A Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandárnál tartotta magát egy legenda a laktanya területén valaha állt emlékművel kapcsolatosan.
A legendából aztán valóság lett két hadtörténész – Babucs Zoltán és Szabó Péter „Legyetek eskütökhöz hívek mindhalálig!” A budapesti magyar királyi „József nádor” 2. honvéd gyalogezred a második világháborúban címmel megjelent könyve és egy különös szerencse folytán előkerült hadtörténeti levéltári iratanyag fényt derített a titokra. Végül pedig a dandár korábbi parancsnoka, Kun Szabó István vezérőrnagy döntése nyomán fele méretben, eredeti helyén, az egykori őr- és börtönépület, a mai parancsnoki épület előtt állíttatták fel az addig csak az emlékezetekben élő emlékművet.
Immár tudhatjuk és csendes megemlékezést tarthatunk arról, hogy a Budaörsi úton, az akkoriban IV. Károly magyar király nevét viselő gyalogsági kaszárnyában állomásozó gyalogezred 1938-as, ezrednapi legfőbb rendezvénye az elődezred, a budapesti 29. honvéd gyalogezred hősi emlékművének ünnepélyes leleplezése volt, amelyre 82 évvel ezelőtt, június 26-án került sor.
E gyalogezredet, amely a második világháború során számos véres harcban vett részt 1921. május 25-én alapították, egyes részei a Budaörsi úti laktanyába kerültek. Tegyük hozzá, az akkori időkben központi előírás alapján „választottak” maguknak elődalakulatot a gyalogsági kaszárnya lakói is. Itt említjük meg, hogy az első világháború után a monarchiabeli magyar alakulatokat megszüntették, s az immár függetlenné vált, a trianoni békediktátum döntéseivel létfeltételeiben, honvédelmi erejében megkurtított ország Nemzeti Hadseregében, illetve m. kir. Honvédségében új alakulatokat hoztak létre, köztük a 2. honvéd gyalogezredet.
A választás épp arra a 29. gyalogezredre esett, amelynek a 30. gyalogezreddel együtt épült a ma Petőfi Sándor nevét viselő laktanya. Igaz, az eredeti rajzok szerint „dupla” méretűre álmodták meg a tervezők, mint amilyennek már mi, kései nemzedék tagjai látjuk nap mint nap. Az első világháború kitörése és a frontra vezénylés miatt a két gyalogezred katonái – mondhatni – egy percet sem tölthettek az akkor felépített új körletekben, amelyek ráadásul a háborús készülődés, a beruházás kiadásainak lefaragása miatt végül csupán egy ezrednek biztosítottak elhelyezést.
Ami a levéltári iratokat illeti, a m. kir. budapesti 1. honvéd vegyesdandár anyagaiból derült ki, hogy bizonyos Gyurcsy László nyugállományú ezredes, az egykori budapesti 29. gyalogezred bajtársi körének megbízásából a honvédelmi miniszternek írt levelében kezdeményezte a 29-es hősi emlékmű felállítását a IV. Károly király laktanyában. A Rőder Vilmos vezérezredes honvédelmi miniszternek címzett kérelemhez csatolták a tervezett emlékmű fényképmásolatait, a felvésni szánt szöveget, valamint a tervezett elhelyezés vázlatát.
A vegyesdandár iratából az is kitűnik, hogy a kétszer fél méteres, a mai parancsnoki épület Budaörsi út felőli bejáratától mintegy 2,5 méterre tervezett emlékmű 50 mázsát nyomhatott, elől szuronnyal előretörő 29-es bakák domborműve ékítette. Szövegét erre az alkalomra egy bizonyos Gyula diák írta, vagyis az a vitéz Somogyváry Gyula író, költő, újságíró, akinek akkoriban számos verse jelent meg ezen az írói álnéven, s aki amúgy a 29. gyalogezred tisztjeként szolgált.
„Mond őt vitéznek, villámnak, viharnak,/Isten-kardjának – s ez mind szó csupán,/Mond, hogy jobb hőse nem volt a magyarnak/S csodák támadtak véres lábnyomán:/Mind szürke szó! – S ő meg nem hallja azt,/Szent szunnyadásban vár egy uj tavaszt/S feltámad még és lesznek új csodák/Ha megfujják a jászkun-trombitát!”
Gyula diák kőbe vésett sorait ma ugyanúgy és ugyanott olvashatjuk. Azt pedig Babucs Zoltán hadtörténésztől tudjuk, hogy a 82 esztendeje ezen a napon délben kezdődő ünnepségen a 2/II. zászlóalj állományából összeállított díszszázad a laktanya bejárata elé zászlóval vonult ki. Előírt öltözetükhöz tartozott a sisak tölgyfagallyal, a kimenőruha, a puska és a derékszíj. A megnyitóbeszédet követően leplezték az emlékművet; az ezredkürtös a „Vigyázz!” jelet fújta, amelyre a díszszázad puskával tisztelgett.
Illusztráció: HM HIM és Szantner Gábor gyűjteménye.
