Oldalunk sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése érdekében.

Elfogadom Bővebben