Hírek

A magyar kisplasztika legjava ezúttal szeptemberben a Stefánia Galériában.
Megnyitó: 2020. szeptember 8. kedd 18 óra

Köszöntőt mond: Klacsmann Péter, a Magyar Kultúra Egyesület elnöke, a kiállítás kurátora

Helyszín: Stefánia Galéria

Megtekinthető: 2020. szeptember 25-ig, vasárnap kivételével naponta 13-18 óráig.

A belépés díjtalan!

A megnyitón a maximális létszám 80 fő. Belépni kézfertőtlenítés és testhőmérséklet- ellenőrzés után lehet, maszk használata javasolt! A megnyitó ültetett!

Ez a gyönyörű forma nem csak dísze a lakásnak, hanem tárolóként is használható. Tanuljuk meg együtt, hogyan kell elkészíteni!
Helyszín: Pódium bár
Belépő: 1 000 Ft
Anyagköltség: 2 500 Ft, mely a helyszínen fizetendő

Belépni kézfertőtlenítés és testhőmérséklet- ellenőrzés után lehet, maszk használata javasolt!

Évek óta nagy népszerűségnek örvend ez a kiállítás, ahol a hobbi kertészek, a Honvéd Kulturális Központban heti rendszerességgel működő Honvéd Kertbarát Kör tagjai saját kezük munkája által megtermelt zöldségeiket, gyümölcseiket, virágaikat és egyéb kiskerti növényeiket, valamint az azokból készült finomságokat (lekvárok, mézek, szörpök, borok stb.) mutatják be.

Az idei kiállítás ünnepélyességét emeli, hogy ebben az évben ünnepli fennállásának 50. évfordulóját a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége (KKOSZ).

A rendezvény fővédnökei: Dr. Nagy István agrárminiszter és Dr. Feldman Zsolt, agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár

Örökös fővédnök: Dr. Bálint György

Köszöntőt mond:

Keszthelyi Gyula nyá. dandártábornok, az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja elnöke

Megnyitó: szeptember 11. 11 óra

Program:
10.00 Vendégek érkezése, a kiállítás megtekintése
11.00 Megnyitó a Színházteremben
11.30 Köszöntők, díjak átadása

Helyszín: Caffé Galéria
Megtekinthető: szeptember 11-én 17 óráig.

Együttműködő partnerek:

Magyar Díszkertészek Szövetsége
Magyar Önkormányzati Főkertész Szövetség (MÖFÖSZ)

A belépés díjtalan!

A színháztermi megnyitón a maximális létszám 160 fő. Belépni kézfertőtlenítés és testhőmérséklet- ellenőrzés után lehet, maszk használata javasolt! A megnyitó helyjegyes, ültetett!

„A rajzaim lélekből fakadnak, szeretettel, boldogsággal töltve áradnak szét a térben. Fénnyel rajzolom teli a vázlatfüzeteimet és szeretném megmutatni, átadni ezeket a lélekből áradó spirituális üzeneteket!
2013 tavaszán kezdtem rajzolni. Bár gyermekkoromban is ez volt, ami igazán kikapcsolt és megnyugtatott, felnőttként egy krízis állapot hozta elő belőlem, hogy „újra” a ceruza után nyúljak. Fontossá vált az életemben és egyre többet alkottam. Imádtam ezeket a csendes, békés, alkotó perceket, amelyben kifejezhettem minden érzést, ott mélyen, a lélekből feljövő üzeneteket. Üzeneteket magamnak és a világnak. Segítségemre volt, hogy önmagamat lássam és tükrözze mindazt, ami az Univerzum adhat. Belső inspiráció hajt és hajt előre, hogy minél többet és szebbet alkossak. Alkossak, hogy láttassam a világgal azokat a formákat, amelyek általam formálnak egy képet, arról a világról, ami láthatatlan. Sokat gyakoroltam, tanultam, inspirálódtam, hogy úgy tudjam elkészíteni a műveimet, hogy minél térbelibb hatást keltsenek. Ez a térbeliség – hogy a motívum kiemelkedjen a papír síkjából – egy hajtó erő is, mert azt szeretném elérni, hogy újra és újra átjöjjön ez a műveimen. Üzenet az Univerzumból, üzenet a világnak! Úgy érzem összekötő kapocs vagyok egy láthatatlan világhoz, hogy azt Ti is minél tisztábban láthassátok!” (Demeter Márta)
Mottó: „Isten keze mindig vezeti azt, aki hittel halad előre az úton.” (Paulo Coelho: Brida)

Helyszín: Könyvtár

Megtekinthető: 2020. szeptember 30-ig, hétköznapokon 10-18 óráig.

A belépés díjtalan!

Ezen a napon a szertartási előírásnak megfelelően több szentírási szakasz hangzott el a liturgiában, két apostoli és két evangéliumi rész. Ennek oka, hogy a Pünkösd utáni 9. vasárnap mellett Szent István első diakónus emléknapja is augusztus másodika. „Isten kegyelméből ezen a napon diakónust szentelünk Máriapócson” – mondta Fülöp atya.

A felolvasott szakaszok egyikében Szent Pál azt mondja a keresztényekről: „Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok”(I.Kor 3,9). A jól ismert evangéliumi történet (Mt 14,22-34) pedig a vízen járást idézte. Metropolita atya mindezeket a szentelendőre vonatkoztatva elmondta a prédikációban, hogy nem szokványos életúttal jutott el a mai napig Fehér Csongor.

ézus is használja ezeket a képeket: szántóföldbe hullott magokról és sziklára épített házról beszélve. Előbbi jól példázza, hogy egészen kicsi mag, apró dolog is elegendő a bő terméshez, nagy dolgok létrejöttéhez. Szent Pál azt is mondja: Isten épülete vagytok. „Az épület nem egy évre szól… Nagyon jó alapra van szüksége…Nem alapozhatunk másra, csakis Krisztusra. Minden más csak homok, szélfútta por. Kidomborítja ez a kép azt is, hogy építkeznünk kell. Csak úgy magától nem épül fel a ház. Hiába imádkozunk ott mellette, attól még a falak nem fognak emelkedni. Az embernek nagyon sokat kell dolgoznia azon, hogy fölépüljön az a ház, amelynek az alapját Krisztussal megraktuk. Szent Pál arra is felhívja a figyelmünket, hogy nem mindegy, milyen anyagokat használunk!…” Értékes anyagokból kell építkeznünk, életünk házát építjük: az Isten temploma az ember. „Olyan házat kell építenünk, ami kedves az Istennek! Legyen templom az életünk! Nem építhetünk viskót, hanem Istenhez méltó hajlékot kell teremteni” – szólt minden jelenlévőhöz Fülöp atya felhívása. Majd személyesebbé téve mondanivalóját, folytatta: A sok felolvasott szakaszból különös jelentősége van annak a képnek, amikor Jézus előre küldi tanítványait, ő pedig később megy utánuk, a vízen járva. Egyetlen apostolnak jutott csak eszébe, hogy kilépjen a csónakból és közelítsen Jézus felé, aki azt mondta Péternek: „Jöjj!” Erre az apostol olyan dologra lett képes, amit ember önmagától, Krisztus nélkül nem tudna megtenni. Péter olyan útra lépett, amire ő maga nem lett volna képes.

Fülöp atya szerint „…beszédes ma ez a kép, mert van közöttünk valaki, egy fiatalember, aki építi az életét, a szántóföldet gondozza, hogy sok termést hozzon, életének a templomát építgeti, ám egyszer csak azt hallja, hogy „jöjj, lépj ki a bárkából”. S elindul ez a fiatalember Jézus felé. Olyan dologra vállalkozik, amelyre ő önmagától nem volna képes. Csongor testvérünk szép egzisztenciát épített már ki, családot alapított, élhetné az életét, …de valahogy úgy érezte, többre hívja az Úr. És elindult az egyházi szolgálatban.”

Különleges, hogy Fehér Csongor a diakónusi szolgálatot a meglévő feladata mellett fogja ellátni. „Két hivatásom van, számomra a kettő együtt jelenti a teljességet. Azt, hogy Krisztust képviselem, szolgálom Őt, s az Egyházat” – vallja Csongor atya. „Huszonnégy éve vagyok hivatásos katona. Ebben a szolgálatban is sokat tehettem az emberekért, pl. a vörösiszap-katasztrófa, árvizek, egyéb bajok kapcsán. Közben megtanultam egy viselkedésformát, ha úgy tetszik, életformát: közösségben gondolkodni. Sosem hagyjuk cserben egymást. A diakónusi tevékenységemben ez a tapasztalat bizonyára segít majd. Ugyanakkor gyermekkorom óta kísér a hit, a vallás, ami erősödött a házasságkötésemmel. Egyik példaképem Dr.Verdes Miklós atya, kedves apósom, akitől az alázattal végzett szolgálatot tanulhattam-tanulom. Az egyházi szolgálat felé vezető úton meghatározó volt számomra az, amikor a katonai tanulmányaim során a filozófia tárgykörén belül Szent Ágoston vallomásaiból kellett felkészülnöm. Számomra a katonai és a keresztény értékrend együtt jeleníti meg a küldetésem lényegét, ami nem más, mint Krisztus követése egy hatalmas dinamikával változó digitális és fogyasztói társadalomban, melyben a kereszténység nemcsak egy kultúra, hanem maga az élet.”

A 42 éves fiatalember Budapesten született, többgyermekes katonacsaládban nőtt fel. Középiskolai tanulmányait Velencén kezdte meg, ezt követően 1997-ben érettségizett Szabadszálláson. A katonai középiskolai és tiszthelyettesi képzéseket követően hivatásos katonaként szolgált több településen, jelenleg Budapesten. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem elvégzése után folytatta tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, ahol elvégezte 2010-ben a Katekéta- lelkipásztori munkatárs szakot, azt követően 2014-ben a Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban szakirányú továbbképzési szakot. 2020-ban elvégezte a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen az Államháztartási gazdálkodás és ellenőrzés szakirányú továbbképzési szakot. Jelenleg a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán végzős teológus hallgató. Diakónusi szolgálatát Székesfehérváron fogja megkezdeni.

Az Úr áldása legyen életén, munkáján, családján!

András örömmel fogadta ezt a nem mindennapi felkérést, és a délutánt a katonákkal töltötte. A közös ebéd, a lőtér, az anekdotázás és a páncélozott Mercedes G-280 szép emlékeket idézett benne.

Kalocsán teljesítette sorkatonai szolgálatát, melyre máig szívesen gondol vissza. A parancsnokságon szolgált, és mindig a vasárnapokat várta. Akkor sétálgattak arra a szép lányok kalocsai papucsban és pörgős szoknyában, ami emlékezetes volt. Őket szórakoztatta tréfás megjegyzésekkel vagy énekléssel. Már akkoriban híre ment jó humorának és tehetségének. Hamarosan egy néptánc tanár kérte fel, hogy a fellépéseik szüneteiben énekeljen a színpadon a közönségnek. A hosszú laktanyai tartózkodás után ezen alkalmak idejére újra elhagyhatta a szolgálati helyét, szereplései rendszeressé váltak.

Egyke gyermekként nehéz volt belecsöppenni a katonaéletbe, de soha sem panaszkodott a szolgálati idő alatt. Közösségi élményeket és új barátokat szerzett, sok mindent tanult. Úgy gondolja, rendkívül hasznos és szükséges volt a sorkatonai szolgálat: „Régen milyen okos dolog volt a gyermeket átadni sorkatonának, felnőtt férfivá váltak a fiúk”. Mindig is úgy gondolta, hogy a sorkatonai életet összetartó barátsággal és kellő jó kedvvel lehet elviselni, mely életre szóló élménnyé válhat. Elmondása szerint ő is ott tanulta meg, hogy kell kihozni a maximumot minden helyzetből, alázattal és humorral.

A szolgálat után is az élete része maradt a katonaság, hiszen állandóan anekdotáztak róla az egyetemi barátokkal, de lépett fel laktanyákban és a Stefánia Palota-Honvéd Kulturális Központban is. Ha lehetősége nyílik, szívesen látogat el honvédségi rendezvényekre. Fontosnak tartja a katonai szolgálatot, ugyanakkor nemcsak ebből a megközelítésből látja: „A Magyar Honvédségnek nagy szerepe van a nemzeti kulturális örökségünk megóvásában és ápolásában is.”
Bár az előadóművész eredetileg a jogi egyetemen tanult, három tanév után másfelé sodorta az élet. Sokkal inkább vágyott Erdélybe népdalokat gyűjteni. „A legszebbeket onnan hallottam, úgy éreztem, látnom kell, kik ezek az emberek, akik ilyen érzelmekkel tudnak írni.” Így lett végül szenvedélye a munkája, szerencsésnek érzi magát emiatt.
András történetei bárhol megállják a helyüket, közönsége széleskörű. Meserepertoárjában bőven akadnak olyanok, amelyeknek minden mondatában benne van a hazaszeretet érzése, néhány ilyen történetet mesélt a jelenlévőknek.

Fotó: A szerző felvétele