Az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Központi Zenekarának tagjai adtak minikoncertet az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet karácsonyi ünnepségén, december 17-én.
A Honvéd Kulturális Egyesület képzőművészeti tagozatának országos csoportos képzőművészeti kiállítása 2020. november 10–én nyílt meg a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központban. A tárlat megnyitása előtt a Magyar Katonafestők Emlékfalának avatására került sor a Pódium bár különtermében. Az avatás alkalmából beszédet mondott Dr. Feledy Balázs művészeti író. Elhangzott: „A magyar festészet napjához köthető az emlékfal műveinek alkotása. Fontos volt a javaslat, hogy legyen egy jeles honvédelmi helyszínen egy olyan kortárs művészek által készített sorozat, amelynek egyes darabjai nem feltétlen festmények, hanem műtárgyak, s amelynek darabjai nem feltétlen ábrázolni akarnak, hanem az emlékeztetésre akarják ráirányítani a figyelmet.”
A kiállításon a Képzőművészeti Tagozat összes régiójának (Debrecen, Szolnok, Tata, Várpalota, Veszprém, Budapest) alkotóitól láthatnak 30×30-as festményeket és grafikákat az érdeklődők. A megnyitón Frömmel Gyula festőművész szavai hangzottak el: „Az, hogy valaki alkot, mindig egy önálló és egyedileg, saját magára vonatkozó dolog, magánügy. Az viszont, hogy egy közösség bemutassa azokat az értékeket, amiket abban az évben teremtettek meg, azáltal, hogy a közösség arculatát ismerheti meg a nagyközönség, az közhasznú ügy.”
A Seregszemle 2020. a Stefánia palota újranyitása után ismét látogatható lesz majd.
A Honvéd Díszzászlóalj tárgyalójában beszélgetünk. A falat teljes felületén egy magyar zászló borítja. Ugyanekkora lobogót vonnak fel a Kossuth téren is?
Az Országház előtt még egy ennél is nagyobb, 28 négyzetméteres lobogó látható a zászlórúdon.
Ahogy a koronaőröknél, palotaőröknél a nevük elárulja a díszelgés helyszínét, a díszzászlóalj esetében első hallásra ez nem annyira egyértelmű. Hol láthatja garantáltan önöket az utca embere?
Magyarország lobogójának protokolláris díszőrsége a turisták szemében a legismertebb feladatunk a Kossuth téren az év 365 napján. A nemzeti ünnepeken a díszzászlóalj feladata a lobogó fel-, és levonása. Minden órában történik őrségváltás. Jellemzően egy óra díszőrséget három óra pihenőidő követ. Ez utóbbit természetesen már nem látja az utca embere.
Számon tartják, hány lobogófelvonáson vannak túl?
Már nem számoljuk…
A Kossuth térit leszámítva is vannak díszelgési helyszínek és feladatok?
A Magyar Honvédség halottjainak katonai tiszteletadással való búcsúztatása, a Hősök terén végrehajtott koszorúzások, valamint a magasabb rangú állami és katonai vezetők fogadása a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren ugyanúgy a feladataink közé tartozik, mint például az emléktábla avatások.
Apropó repülőtér, mi volt személy szerint a legemlékezetesebb díszelgése a Liszt Ferenc repülőtéren?
Angela Merkel, és Vladimir Putyin látogatásakor történő díszelgések szinte filmszerű élményt nyújtottak.
Ha nem protokolláris, hanem egyéb rendezvényekről van szó, akkor hogyan kell elképzelni a díszelgési kérelmek logisztikáját?
Befut egy kérelem a Magyar Honvédség Parancsnokságára, és ha úgy ítélik meg, hogy az esemény profiljába illeszkedik a Különleges Díszelgő Csoport tevékenysége – és ezt a feladatot az egyéb szolgálati tevékenységünk mellett el tudják látni -, akkor részt veszünk rajta. Hiszen lényeges szempont a társadalommal való kapcsolattartás, emellett pedig mi, „díszelgők” egyfajta „toborzó” funkciót is betöltünk.
Említette a Különleges Díszelgő Csoportot. Kik ők pontosan?
A csoport a zászlóalj katonáiból áll, akik különleges díszelgő feladatok ellátására is képesek, ugyanakkor természetesen ők is kiveszik a részüket minden protokolláris feladatból.
Tehát kis szerencsével velük és dinamikus fegyverforgató alaki bemutatójukkal találkozhatunk egy-egy rendezvényen…
Igen, egyik legnagyobb erényünk a rugalmasság és az alkalmazkodó képesség, mert feladataink dinamikusan változhatnak. Részben ezért is óvjuk a díszelgő ruhánkat a gyakorlatokon, mert évi közel ezer díszelgés szerepel a naptárunkban. A mostani gyakorlás ezért is különleges, mert díszegyenruhánkban gyakorlunk már itt a laktanyában a nemzeti ünnepre.
Maradva egy pillanatig a ruházatnál. Tudom, hogy mindhárom alegység ugyanolyan Tihany egyenruhát visel. A különbségeket – a messziről látható trikolor színeken túl – az apró ékítményeken kell keresni.
Az övcsatunkon a magyar címer babérkoszorúval látható, illetve a karjelzésünkön két griffmadár fogja közre a 32-es számot. A „fegyvernemi” színünk pedig a fehér.
A gombokon a fegyvernemi jelzés Mária Teréziától származik?
Valójában lövészalakulat vagyunk, a jogelődünk a Mária Terézia által alapított 32-es gyalogezred volt. Közvetlenül az osztrák örökösödési háború kitörése után, 1741-ben alapította az ezredet, hogy megvédje a Habsburg Birodalmat a Bécs felé tartó poroszoktól, akik nem akarták elfogadni a leányági öröklést.
A Honvéd Díszzászlóalj és Mária Terézia között több mint negyed évezred távlatából van még bárminemű kapcsolódási pont?
A magyar urak pozsonyi országgyűlésen tett ígéretét a 32-esek minden nemzedéke magáénak érezheti. Elődeink – akikről minden évben közösen emlékezünk meg a 32-esek napján – több alkalommal is bizonyították, hogy készek életüket és vérüket áldozni a koronáért és a hazáért, erre pedig a mai 32-esek is fel vannak készülve. Ahogy persze minden esküt tett katonatársunk is.
Az eddig elhangzottakból már sejthetjük, hogy a díszzászlóalj a legsokoldalúbban bevethető díszelgő alegység. Emeljenek ki mégis egy-egy felemelő pillanatot a hivatásából.
Természetesen a nemzet lobogójának felvonása magasztos élmény. Szintén felemelő érzés volt, amikor magas beosztású állami és katonai vezetők jöttek hozzánk, nyújtottak kezet, és mondták el, mennyire tetszett a munkánk. Nem csekély arányérzék kell ahhoz, hogy a katonák feszességét könnyed módon külhoni civilek felé prezentáljuk. Magyarországot így képviselni hihetetlen felelősség és élmény.
A mostani gyakorlásukon megragadta figyelmemet Ádám Barnabás ezredes záró gondolata: „öltöztessék ünneplőbe lelküket holnapra, és arcizmukkal, tekintetükkel mindig kövessék elöljárójukat!”
Minden testrészünkkel sugározni kell azt az energiát, amit belefektetünk a díszelgésbe. Más az arc karaktere, ha az ember megfeszíti, összeszorítja az álkapcsát, és ez a tekinteten is megnyilvánul. Ahogy haladunk az Országház előtt, mindig annak az elöljárónak a szemébe nézünk, aki előtt elhaladunk. Ez a tisztelet egyik legnagyobb jele.
A három díszelgő csoport bemutatásának kronológiája spontán alakult ki. Nincsen jelentősége miért koronaőr, palotaőr, díszzászlóalj sorrendet követtük az elmúlt hónapban, inkább külső szempontok döntötték el a sorrendet. De most a végén fordítsunk egyet, és képzeljük el, hogy elsőként önöket szólítom meg. Mi lenne az első üzenet, amivel egy mondatban pozícionálnák magukat a trikoloron belül?
Nagyon fontos, hogy a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység katonái általában nálunk, a Díszzászlóaljnál kezdik el katonai pályafutásukat. Nálunk válnak díszelgő katonává és tőlünk haladnak tovább a Honvéd Palotaőrséghez, vagy a Honvéd Koronaőrséghez, vagyis a Honvéd Díszzászlóalj a díszelgés iskolája.
* * *
Az interjú során természetesen nem lehetetett megkerülni a kérdést: mi volt az a szikra, ami miatt a díszzászlóalj tagjaivá váltak beszélgetőtársaim. Illetve, hogy kiből lehet jó díszelgő? A választ Deák Barna tizedes adta meg.
„Az én történetem ott kezdődött, hogy a televízióban láttam egy lobogófelvonást, ami számomra nagyon imponáló volt. Az a fegyelem, amit közvetített a díszzászlóalj – akkor még nem is tudtam, hogy így hívják őket – magával ragadott. Akkor határoztam el, hogy ha egyszer adódik egy lehetőség, tagja leszek ennek a csapatnak. Amikor eljött az idő, besétáltam az egyik toborzóirodába, ahol konkrétan erre a tevékenységre kérdeztem rá, és akkor tudtam meg, hogy ezt a munkát a díszzászlóalj végzi. Nagyon hamar meggyőzött a feladat. A zászlóaljnál mindenkinek egyéni felelőssége, hogy képezze magát, és ha megteszi, az elöljárók észre fogják venni, és egyre komplexebb feladatot bíznak rá. Vagyis a lobogófelvonásig sok-sok kisebb nagyobb motivációs lépcsőfok inspirál bennünket. A toborzóirodában már jól működik az előszűrés, látják azonnal az elszántság fokát a jelentkezőn. Akár kétórás állás után is délcegen, feszesen kell a díszelgést végrehajtani, hogy az tényleg jól nézzen ki. Ha ezt az elszántságot látják a jelentkezőben a toborzók, akkor hozzánk küldik.”
A megemlékezésen Mudra József ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár megbízott parancsnoka az emlékműbe vésett Kossuth Lajos idézettel – „Nem győztünk, de harcoltunk. Nem törtük meg a zsarnokságot, de feltartóztattuk. Nem mentettük meg hazánkat, de védelmeztük.” – kezdte beszédét. Mint mondta: 1956 szelleme nagyon hasonlít az 1848-49-es eseményekre. Az akkori szabadságharc leverésében ugyanúgy az az oroszoké volt a főszerep, mint ahogy 1956-ban a szovjeteké. Nem véletlen, hogy 1956-ban megjelentek a Kossuth-címerek az átálló magyar hadsereg páncélosain. Mindössze 13 nap állt rendelkezésére a népünknek, hogy kibontakozzon, de ez nagyon rövid idő volt. A juta-dombi forradalmárok hiába szálltak szembe a zsarnokkal, az itt elért győzelem után a túlerő és a rendszer kegyetlenül megtorolt. Így lettek a juta-dombi hősök a „20. század aradi vértanúi” – vont párhuzamot Mudra József ezredes.
A beszédet követően az emlékműnél koszorút helyezett el – mások mellett – Mudra József ezredes, Bese Ferenc, Soroksár polgármestere, és Fuchs Gyula alpolgármester. Ugyancsak koszorúzott az emlékmű létrehozását kezdeményező rehabilitált ezredes özvegye, Pócsik Lászlóné, valamint a mementónak helyet adó cég igazgatója, Sávos András.
A Budapestet délről védő, Juta-dombon állomásozó kiskunmajsai, és esztergomi katonák, a szovjetek és az ÁVO ellen fél óra alatt győzelmet értek el 1956. november 4-én. Ezzel a Juta-domb Magyarország legújabb kori katonai győzelmi helyszínévé vált. A forradalom utáni megtorlások következtében a juta-dombi katonák közül tizenegyet halálra ítéltek. Két évvel később, 1958 novemberében nyolcukon végrehajtották a halálos ítéletet, hármuknak életfogytiglanra mérsékelték a büntetését.
A Juta-domb apró dombok csoportja volt a mai Helsinki út 105 szám alatt, de az 1956 utáni rendszer a dombokat szinte a föld színével tette egyenlővé, hogy nyoma se maradjon a magyar forradalmárok győzelmének. a Juta-domb helyén létrehozott emlékmű együttes, az obeliszk, és az 1939 M légvédelmi ágyú az egyik cég területébe ékelődik be, de szabadon látogatható. Az emlékmű létrehozását Pócsik László rehabilitált ezredes kezdeményezte az 1990-es évek végén.
Egy szép csomagolás kiemeli az ajándék értékét! Hozza magával a már megvásárolt karácsonyi ajándékokat, mi segítünk felejthetetlen csomagolást készíteni!
A programot a Honvéd Kulturális Egyesület támogatja.
Helyszín: 219. terem Belépő: 1000 Ft Anyagköltség: 2500 ft, mely program végén fizetendő
Mozdulatlanul, rezzenéstelen arccal, kezében kivont 1861 mintájú tiszti szablyával áll két katona a Szent Koronát rejtő üvegtároló mellett. Ha a látogatók szabályt szegve fotózni kezdenek, szó nélkül leadják a meghatározott jelet a személyvédelemmel megbízott koronaőrnek, aki udvariasan intézkedik – az Országház kupolatermébe látogató turisták mindössze ennyit látnak a koronaőrség munkájából. Azt már kevesen tudják, hogy pár emelettel lejjebb, a pihenőszobában terepmintás egyenruhás, modern fegyverzettel felszerelt társaik állnak készenlétben. Ha bárki el akarná tulajdonítani a Szent Koronát, vagy fenyegetés érné a Parlamentet, akkor ők avatkoznának közbe.
Az épület védelméről az Országgyűlési Őrség gondoskodik, nekik egyetlen dolguk van: vigyázni a Szent Koronára. A Honvéd Koronaőrség ugyanis távolról sem az a hagyományőrző alakulat, aminek sokan hiszik őket, feladata messze túlmutat a díszelgésen vagy a protokolláris őrzésen: ők ügyelnek a magyarság legfontosabb ereklyéjére a nap huszonnégy órájában. A szó legszorosabb értelmében minden eshetőségre fel vannak készülve, hiszen megesküdtek rá, hogy a korona illetéktelen kézre jutását az életük árán is megakadályozzák. Ez az egyetlen alegysége a Magyar Honvédségnek, ahol a katonák két fogadalmat is letesznek: egyszer a haza, majd a korona védelmére.
– A koronaőrség több évszázados múltra tekint vissza. Előbb létezett, mint a pápa testőrségét ellátó híres Svájci Gárda. Utóbbi ötszáz éves, míg a Koronaőrség 2014-ben ünnepelte fennállásának ötszázötvenedik évfordulóját. De itt felesleges az összehasonlítás, hiszen ahogy Szent Koronából sincs másik, úgy az őrsége is egyedülálló a világon – mutat rá a lényegre dr. Szolcsánszky Márton alezredes. Az MH BHD 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnokhelyettese a Demokratának elmondja, ritkaság, hogy egy alakulat ilyen hosszú időn át ugyanazzal foglalkozzon, mint az eredeti rendeltetése.
Csoda, hogy megmaradt
Arra a kérdésünkre, hogy volt-e már kísérlet a Szent Korona ellopására, az alezredes igennel felel, igaz, azt is hozzáteszi, nem mostanában. 1440-ben Erzsébet királyné, Albert király özvegye komornájával, Kottanner Jánosnéval lopatta el a Szent Koronát a visegrádi vár kincseskamrájából, hogy csecsemő fia megkoronázásával őrizze meg befolyását. A királynő terve azonban kudarcba fulladt, Bécsbe menekült, ahol a koronát zálogba adta gyermeke kijelölt gyámjának, III. Frigyes császárnak nyolcezer aranyért.
A magyar Szent Korona ereje, méltósága egyedülálló a világon. Nincs még egy ország a Földön, ahol az első ismert uralkodótól az utolsóig ezer éven át egyetlen koronával avattak volna föl királyokat. Ha pedig valaki dacból vagy kényszerből mellőzte a Szent Koronát, azt a nemzet nem tekintette legitim uralkodónak, még akkor sem, ha mint például Hunyadi Mátyást, maga a nemzet emelte királlyá. Továbbá, nincs még egy uralkodói jelvény, amely önmagában szent volna, sőt másik szent tárgyat sem ismerünk. Az pedig már a Szent Korona misztériumát erősíti, hogy Werbőczi István a XV. században mintegy jogrendbe emelte – bár hivatalosnak nem ismerték el művét, de a jogalkalmazáskor hivatkoztak rá –, hogy a Szent Koronának olyan szakrális uralkodói személyisége, főhatalma van, hogy a király és a nemzet fölött áll: a király és a nemzet a Szent Korona tagjai, és a Magyar Királyság minden talpalatnyi földje az ő tulajdona.
FOTÓ: MTI FOTÓ: BALOGH ZOLTÁN
Ezért érthető, hogy a trónra emelt Hunyadi Mátyás király egy sikertelen hadjárat után, 1463-ban nyolcvanezer magyar forintért kényszerült visszavásárolni Frigyestől a Szent Koronát. Hatalmas összeg volt ez, egy speciális adó kivetésével sikerült összeszedni, ezért aztán elejét akarták venni a további lopásoknak. Így az 1464. évi II. törvény részletesen szabályozta a Szent Korona őrzésének körülményeit; a feladatot koronaőr főurak látták el Visegrádon.
Ettől kezdve a korona őrzése folyamatos volt, erre még a Habsburg-uralkodók is nagy gondot fordítottak. Különösen Mária Terézia, az ő idejében kapták az őrzők a Magyar Királyi Koronaőrség nevet. II. Lipót alatt a korona őrzését áthelyezték Budára, egyúttal rögzítették a teendőket váratlan események, illetve veszély esetére.
A magyar államiság szakrális talapzatát őrző alakulat szálka volt a kommunisták szemében, így a Tanácsköztársaság idején feloszlatták a koronaőrséget, sőt az is felmerült, hogy a koronát beolvasztják vagy elárverezik. A második világháború végén a Magyar Királyi Koronaőrség tagjai Budapestről Veszprémbe, onnan Kőszegre, majd Velembe menekítették, végül Ausztriában ásták el a koronázási jelvényt. Később a Szent Korona amerikai kézbe került, a koronaőrséget pedig ismét feloszlatták. A koronát 1978 januárjában adta vissza az amerikai kormány Magyarországnak. Ekkor ideiglenesen a Nemzeti Múzeumba került, ahonnan az első Orbán-kormány idején, 2000. január elsején vitték át a Parlamentbe. Ettől fogva állandó őrség vigyázott rá, de csak 2011. május 30-án vette át ismét a Belügyminisztériumtól a Magyar Honvédség állományába tartozó alakulat, az újraalapított Honvéd Koronaőrség a Szent Korona őrzését.
Különleges egység
– Aki hozzánk jelentkezik, korábban szolgált már más katonai egységnél, vagy rendvédelmi képzést kapott. Itt viszont egy speciális képzésen esnek át a leendő koronaőrök – tudjuk meg Szolcsánszky Márton alezredestől.
Ennek része többek között a koronát övező eszmeiség megismerése, illetve azon képességek elsajátítása, amelyekre többek között a korona szállítása során lehet szükség. Néhány hete például szakharcászati kiképzésen vett részt az alegység, ahol szállítmánykísérő feladatokat gyakoroltak, személyvédelmi eljárásokkal ötvözve. Természetesen nem minden koronaőr egyszerre, hiszen egy csoportnak mindig a Parlamentben kell tartózkodnia, ahogy az egyéb szolgálati feladataikat, a kiképzést is váltásos rendben látják el. Ugyanakkor ahogy például az angol királyi testőrség, úgy a magyar koronaőrök is bevethetők hagyományos katonai feladatokra is: ott voltak a dunai árvízi védekezésnél, és a határvédelemben is részt vettek.
– A kiválasztás önkéntes alapon történik, toboroznunk szerencsére nem kell, annyi elhivatott ember érkezik hozzánk, hogy nincsenek gondjaink a feltöltöttséggel, stabilan kilencven százalék fölött vagyunk – mondja az alezredes. Megtudjuk tőle, a Szent Koronát nagyon ritkán szállítják.
Aki találkozik vele rendezvényeken, kiállításon bárhol a Parlamenten kívül, az valamelyik másolatát látja. Ha mégis kimozdítanák az Országház épületéből, akkor az utazás lebonyolítása a koronaőrök feladata lenne. Már a mozgatása is embert próbáló feladat, hiszen a tárolónak komoly súlya van, nem is beszélve az útvonaltervek elkészítéséről, tekintettel egy ilyen út komoly biztonsági kockázatára. Ezért aztán a korona nem sűrűn utazik, korábban egyszer vitték el Esztergomba, majd 2000-ben érkezett meg végső helyére, a Parlamentbe, ahol közjogi méltóságoknak kijáró tiszteletadással, 24 ágyúlövéssel fogadták.
Egy nap a koronaőröknél
– Mindig is érdekelt a Szent Korona története – mondja a Demokratának Juhász Tamás zászlós, aki 2014-ben döntött úgy, jelentkezik a Honvéd Koronaőrségbe.
Előtte tizenhárom évig szolgált Tatán a lövészdandárnál, és érezte már, hogy jó lenne továbblépni. Amit az ismerőseitől hallott a környezetről, a szolgálat ellátáséról, tetszett neki, ezért döntött úgy, hogy ha megfelel az elvárásoknak, leteszi a koronaőresküt.
– Két előszűrésen kellett átmenni. Az átlagosnál nagyobb elvárásokat támasztanak, például legalább száznyolcvan centiméteres magasság, érettségi szükséges, és a fizikai követelmények is keményebbek voltak – meséli a zászlós, akiről az egyenruhája gombjait díszítő korona egyből elárulja, sikerült teljesítenie a feltételeket.
Juhász Tamásnak egyébként nem volt újdonság az őrző-védő feladatkör, korábban négy alkalommal is járt misszióban, egyszer Afganisztánban, háromszor Koszovóban, ahol hasonló feladatokat látott el.
A zászlós elmeséli, a huszonnégy órás szolgálat reggel hétkor kezdődik, előtte egy rövid felkészítéssel. Beosztják a tevékenységeket, ellenőrzik a fegyvereket és a ruházatot, majd jön a szolgálat. Általában nyugalomban telik, de folyamatosan figyelik a külső eseményeket, és ha szükséges, mondjuk mert nagyobb tüntetés készülődik a Parlament előtt, akkor megerősítik az őrséget. Legfőbb törekvésük az, hogy a koronát olyan állapotban tudják majd átadni az utánuk következő generációnak, ahogy ők megörökölték, megőrizve azt a mély szakralitást is, amely az elmúlt évszázadokban az ereklyét övezte. „Mi megvédjük a Szent Koronát, a Szent Korona pedig megvéd minket!” – mondták a második világháború végén, a korona menekítése közben az akkori koronaőrök. A belé vetett hit ruházta fel erővel őket.
Ehhez a szellemiséghez a mai koronaőrök által meghonosított hagyományok is ezer szállal kötődnek. Mindennap tábori lelkész érkezik az eligazításra, és mond áldást az aznap szolgálatba lépő állományra, de jó példa a Nagyboldogasszony-napi virrasztás is. Az alegységhez felvett újoncok, miután a laktanyában letették a koronaőresküt, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján a Szent Korona előtt is megerősítik. Majd áhítattal és virrasztással emlékeznek meg a korona felajánlásáról, kérve a Szűzanya segítségét, hogy kitartson mellettük.
Mária Terézia uralkodásának idején 1741-ben felállított Forgách Ezred 1769-ben kapta meg a 32. hadrendi számot. Első alkalommal 1742-ben az obernbergi ütközetben küldték csatába őket és ezt követően számos háborúban és hadjáratban is részt vettek. Az I. és II. világháborúban a fronton harcoltak. Ezután egy időre eltűnt a 32-es szám, egészen addig, míg a rendszerváltást követően újra alakultak MH 32. Budapest Őr és Díszezred néven. Az Ezred fő feladata a kiemelet katonai objektumok őrzése-védelme és az állami szintű protokoll rendezvények, kegyeleti szertartások kiszolgálása, díszelgő biztosítása. 2007. január 1-ével a megalakult 32. Budapest Díszzászlóalj, majd 2011. november 1-étől a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység (32. NHD) katonái őrzik a 32-es számhoz kapcsolódó értékeket és hírnevet.
A 32-esek napja hivatalosan október 30-a, jogelődjük megalakulásának napja tiszteletére. Ezalkalomból idén is megemlékezést tartottak a Petőfi laktanyai emlékműnél és a 32-esek terén álló szobornál, mely a gyalogezred I. világháborúban elesett hősi halottjainak állít emléket. Az esemény Ádám Barnabás ezredes a 32. NHD parancsnokának köszöntőjével vette kezdetét. Az ezredes hangsúlyozta: „A 32 – es sziklafalként áll a magyar hadtörténelemben és nekünk, nincs más dolgunk, mint ezt a falat mindig erősebbé tenni. Az elődök emlékének tisztelete olyan, mint a vitézség csillaga. Sohasem halványulhat.”
Az ünnepi beszéd Simon József főtörzsőrmestertől a 32. NHD Honvéd Palotaőrség zenész altisztjétől hangzott el, melyben kiemelte: „Tevékenységünkkel méltóak vagyunk a 32-es szám viselésére, és bár rohanó világban élünk, a szellemiség tovább él, tovább kell vinnünk, és soha nem szabad elfeledünk azt, amit elődeink létrehoztak! „ Az MH BHD megbízott parancsnokának, a 32. NHD tiszti állományának, a 32. NHD altisztjeinek és legénység állományú katonáinak, valamint a 32-esek Baráti Körének nevében helyezték el az emlékezés koszorúit.
Fotó: Kresz Fruzsina
MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Minden jog fenntartva.
FOTÓ: T. SZÁNTÓ GYÖRGY / DEMOKRATA
