Felajánlás a helytállásért
Bíró Csaba az alma kaposvári átadásakor úgy nyilatkozott, hogy a migrációs nyomás, valamint a koronavírus-járvány megfékezése fokozott figyelmet és embert próbáló helytállást igényel, amelyben kiemelten fontos a polgárok védelmét biztosítók, köztük a magyar honvédek fizikális és mentális egészsége. Ezért döntöttek a finom gyümölcs felajánlása mellett.
Március 26-án a reggeli órákban érkezett meg az MH Pápa Bázisrepülőtérre a gyümölcsszállítmány. Az almákat védőfelszerelésben, a higiéniai és járványügyi előírásokat maximálisan betartva Némethy Tamás törzszászlós, az MH PBRT vezénylőzászlósa és Csombó József százados, logisztikai főnökhelyettes vette át az étkezde munkatársaival közösen.
„Az MH Pápa Bázisrepülőtér teljes személyi állománya nevében szeretném megköszönni Bíró Csabának, hogy nagylelkű adományával hozzájárult a Magyar Honvédség élelmezéséhez. Kihívásokkal teli időszak előtt állunk, és az ilyen emberi gesztusok mutatják meg igazán, hogy nehéz körülmények között is kölcsönösen számíthatunk egymásra. Mi, katonák továbbra is ott segítünk, ahol szükség van ránk. Nemcsak a jelenlegi veszélyhelyzetben, hanem mindig hazánkat és a magyar embereket szolgáljuk” – mondta el Gadó Imre alezredes, az MH Pápa Bázisrepülőtér parancsnokhelyettese.
Valkovics Tamás alezredes, kiemelt logisztikai főtiszt köszönetét fejezte ki az MH Bakony Harckiképző Központ parancsnoksága és személyi állománya nevében a felajánlásért. Hangsúlyozta: a katonai szervezet nagyra értékeli, hogy a kialakult járványügyi helyzetben a civil honfitársaink segítő kezet nyújtanak, amellyel egyértelművé teszik, hogy megbecsülik és hálásak a katonák áldozatos munkájáért.
A Szolnokra települt mintegy 12 szervezet és alakulat nevében Kiss Róbert ezredes, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis törzsfőnöke fejezte ki köszönetét a vállalkozó felajánlásáért. A jószívvel adományozott gyümölcsök lendületet adnak a helyőrség katonáinak, akik az utcákon járőröznek, a földön és a levegőből helikoptereikkel védik határainkat vagy éjjel-nappal készenlétben állnak, hogy az ország lakosságának segítségére lehessenek.
Mindenki számíthat a magyar katonákra
A járvány terjedését csak közös erővel, társadalmi összefogással tudjuk megfékezni. A magyar katonákra és a Magyar Honvédségre, mint mindig, a kialakult veszélyhelyzetben is számíthatnak az ország lakosai. Különösen fontos az összefogás, a kölcsönös segítségnyújtás akkor, amikor ilyen kiemelt járványügyi kockázattal érintett személyek szorulnak segítségre.
A kérésnek eleget téve a Magyar Honvédség hétfőn a főváros egy átmeneti szállásán és három éjjeli menedékhelyén telepített összesen 7 katonai sátrat. Amennyiben szükségessé válik, további 13 sátorral tudjuk segíteni a hajléktalanok előszűrését a fővárosban.
Zakar Gergely, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei igazgatója köszönetet mondott a soron kívül biztosított eszközökért. Hangsúlyozta, hogy kiemelten fontos a sátrak használata, mert az érintett személyek esetében a hideg időjárás az amúgy is magas kockázatot tovább növelheti.
Fotó: Rácz Tünde
Szurmay Sándorra emlékeznek a ma katonái
„Korának egyik kiemelkedő, meghatározó katonai személyisége, vitéz báró uzsoki Szurmay Sándor ny. vezérezredes, egykori honvédelmi miniszter igazi katonai vezető volt, aki tetteivel és személyes példamutatásával mintát adott nemcsak a korabeli, de a mai magyar haderő parancsnoki állományának, a katonai hivatás iránt érdeklődő fiataloknak, valamint a már szolgálatukat befejezett nyugállományú katonáknak. Tetteivel, mély katonai hivatástudatával, hitvallásával és elkötelezettségével követendő példaképévé vált a szigorú, következetes, példamutató, követelménytámasztó, ugyanakkor emberséges parancsnoknak.”
A fenti mondatokat a Budapest Helyőrség Dandár, valamint a XVI. kerület önkormányzata közös kiadásában megjelent, A katonabáró ‒ Szurmay Sándor, a Monarchia magyar hadvezére című kötetben olvashatjuk.
E rövid részletéből kitűnik, az alakulat miért vette fel a hadvezér nevét, miért tartja ébren a szolgálat mindennapjain Uzsok hősének emlékezetét, és miért tarthatjuk fontosnak, hogy most, ezen az évfordulón is felidézzük a hadvezér életének, katonai pályájának néhány részletét.
Az első világháború centenáriumán Budapesten, a mátyásföldi emlékezet központban a dandárparancsnok jelenlétében mutatkozott be a szerző, M. Tóth György kutatásain alapuló vándorkiállítás. Az azóta a dandár Budaörsi úti paravánjait is megjárt tablókon a fővárosi kerület egykori nagyra becsült közéleti személyiségének, a Monarchia, a Nagy Háború legismertebb magyar hadvezérének és családjának könyvbeli története kelt új életre.
A felvételekről az egykori mátyásföldi nyaralótulajdonos Szurmay család és a kerítésszomszéd közeli rokon (a leszármazottak révén ma is ugyanabban a villában lakó) Zettner família tagjai tekintenek ránk. Láthatjuk Uzsok hősét, családjának tagjait, a róla elnevezett hadseregcsoport katonáit, történelmünk ismert és ismeretlen szereplőit, a névadójuknak laktanyai szoborparkjukban emléket állító mai katonákat.
A katonai pályán töretlenül előre haladó Szurmay Sándor a XIX. századi Magyarország távoli szegletéből, egy bánsági iparvárosból, a ma Romániában található Boksánbányáról indult el, hogy végül elfoglalhassa a honvédelmi miniszteri bársonyszéket, és a Nagy Háború vége felé három kormányban is szolgálja hazáját.
Tavaly ősszel honvédelmi miniszterhelyettesi és dandárparancsnoki részvétellel, a kötet írója és a helyi református lelkész kezdeményezésére emléktáblát avathattak fel a hadvezér szülővárosának református templomában.
Uzsok hőse a harctérről érkezett a Buda várában lévő minisztériumi épületbe, hogy aztán haditetteiért kiérdemelje a kor legmagasabb katonai kitüntetését, a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét. Akkoriban, 1915 áprilisában, az uzsoki hágónál magyar bakáinak, illetve róla elnevezett hadseregcsoport élén sikerrel vívta meg „húsvéti csatáit”, melyek során a cári seregek beözönlésétől megóvta az országot.
A két háború közötti idők Trianon sújtotta Magyarországán is megbecsülés övezte közszereplését, katonai és természetírói munkásságát. Volt katonái, akiket mindig is félisteneknek nevezett, fel-felkeresték, és ezt a vele készített interjúkban, saját publicisztikáiban ezt sosem mulasztotta el jó szívvel említeni.
Életének nyolcvanötödik évében, 1945. március 26-án tért meg teremtőjéhez, temetésére két nap múltán került sor. A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található nyughelyét, a sírt gondozó dandárbeli katonák a megmondhatói, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2001-ben védettnek minősítette. (A temetőben szervezett XX. századi katonai emléktúra elnevezésű program egyik úti célja Szurmay Sándor és családjának sírhelye.)
A ma hősei tisztelettel emlékeznek e napon névadójukra, s ahogy ama előszóban áll: katonaelődjük, Szurmay tábornok öröksége, életútja tovább erősíti bennük is a katonai hivatás iránti elkötelezettségünket, a feltétel nélküli hazaszeretet magasztosságát.





