Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy kevés olyan történelmi személyiség nyugszik a sírkertben, mint Görgey, akinek történelmi szerepét az árulótól a hősig vezető skála mindkét végletén megtalálhattuk az elmúlt százötven évben.
Mint fogalmazott, Görgey nem lázadt megpecsételődött sorsa ellen, mert csak így adhatta meg hazájának azt a tudatot, hogy a szabadságharc leverésének oka az ő árulása volt. A főigazgató kiemelte, hogy Nemzeti Örökség Intézetének egyik fontos feladata történelmi alakljaink élő emlékezetének megteremtése és fenntartása, így a honvédtábornok megítélése változását is minél szélesebb réteghez igyekeznek eljuttatni.
„A Fiumei Úti Sírkert nyitott történelemkönyvként lehetőséget ad nekünk arra, hogy történelmi alakjainkról lehámozzuk a különböző korok által rájuk aggatott ítéleteket és előítéleteket, és egykori szerepükhöz méltó módon emlékezhessünk rájuk” – fogalmazott.
Dr. Hermann Róbert, a Görgey-kör elnöke, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese a megemlékezésen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyarság sorsában játszott jelentőségét az államalapításéhoz hasonlította.
Mint mondta, ennek egyik emblematikus alakja Görgey Artúr, aki „kardjával mindent megtett azért, hogy a forradalom eszméi győzedelmeskedjenek”. Hozzátette: olyan személyiségről van szó, akit semmi nem predesztinált arra, hogy ilyen magasra jusson és ekkora szerepet játsszon. Bár csak 1848 júniusában lett honvédszázados, októberre már megkapta a tábornoki kinevezését.
„Nagyon sokan beleszédültek volna egy ilyen karrierbe, de Görgey belenőtt ebbe a szerepbe” – hangsúlyozta az elnök. Az áruló-mítosz hosszú fennmaradása kapcsán kiemelte, bízik abban, hogy a szavaknak, a történészi munkának és az okmányoknak van egyfajta meggyőző ereje.
Görgey Zsuzsanna beszédében a megbékülés és az összefogás mellett, az elődök iránt érzett büszkeséget azonosította az utódok kötelességeként. „A Görgey-család öröksége a harcos életmentés” – utalt a fegyverletétel által megmenekült 28.500 katonára, illetve a hadvezér leszármazottai által a második világháborúban megmentett több ezer zsidóra.
A megemlékezés zárásaként – mások mellett – koszorút helyezett el a hadvezér sírjánál Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese képviseletében és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum nevében dr. Hermann Róbert, a család nevében Görgey Zsuzsanna, Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, professzor dr. Szakály Sándor, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese, illetve Bakos László, a Matasz Budapesti Szervezet elnökségi tagja.
MH BHD Támogató zászlóalj katonái tábori kihelyezési héten vettek részt a püspökszilágyi Kiképző Bázison és Lőtéren január 16-22 között. ____________ Készítette: Pete Balázs
A Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Támogató Zászlóalj állománya január 16-22. között egy héten át tartó kiképzésen vett részt.
A tábori kihelyezési hét (továbbiakban: TKH) az MH BHD, Támogató Zászlóalj, Kiképzési Bázis és Lőtér objektumban zajlott Püspökszilágyon. A foglalkozások keretében az általános katonai készségek és képességek felfrissítésére, megerősítésére, továbbá az alegység alaprendeltetéséből adódó vagy más elrendelt feladatokra való szakmai felkészülésre került sor.
section-fabadad
Az elméleti felkészülés számos szakterületet érintett: műszaki- és híradó kiképzés, egészségügyi kiképzés, jogi- és hadijogi ismeretek elsajátítása, majd a részt vevő állomány az elsajátított tudásanyagot gyakorlati foglalkozások, begyakorlások során erősítette meg. Az alegység katonái a hét második felében harceljárások begyakorlását (drill-ek) végezték és tájékozódási gyakorlatot hajtottak végre.
A tábori kihelyezési hét keretei között zajló szakkiképzések legfőbb célja az állomány minél realisztikusabb helyzetben való felkészítése, továbbképzése.
Alaki szemlét tartottak az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandárnál január 26-án, csütörtökön, Budapesten, a Petőfi Sándor laktanyában. A kiképzési foglalkozást megtekintette Antal László dandártábornok, a Honvéd Vezérkar Kiképzési Csoportfőnökség csoportfőnöke.
Egységes és szabályos. E két legfontosabb erény jellemezte az alakulótéren felsorakozott katonákat. Első mozzanatként a dandártörzsből kijelölt bizottság ellenőrizte az állomány egyéni ápoltságát, öltözetét, felszerelését és a fegyverek karbantartottságát. Ezt követően – egyebek mellett – sor került az alegységek és a katonák alaki felkészültségének, illetve a szolgálati elöljárók ismeretének ellenőrzésére. A fegyveres alaki fogások teljesítése közben ugyanúgy szemügyre vették a végrehajtó- és a parancsnoki állomány felkészültségét is: a vigyázzállást, a sapka levételét és felhelyezését, a fegyverfogásokat, az egyéni tiszteletadást, az alakzatból történő kilépést, az elöljáróhoz való menetet, a jelentést és a jelentkezést, valamint a távozást.
Az alegységek – kiemelt figyelmet fordítva a kötelékek egységes mozgására – menetdalt énekelve vonultak el az elöljárók előtt, a díszmenetet követően pedig Antal László dandártábornok elismerő hangon elmondta: „kiváló” értékelést kapott a felsorakozott állomány.
Alaki szemlére készülünk a héten a Petőfi laktanya alakulóterén - intenzíven, naponta 4 órában történik a megszabott feladat begyakorlása. A foglalkozások célja, hogy az alaki fogásokat, mozdulatokat tökéletesre csiszoljuk.
Egységes és szabályos. E két legfontosabb erény jellemezte az alakulótéren felsorakozott katonákat. Első mozzanatként a dandártörzsből kijelölt bizottság ellenőrizte az állomány egyéni ápoltságát, öltözetét, felszerelését és a fegyverek karbantartottságát. Ezt követően – egyebek mellett – sor került az alegységek és a katonák alaki felkészültségének, illetve a szolgálati elöljárók ismeretének ellenőrzésére. A fegyveres alaki fogások teljesítése közben ugyanúgy szemügyre vették a végrehajtó- és a parancsnoki állomány felkészültségét is: a vigyázzállást, a sapka levételét és felhelyezését, a fegyverfogásokat, az egyéni tiszteletadást, az alakzatból történő kilépést, az elöljáróhoz való menetet, a jelentést és a jelentkezést, valamint a távozást.
Az alegységek – kiemelt figyelmet fordítva a kötelékek egységes mozgására – menetdalt énekelve vonultak el az elöljárók előtt, a díszmenetet követően pedig Antal László dandártábornok elismerő hangon elmondta: „kiváló” értékelést kapott a felsorakozott állomány.
